Trump alaszkai békemissziója egy nem várt fordulatot is magával hozhat.

Áttörés vagy átverés? A kis moduláris reaktorok szerepe a globális technológiai versenyben A kis moduláris reaktorok (SMR) forradalmi újításként lépnek be a nukleáris energia világába, ígérve a fenntartható és biztonságos energiaellátást. De vajon valóban áttörést jelentenek, vagy csupán egy újabb marketingfogás rejlik mögöttük? Ahogy a világ egyre inkább a megújuló energiaforrások felé fordul, a nemzetközi technológiai verseny egyre élesebb, és a SMR-ek iránti érdeklődés is folyamatosan növekszik. Ezek a kis reaktorok nem csupán a hagyományos nukleáris erőművek alternatívái, hanem új lehetőségeket is kínálnak a decentralizált energia-termelésben. A modularitásuknak köszönhetően gyorsabban és kevesebb költséggel telepíthetők, ami különösen vonzó lehet a fejlődő országok számára. Ugyanakkor a biztonság és a hulladékkezelés kérdései továbbra is vitatottak. Miközben a világ vezető ipari hatalmai versenyt futnak a technológiai innovációk terén, a kis moduláris reaktorok jövője nem csupán a tudományos és mérnöki kihívásoktól függ, hanem a politikai és társadalmi elfogadottságtól is. Az áttörés lehetősége nagy, de az átverés veszélye is ott leselkedik, ha a technológia nem képes megválaszolni a fenntarthatóság, biztonság és gazdaságosság kérdéseit. A következő években kiderül, hogy a kis moduláris reaktorok valóban átalakítják-e az energiaipart, vagy csupán egy újabb ígéret marad a sok közül.

A mítosz szerint, aki sikerrel kibogozza a gordiuszi csomót, az lesz a világ ura. Nagy Sándor, szembenézve a látszólag lehetetlen kihívással, kardjával vágta át a köteleket, ezzel új utakat nyitva. Talán Donald Trump elnök is hasonló módszert választ, amikor a jövőbeli kihívásokkal szembesül. Hosszú időn keresztül úgy tűnt, hogy az ukrajnai konfliktus megoldása egy megoldhatatlan geopolitikai rejtvény. Az Egyesült Államok elnökeként, Donald Trump lehetőséget kap arra, hogy békét teremtsen, és talán éppen ő lesz az, aki a modern kor gordiuszi csomóját átvágja. Az utóbbi hónapok eseményei világossá tették, hogy az orosz-ukrán háború lezárásához határozott washingtoni fellépés szükséges. Az amerikai vezetők felismerhették, hogy a liberális világrend korszaka véget ért, és újraéledt a hagyományos nagyhatalmi politikai játszma.

Ezen a háttéren érdemes megfigyelni, hogy míg az Európai Bizottság csupán a háborút elítélő nyilatkozatokkal próbálkozott, Donald Trump elnök az Egyesült Államok befolyását állította a béke szolgálatába. Az Európai Unió, amely jelenleg vezetési és hitelességi problémákkal küzd, nem képes komoly tárgyalópartnerként vagy békeközvetítőként fellépni. Ez jól mutatja, hogy a multipoláris világban most elérkezett az idő, amikor a határozottabb és erősebb államoknak kell lépéseket tenniük. Az alaszkai csúcstalálkozó pedig valószínűleg a globális rend új korszakának kezdetét jelzi, amelynek első fejezete lehet.

Donald Trump elnök mandátuma alatt meglepő módon a béke harcosaként tűnt fel. Elnöksége során törekvése a konfliktusok elkerülésére és a megállapodások előmozdítására irányult, nem pedig háborúk szítására. Az első ciklusának időszakában az Egyesült Államok nem avatkozott új, jelentős fegyveres összecsapásokba. Ezen túlmenően, mint harcos béketeremtő, 2020-ban létrehozta az Ábrahám-egyezményt, amely történelmi jelentőségű lépés volt Izrael és számos arab ország, például az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein, Szudán és Marokkó közötti kapcsolatok normalizálásában. E megállapodások széleskörű elismerést nyertek, mint a Közel-Kelet diplomáciai táján bekövetkezett jelentős áttörések, és hozzájárultak a véres nyugat-szaharai konfliktus békés rendezéséhez is.

Számos beavatkozásának köszönhetően Trump elnök elősegítette a békemegállapodások megszületését a Kongótól Kambodzsáig terjedő térségben, és elérte, hogy Örményország és Azerbajdzsán elköteleződjön egy tartós békemegállapodás aláírása mellett. Kétség sem fér hozzá, hogy tapasztalatát felhasználva Putyin elnökkel is képes lesz racionális, tabuk nélküli tárgyalásokat folytatni. Még fontosabb, hogy ő lehet a legalkalmasabb személy a kelet-európai pusztító konfliktus lezárására, hiszen vele a béke esélyei viszonylag magasak. Ugyanakkor egyesek szerint, ha a háború és a béke kérdésében patthelyzet alakul ki, mindkét fél visszatérhet a kétoldalú gazdasági kapcsolatok kényelmesebb terepére.

Nem meglepő, hogy az Európai Unió vezetői akadályokat állítanak az amerikai-orosz tárgyalások elé. Még mindig a Nyugat régi, liberális világrendjének keretein belül gondolkodnak, amely már régóta nem tükrözi a valóságot. Amennyiben azonban ezek a tárgyalások valóban megvalósulnak, lehetőség nyílik egy új, pragmatikus keretrendszer kialakítására az Egyesült Államok és Oroszország között az első szakaszban, amely később segíthet Európa és Oroszország kapcsolatait is rendezni. Habár Oroszország politikai rendszere komoly kihívásokat támaszthat a nyugati világ számára, Moszkva mégis potenciális partner lehet számos geopolitikai feszültség kezelésében - mind az amerikai, mind a szélesebb nyugati érdekek szempontjából. Oroszország előtt is fontos döntések állnak:

Amennyiben Moszkva nem találja meg a helyét egy közös védelmi keretrendszerben, úgy a Nyugat folyamatos biztonsági feszültségnek lesz kitéve, míg Oroszország egyedül kénytelen szembenézni Kína egyre növekvő befolyásával. Az ukrajnai konfliktus ráadásul súlyosan megrombolta Oroszország kapcsolatait közép-ázsiai partnereivel és a dél-kaukázusi szövetségeseivel. Az ilyen geopolitikai tévedések elkerülhetők lennének, ha pénteken egy gyors békemegállapodást sikerülne kötni Anchorage-ban, Alaszkában.

A globális hatalmi egyensúly iránti aggodalom késztetheti Donald Trump és Vlagyimir Putyin elnököt arra, hogy egyetértsenek az ukrajnai kérdés végleges rendezésének szükségességében. A jelenlegi geopolitikai fejlemények fényében egy orosz-amerikai enyhülés - amelyet gyakran "fordított Kissingerként" emlegetnek - talán távolinak tűnhet, ám Trump elnök békemissziója hozzájárulhat egy váratlan politikai fordulathoz, amely radikálisan átalakíthatja a globális erőviszonyokat. Az erős felhatalmazással rendelkező vezetők képesek kompromisszumot kötni céljaik elérése érdekében. Trump és Putyin egyaránt kemény tárgyaló, és érezni fogják, mikor jön el a megfelelő pillanat.

A szerzők bemutatása: Ramachandra Byrappa a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatójaként tevékenykedik, míg Lévai Dániel szintén a Magyar Külügyi Intézet kutatójaként járul hozzá a tudományos munkához.