Varga Nikolett, a ZAOL sportrovatának kiemelkedő alakja, az atlétika világában valóra váltja álmait edzőként. Szenvedélye és elhivatottsága révén nem csupán a sportág iránti szeretetét fejezi ki, hanem fiatal tehetségeket is inspirál, hogy kitűnjenek és e

Az atlétika edző, Varga Nikolett történeteivel folytatjuk a sportolók emlékeit felelevenítő népszerű sorozatunkat. Püspöki Dániel adta át a stafétát az atlétika sportágban korábban jeleskedő, jelenleg egy új nagykanizsai egyesület létrehozásán dolgozó fiatalnak, s arra kérte: elevenítse fel a számára legemlékezetesebb nagykanizsai sportpillanatot.

- A sport mindig is az életem középpontjában állt, már gyermekként is rengeteget mozogtam a Kőrösi-iskolában - mesélte Nikolett. - Kipróbáltam az ugrókötelezést, tornát, és az atlétika is nagyon vonzott, de a csapatsportok sosem voltak az én világom. Kötélugrásban még egy angliai világbajnokságra is eljutottam, ahol párosban bronzérmet nyertem. Mivel a sport és a tanulás három területének összeegyeztetése nem ment, végül választanom kellett. Az atlétikai versenyeken, diákolimpiákon való részvétel során sokan felfedezték a tehetségemet, így végül ennél a sportágnál maradtam. Tizenkét évvel ezelőtt Nagykanizsán, ahol még működött az atlétikai élet, Parti Tibor edző keresett meg, hogy együtt dolgozzunk. Rövidtávú futásban, 60 és 100 méteren, valamint távolugrásban indultam. Sikerült jól teljesítenem, hiszen serdülőként a dobogó minden fokát megjártam. Heti legalább négy edzésen vettem részt, hogy a legjobb formámat hozhassam. Októbertől februárig az alapozásokra összpontosítottam, amit mindig lelkiismeretesen végeztem. Igazán élveztem, rengeteg energiát adott. Aztán az általános iskola végén elérkezett a nagy döntés ideje: maradjak Nagykanizsán, vagy a középiskolát sporttagozaton folytassam. Végül az utóbbit választottam, így Szombathelyre költöztem.

Varga Nikolett úgy véli, hogy a sport iránti szenvedélyét valószínűleg a génjei is formálták. Különösen büszke elhunyt nagypapájára, Bokán Gyulára, aki egykoron Nagykanizsa labdarúgásának kiemelkedő alakja volt. E döntésében szülei teljes mértékben támogatták, biztatva őt eltökéltségében és mozgás iránti lelkesedésében.

- Felgyorsultak az események és a szombathelyi Nagy Lajos Gimnáziumba kerültem, s a Szombathelyi Sportiskolában egy nagyszerű edzővel, a nagykanizsai kötődésű Lengyák Györggyel kezdtem el dolgozni - folytatta. - A rövidtávok és a távolugrás maradt, mellette még kipróbáltam a hármasugrást is, utóbbiban is szép eredményeket értem el. Végül viszont a távolugrás mellett tettem le a voksomat. Gyuri bácsi sok fontos dologra megtanított az alatt a nyolc év alatt, amíg együtt dolgoztunk. Kezdve azzal, hogy az atlétika sportágat tiszteljem, becsüljem. Az atlétika a "sportok királynője", vagyis mindennek az alapja. Rendkívül hasznos technikai és mentális képzést kaphattam tőle, amiért máig hálás lehetek neki. Sok szép eredményt szereztünk együtt, egyesületi és középiskolai viadalokon rengeteg országos megmérettetésen szerepeltünk. Távolugrásban többször állhattam egyéniben és csapatban is a dobogó csúcsára, mely még további lendületet adott. Az ifjúsági korosztályban a magyar válogatott keretbe kerültem és egy nemzetközi viadalon bizonyíthattam. Bár a dobogóra nem állhattam fel, de a kiváló negyedik helyezést szerezhettem.