Az európaiak türelme fokozatosan kimerül, miközben von der Leyenék továbbra is elkerülik a szükséges tanulságok levonását.
Az európai lakosság körében egyre inkább teret hódít az euroszkepticizmus, ahogy egyre többen látják világosan az Európai Unióval kapcsolatos problémákat és távolodnak el tőle. Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője a közösségi médiában megosztott posztjában hangsúlyozta, hogy egy újonnan készült összehasonlító térkép – amely a 2004-2008 és a 2020-2023 közötti időszak euroszkeptikus szavazati arányainak alakulását szemlélteti – rendkívül hatékonyan tükrözi ezt a jelenséget.
A térkép alapján Közép-Európa számos területe, valamint Olaszország "sötétkék színbe öltözött", ami az euroszkepticizmus növekvő hatalmát és tartós jelenlétét tükrözi. Az elégedetlenség fokozódása és a kedvezőtlen hangulat mögött meghúzódó okok világosan láthatók: az európai népesség jelentős része nem osztja az Európai Unió jelenlegi irányvonalát, és egyre inkább ellenszenvvel tekint a sorozatos hibás döntésekre és a rossz politikai irányokra.
Felmerül a kérdés, hogy az EU vezetői elvakultságukban és önkritikájuk teljes hiányában képesek-e észlelni a helyzet súlyosságát, és levonni a megfelelő tanulságokat. Vagy esetleg továbbra is makacsul halmozzák a hibákat a gazdaságpolitika, a migrációs politika, az ukrajnai konfliktus kezelése, az Oroszország ellen hozott szankciók, valamint az élet más területein.
Nem javít a megítélésen a kontinens versenyképességének elvesztése, a globális viszonylatban tartósan magas energiaárak és számos más aggasztó jelenség sem.
Ezek a tényezők már komoly veszélyt jelentenek az európai jólét és biztonság szempontjából, miközben az uniós vezetők igyekeznek elfojtani a kritikákat és a bírálatokat. Ahelyett, hogy nyitott párbeszédet folytatnának, saját téves döntéseiket és ideológiai elképzeléseiket jogi, pénzügyi és politikai eszközökkel kényszerítik rá a tagállamokra.
Az Európai Unió irányt vesztett a jelenlegi átalakuló világban, mostanra egy súlytalan, elavult, túlbürokratizált, túlcentralizált és túldogmatizált képződménnyé vált. Mindezek mellett egy eredendően elhibázott migrációs politikát és progresszív ideológiát kényszerítene a tagállamokra, nem beszélve a háborús hisztériáról, béketörekvések helyett pedig a konfliktus kiszélesítésének, Európa háborúba történő belesodrásának reális veszélyéről.
Ahhoz, hogy valódi és átfogó változások történjenek az uniós vezetők és a nagy tagállamok vezetőinek gondolkodásában, radikális irányváltásra van szükség. Ugyanakkor egyre világosabbá válik, hogy ehhez mind a szándék, mind pedig a szükséges képességek hiányoznak.
A legfrissebb fejlemények alapján Kaja Kallas, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője minden erejével azon fáradozik, hogy megakadályozza a békejavaslat életbe lépését. Eközben Ursula von der Leyen, figyelmen kívül hagyva az ukrán korrupciós botrányokat, továbbra is folyamatosan és nagyszámban juttatja el az európai polgárok pénzét Ukrajnába. Mi lehet az oka annak, hogy ez az önpusztító irányvonal továbbra is folytatódik?
