Túl provokatív, túl férfias? - Óváry Anna a női művészek kihívásairól és a zenei szcénában tapasztalható előítéletekről

A nagykaposi származású énekesnő, dalszerző és producer a Buy Her Sugar együttesből való távozása után Ovarius néven indította el önálló zenei karrierjét. Ez az új kezdet nemcsak zenei szempontból, hanem belső lelki felszabadulás szempontjából is fontos mérföldkővé vált számára. Ovarius projektjével idén elnyerte a Radio_Head Awards különdíját, ami számára nem csupán egy szakmai elismerés, hanem egy megerősítés is arról, hogy érdemes saját hangon, őszintén kifejezni magát. Legyen szó zenéről, identitásról vagy a nők helyzetéről a zenei iparban, ez a siker újra és újra megerősíti a hitet abban, hogy az egyéni történetek és tapasztalatok fontos szerepet játszanak a zene világában.

Anna szavaival élve a zene világában nincsenek határok, csak tehetséges zenészek. Nőként gyakran találkozik azzal a sztereotípiával, hogy "csak egy énekesnő", akinek a dalait vélhetően férfiak írják. Nyíltan vállalja, hogy saját maga komponálja a számait, és hangmérnökként is tevékenykedik. Határozottan elutasítja, hogy a külseje alapján értékeljék a munkáját, és küzd azért, hogy a tehetség és a szakmai tudás álljon a középpontban.

Az interjú során Anna felfedi, mit jelent számára a zene, és hogyan élte meg a szlovákiai zenei színtér identitás- és nemi kérdéseit. Kiemeli, mennyire lényeges számára, hogy a női alkotók ugyanolyan tiszteletet és elismerést kapjanak, mint férfi kollégáik. Számára a hangsúly nem a megjelenésükön, hanem a tehetségükön van, hiszen azt vallja, hogy minden művész egyedi értéket képvisel, és a zene valódi ereje a kreativitásban rejlik.

A Colours of Ostrava fesztivál lehetőséget biztosít egy szlovákiai előadó számára is, hogy fellépjen, és most itt a lehetőség, hogy támogassuk Annát egyetlen szavazattal! Ezzel hozzájárulhatunk ahhoz, hogy megmutathassa tehetségét egy ekkora volumenű eseményen. Ne habozz, szavazz IDE kattintva, és segíts Annának elérni álmát!

Hogyan élted meg a Radio_Head Awards díjátadót? Számítottál rá, hogy ezúttal te kapod az Advance Investments különdíját?

Az "Év felfedezettje" kategória tűnt számomra a legígéretesebbnek, de őszintén szólva, a fellépésemre helyeztem a fókuszt. Nem a megszokott módon készültem a színpadi debütálásra, ami rengeteg munkát igényelt a felkészülés során. A különdíj pedig teljesen váratlanul ért, mint egy hirtelen jött villámcsapás az égből.

Ez az elismerés számomra nem csupán egy díj vagy oklevél, hanem egy mélyebb értelmet és megerősítést hordoz. Művészként azt jelenti, hogy a munkám és az általam kifejezett érzések eljutottak másokhoz, hogy hatással voltak az emberek életére. Ez a visszajelzés inspirál, és arra ösztönöz, hogy továbbra is felfedezzem a kreatív határokat és új utakat keressek. Emberként pedig egyfajta felelősséget is jelent. Tudom, hogy a szavaim és tetteim nyomot hagyhatnak, és ez a tudat arra ösztönöz, hogy tudatosan éljek és értéket hozzak létre a közösségemben. Ez az elismerés tehát egyfajta ösztönzés is, hogy ne csak művészként, hanem emberként is fejlődjek, és hozzájáruljak a világ jobbá tételéhez.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vágyom külső megerősítésekre. Szeretném, ha függetlenül is képes lennék működni, de jelenleg még nem értem el ezt a szintet. A valóságban ez annyit jelent, hogy a motivációm egyik apró, de fontos alkotóeleme az ilyen típusú visszajelzés. Ez a díj óriási inspirációval tölt el. Azóta volt alkalmam hosszabban beszélgetni az Advance Investments egyik képviselőjével, és ez volt a legszebb pillanat az egész folyamatban. Rájöttem, hogy a munkásságomat tényleg figyelemmel kísérik, ismerik és értékelik. Nem csupán valamilyen véletlenszerű kiválasztás eredménye vagyok.

A szakmai tapasztalataim során többször is szembesültem azzal, hogy a magyar identitásom hogyan befolyásolja a megítélésemet a szakmámban. Sokszor úgy érzem, hogy a magyar származás előny lehet, hiszen a hazánkból hozott kultúra és hagyományok gazdagítják a munkámat, és egyedi perspektívát adnak. Ezen kívül a magyar nyelv is különleges eszköz, amely lehetőséget ad a kreatív kifejezésre, és sok esetben egyfajta különlegességet kölcsönöz a projekteknek. Ugyanakkor előfordult, hogy hátrányként éltem meg ezt a helyzetet. Néha a külföldi kollégák vagy partnerek előítéletekkel találkoztam, amelyek a magyarországi körülményeket vagy a nyelvi nehézségeket tükrözték. Ez némi kihívást jelentett, hiszen meg kellett győznöm másokat a szakmai tudásomról és tapasztalatomról, függetlenül a származásomtól. Összességében tehát a magyar identitásom vegyes érzéseket keltett bennem: egyszerre éreztem előnynek és hátránynak is. Azonban ez a tapasztalat arra ösztönzött, hogy még inkább dolgozzak a szakmai fejlődésemen, és megmutassam a világnak, hogy a magyar kultúra milyen értékes hozzájárulásokat nyújthat a globális színtéren.

A zenében nincsenek határok, nincsenek nemzetek, csupán zenészek léteznek. Ha mégis meg kellene húznunk egy határt, inkább a politikai nézetek mentén oszthatnánk fel a színteret baloldali és jobboldali irányzatokra. Különböző szinteken persze még mindig megfigyelhető a „zenészek és nők” dichotómiája is, ami néha kellemetlen helyzetekhez vezetett számomra. Soha senki nem kérdezte meg tőlem, hogy milyen nemzetiségű vagyok, amikor a zeném minőségét értékelték, pedig nevem alapján egyértelmű, hogy nem szlovák vagyok. A magyar nyelvű dalokkal kapcsolatban az alternatív szcénában nyitottságot tapasztalok, de a szlovák és angol szövegek a helyi közönség számára természetesebbek. Ez teljesen érthető; a mainstream zene lényege éppen az, hogy könnyen befogadható tartalmakat kínáljon. Ugyanakkor azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a nem angol vagy szlovák nyelvű dalok gyakran szembesülnek a negatív megítéléssel. Ráadásul, ami a magyarul éneklő előadókat illeti, úgy érzem, sokan Magyarország felé irányulnak, mintha a szlovák zenei élet nem vonzaná őket annyira.

Nőként zenélni Szlovákiában valóban különleges tapasztalat, hiszen a zenei világban gyakran találkozhatunk hagyományos elvárásokkal és sztereotípiákkal. Az emberek hajlamosak azt feltételezni, hogy a női zenészeknek bizonyos stílusokban vagy műfajokban nem lehet olyan sikerük, mint férfi kollégáiknak. Ezek a korlátok gyakran megnehezítik a női előadók érvényesülését. Sokszor szembesültem azzal, hogy a közönség vagy a szakmai körök részéről várakozások vannak, amelyek azt sugallják, hogy a női zenészeknek inkább „lágyabb” vagy „romantikusabb” műfajokban kellene mozogniuk, míg a férfiak a „komolyabb” stílusokat képviselhetik. Ezen kívül a női zenészek gyakran kapnak olyan kérdéseket, amelyek a személyes életükről szólnak, ahelyett, hogy a zenéjükre összpontosítanának. Nehézségek ide vagy oda, számomra ez a kihívás lehetőséget is teremtett arra, hogy megmutassam, a zene nemtől függetlenül értékes és kifejező. A saját utam keresése során egyre többen kezdtek el pozitívan reagálni, és ez reménységet ad arra, hogy a jövőben a női zenészek még inkább elismerést nyernek Szlovákiában és azon túl.

Ez a jelenség nem csupán Szlovákiára jellemző. A világ bármely pontján még mindig meglepő, ha egy nő hangmérnökként dolgozik. Az a sztereotípia, amivel a leggyakrabban találkozom, az az, hogy pusztán "énekesnő" vagyok, és a zeném mögött valamilyen férfi áll, aki írja azt. Hihetetlen, de ezt a kérdést szó szerint többször is megkaptam... Hogy kik is azok a fiúk, akik... Arról nem is beszélve, hogy ha egy női szerző saját magának adja elő a dalait, akkor a közönség nemcsak a kiváló technikát várja el (az énekesnőknél gyakran nagy hangterjedelem mellett), hanem azzal is szembesülnie kell, hogy nap mint nap megjegyzéseket kap a megjelenésére. Túlságosan kihívó, nem elég gondos, túl szexi, vagy éppen ellenkezőleg, túl férfias, netán meghízott, vagy éppenséggel túlságosan vékony, ráncos, botoxozott... Egy férfi szerző esetében viszont elegendő, ha egyszerűen csak autentikus marad.

Mit vélsz, milyen lépések tehetnének a zenei színtér Szlovákiában igazán befogadóvá a női, queer és más marginalizált alkotók számára? Milyen változtatásokra lenne szükség a közeg megújításához és a sokszínűség előmozdításához?

Véget vetni annak a méltatlan rombolásnak, ami jelenleg a szlovákiai kultúrában történik. Ha eltekintünk a jelenlegi politikai helyzettől, akkor azt mondhatom, hogy jó úton haladunk. Eleinte csak suttogtunk, most már kiabálunk. Ez sokakat megrémít, dehát ez már csak így van, ha az ingát elengedjük, először hevesen kell hintáznia ahhoz, hogy nyugalmi állapotba kerüljön.

A Buy Her Sugar után most már Ovarius néven folytatod a zenei pályafutásodat. Mi inspirált arra, hogy egy szólóprojektre válts? Milyen élmények vagy gondolatok vezettek ehhez a fontos döntéshez?

Külső szemlélőknek úgy tűnhetett, hogy ez az egyik pillanatról a másikra történt. Nem beszéltem ilyen tervekről még a legközelebbi barátaimnak sem. Egyszer aztán egy nagy levegőt vettem, és egy napon belül elküldtem az egyik demómat (Theory and Routine) a Blame Your Genes néven futó szlovákiai producernek (aki ma már a koncertzenekarom része), felépítettem a projekt bemutatásának stratégiáját és elkezdtem dolgozni a hosszútávú terveken is. Emögött egy többéves lelki vívódás állt. Minden múltbéli nagyobb projektemben szerzőként is működtem, a produceri munkát azonban általában másra hagytam. Valamint féltem attól, hogy egyedül nem vagyok elég jó, hogy a zeneipar sötét erdőjében a fényt mások jelentik számomra. Pedig csak elég volt a kapcsoló után nyúlni és meggyújtani a saját magam lámpáját, ami mindvégig velem volt, de nem láttam. Talán inkább nem mertem látni. Ezt a szemléletváltást leginkább a terapeutámnak köszönhetem.

A szólómunka számomra egy teljesen más dimenziót nyit meg, mint amikor egy zenekar tagjaként alkotok. Míg a zenekari közegben a közös kreativitás és az együttműködés izgalma határoz meg, a szólómunka lehetőséget ad arra, hogy teljes mértékben a saját elképzeléseimre és érzéseimre építsek. Ez a szabadság felszabadító, hiszen nem kell kompromisszumokat kötnöm, és minden döntés kizárólag az én vízióm alapján születik. Ugyanakkor a szólómunka kihívásokkal is jár. Az egyedül végzett projekt során az összes felelősség az én vállamon nyugszik, ami néha nyomasztó lehet. A zenekarban a tagok közötti támogatás és inspiráció segíthet átlendülni a nehéz pillanatokon, míg szólóban gyakran egyedül kell megküzdenem a kételyeimmel és a kreatív blokkjaimmal. Összességében tehát mindkét forma sajátos előnyökkel és hátrányokkal bír. A szólómunka felszabadító érzését néha árnyékolhatja a magány, míg a zenekari munka közösségi élménye mindig is inspiráló marad számomra.

Jelenleg a szabadság tengerében úszom. Végre csak saját magammal kell egyezkednem. Ez persze nem mindig egyszerű, hiszen a bizonytalanságokból fakadó kérdésekre nekem magamnak kell megtalálnom a válaszokat, és a felelősség teljes súlya az én vállaimra nehezedik. De minden egyes pillanat megéri.

Mi inspirál leginkább a dalszerzés során?

Régebben a depresszió, szomorúság, mélységek... Ma pedig inkább ezeknek a magam mögött hagyása. Ezért mondom olyan sokszor, hogy a zenei műfajomat terápia mellékhatásaként lehet a legpontosabban definiálni.

Van valamilyen zenei projekt, kollaboráció vagy fellépés, amit már most izgatottan vársz erre az évre?

A Radio Head Awards után több felkérést kaptam komorabb jellegű, illetve csak zongorás fellépésekre. Ezeket nagyon várom, hiszen eredetileg zongorista vagyok. Szeretek a csenddel játszani és az ilyen típusú produkciók ehhez ideális teret nyújtanak. Szeretnék többet játszani magyar közönségnek is, bízom benne, hogy jön majd ilyen felkérés is. Dolgozom az albumon is, habár még nem tudom, mikor készül el, a folyamat már elindult, és nincs visszaút.

Kedves fiatal zenészek! Az út, amely előttetek áll, tele van lehetőségekkel és felfedezésekkel. Ne féljetek kísérletezni, és merjetek önmagatok lenni! Az igazi zene a szívből fakad, és csak akkor tud megérinteni másokat, ha ti is hitelesek vagytok. Engedjétek szabadjára a kreativitásotokat, és ne ragaszkodjatok a megszokott formákhoz. Bár az út néha rögös lehet, minden egyes lépés közelebb visz ahhoz, hogy megtaláljátok a saját hangotokat. Inspirálódjatok másoktól, de sose veszítsétek el a saját egyéniségeteket. A zene egy folyamatos tanulás és fejlődés, és minden tapasztalat hozzájárul ahhoz, hogy még gazdagabbá váljon a kifejezésmódotok. Ne féljetek a hibáktól sem, hiszen ezek is részei a folyamatnak. Minden egyes próbálkozás közelebb visz ahhoz, hogy felfedezzétek, kik is vagytok valójában. Bátorítsátok egymást, és építsetek közösséget a hasonló érdeklődésű fiatalokkal. Az együttműködés és a támogatás hatalmas erő lehet. Végül, de nem utolsósorban, élvezzétek a zenélést! Mert amikor örömmel csináljátok, az a legszebb ajándék, amit adhatok magatoknak és a világnak. Hajrá, és sok sikert az utatokon!

Furcsa világban élünk, ahol az emberek gyakran az azonnali megoldásokra vágyakoznak. Készételek, gyorsan felhúzott házak és olyan zenei ízlés, ami nem igényel mélyebb elmélyülést vagy önkifejezést. A minőség és az önazonosság sokszor háttérbe szorulnak a sikerhez vezető úton, ami elég kiábrándító tud lenni. Személyes tapasztalataim alapján két hatékony ellenszert találhatunk erre. Az egyik, hogy feltegyük magunknak a kérdést: "Valójában mit is szeretnék?" A másik pedig, hogy a számok, adatok, rangsorok, közösségi média, trendi videók és influencer marketing tengerében ne feledkezzünk meg az igazán lényeges dologról: a zenéről, ami képes összekapcsolni és inspirálni minket.