Egy ország leépülésének tanulságos kudarctörténete Az idő múlásával sok ország sorsa megpecsételődik, s a leépülés folyamatát nem mindig a látható jelek hirdetik. Egy ilyen ország története éles tükröt tart elénk, bemutatva, hogyan vezethet a rossz dönté

Az Egyesült Királyság története 150 évvel ezelőtt valóban lenyűgöző sikertörténetnek számított. Azonban a második világháború utáni időszakban az ország saját magát kezdte el aláásni, ami néhány évtized elteltével végül súlyos következményekhez vezetett.

Az Egyesült Királyság az ipari forradalom idején irigyelt ország volt technológiai fejlettségéért, iparának hatékonyságáért, amivel a ruháktól a mozdonyokig minden terméket egyre jobb ár/érték arányon tudott előállítani. Mára mindez válságba került.

Az Atlantic magazin, az angol jegybank, a Bank of England (BoE) aggasztó jelentésére hivatkozva, arra figyelmeztetett, hogy az Egyesült Királyságnak sürgősen javítania kellene energiaellátási rendszerén, lakáspiacán, valamint közlekedési infrastruktúráján – különösen tekintettel arra, hogy ez a vasút feltalálásának szülőhazája. Jelenleg olyan törvények és helyi szabályozások vannak érvényben, amelyek drámaian megnövelik az építkezések költségeit, és ennek következtében komoly hiányt okoznak az emberek alapvető szükségleteinek kielégítésében.

A lakáspiac a legjobb állatorvosi ló, amelyen ez megmutatható. A 25 és 34 év közötti britek között a saját otthonnal rendelkezők aránya több mint felével csökkent 1990-es és a 2010-es évek között. Eközben az átlagos lakásárak több mint kétszeresükre emelkedtek az inflációval kiigazított árakon - derült ki az Institute for Fiscal Studies kutatóintézet tanulmányából.

A gyökerei ennek a folyamatnak a második világháború végére vezethetők vissza, amikor a brit kormány számos fontos infrastruktúra-elemet, a lakásépítéstől kezdve a közlekedésen és egészségügyi ellátáson át az energiaellátásig, államosított. E lépés mögött az a meggyőződés állt, hogy így lehetőség nyílik a nagyszabású rendszerek átgondolt és koordinált fejlesztésére.

Margaret Thatcher konzervatív miniszterelnök irányítása alatt a Konzervatív Párt kormánya az 1970-es években jelentős lépéseket tett az államosítás visszafordítása érdekében, különösen az energiatermelés terén. Azonban a lakáspiac területén a próbálkozások nem hozták meg a várt eredményeket. A helyzet odáig fajult, hogy a gazdagok luxuslakásokat építenek maguknak, míg a piacon a másik végén államilag támogatott, de silány minőségű lakások állnak rendelkezésre. A középosztálybeli ingatlanok pedig teljesen eltűntek a palettáról, így a lakhatási válság tovább mélyült.

A közlekedési infrastruktúra és az energiaszektor terén hasonló kihívásokkal nézünk szembe: rendkívül nehéz új projekteket megvalósítani. Ennek következtében a britek a világ legmagasabb árait fizetik a vonatjegyekért, ha távolságra vetítjük. Érdekes módon Leeds az a város Európában, amelyik a legnagyobb méretű, mégis metró nélkül működik. Thatcher kormányzati intézkedései, amelyek célja az északi-tengeri szénhidrogének kitermelésének növelése volt, nem tudták megváltoztatni a tényt, hogy az egy főre jutó energiatermelés mértéke mindössze harmada az Egyesült Államokénak.

A rétegrepesztetéses gázkitermelést környezetvédelmi aggályok akadályozzák. A nukleáris beruházások ára sokszorosa annak, amibe egy-egy atomerőmű Ázsiában kerül. A zöldenergia-termelés ugyan fejlődött, de messze van attól, hogy észszerű áron kiszolgálja a szigetország szükségleteit.

A végső megállapítás: 2003-ban a brit és francia nagyvállalatok áramköltségei gyakorlatilag azonos szinten álltak, azonban az utóbbi években a brit cégeknek kétszer annyit kellett fizetniük érte, mint a La Manche túloldalán működő konkurenseiknek. A politikai vezetők tisztában vannak a problémák súlyosságával, de a szükséges átfogó reformok végrehajtása túl nagy kihívásnak tűnik számukra, így inkább elkerülik azokat. A Bank of England szakértője úgy véli, hogy a 21. századi politikai környezet sokkal több felelősséget követelne a politikai szereplőktől annál, mint hogy csupán a választások megnyerésére összpontosítsanak, miközben egymásra mutogatva kritizálják a néptől eltávolodott, önző elitet.