Van valamilyen elképzelésed az ostromról? - Képgyűjtő akciót hirdet a Fortepan és az Eidolon Centre.
Budapest története során számos alkalommal szenvedett el rombolást és újjáépítést, de a nyolcvan évvel ezelőtti események a város modern kori múltjának legnagyobb pusztítását hozták magukkal. 1944. december 24-én, karácsony estéjén zárult le az ostromgyűrű, amely a főváros körül formálódott, és a harcok csak 1945. február 13-án értek véget.
Az elmúlt majd két hónap során a városban rekedt civil lakosság elképesztő megpróbáltatásokkal nézett szembe. A legtöbben pincék mélyén húzódtak meg, víz, áram és gáz nélkül, csupán néhány élelemmaradék társaságában vészelték át a fejük fölött zajló harci eseményeket. Ezen felül nemcsak a harcok, hanem az orosz és német katonák, valamint a nyilasok zaklatásának is ki voltak téve. Eleinte a lakosság abban bízott, hogy csupán pár nap alatt túljutnak a harcokon, senki sem sejtette, hogy Közép-Európa egyik leghosszabb és legvéresebb városostromának kezdete vár rájuk 1944 karácsonyán.
Az ostrom befejezése sokak számára az élet újraindulását, míg másoknak új megszállókat hozott. A katonai és politikai események részleteit jól ismerjük, de az ostrom alatt és után elsősorban a különböző hadseregek által készített fényképek maradtak fenn - érthető okokból. A civil lakosság által készített felvételek viszont rendkívül ritkák. A Fortepan és az Eidolon Centre most közös felhívást intéz azokhoz, akik esetleg még őriznek egy-két civil fényképet Budapest ostromának időszakából, így segítve a történelem ezen fontos részének megörökítését.
Bár a naplók lapjai őrzik azoknak az embereknek a történeteit, akik kénytelenek voltak feladni a komfortzónájukat, és egymás mellé préselődve élik mindennapjaikat, a nélkülözés, a túlélés, a szolidaritás, az önzés, a kicsinyesség és a nagyság megnyilvánulásai csak ilyen szélsőséges helyzetekben bontakoznak ki igazán. Mindez a pillanatokat megörökítő fényképek révén alig jut el hozzánk. A huszadik század szinte minden mozzanatát rögzítő magánfotók áradatának ezen a ponton a folytatásához érkezünk, ahol a történetek és érzések sokszor a háttérbe szorulnak.
