Találkozás a végtelen határvonalán | Demokrata Egy hely, ahol a valóság és a képzelet határai elmosódnak, és a lélek szabadon szárnyalhat. A végtelenbe való találkozás nem csupán egy utazás, hanem egy mély belső felfedezés is. Itt minden lehetőség adott,
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: https://demokrata.hu/kultura/talalkozas-a-vegtelenben-939243/
Amit játszik, annak a magyar népzene az alapvető inspirációja. Itt nem csupán a népdalok gazdag dallamvilágáról van szó; a szaxofonos kompozícióiban még a népzene töredékei és jelzésértékű elemei is megjelennek. Még inkább figyelemre méltó, hogy Dudás a magyar népzene eszköztárával dolgozik, még akkor is, amikor dzsessz keretein belül alakítja zenéjét. Számos lemeze tanúsítja ezt a különleges megközelítést, amelyet a nemzetközi dzsesszszíntér is elismer és nagyra tart. Számára ugyanis az igazi izgalmat az jelenti, ha egy kelet-európai zenész eredeti módon közelít a zenéhez, nem pedig a már jól ismert amerikai formák és művészek másolásával foglalkozik. Az izgalmas Dresch-féle dzsessz nyugati fogadtatásának egyik példája a tavaly megjelent bakelit lemez, amely a muzsikus 2022-es londoni koncertjét örökíti meg (Dresch Quartet - Live in London).
Visszatérve eredeti gondolatainkhoz, érdemes elgondolkodni azon, mi történik, ha a Dresch-féle képlet megfordul. Mi van akkor, ha a szaxofonos nem a magyar népzenei elemeket integrálja a dzsessz kereteibe, hanem éppen ellenkezőleg, a dzsessz esszenciáját, a rögtönzést helyezi a népzenei struktúrák közé? Ez a megközelítés természetes hidat képez a két zenei világ között. A spontaneitás, mint közös jellemző, mind a dzsessz, mind az autentikus magyar parasztzene szerves része. Dudás Mihály már évtizedekkel ezelőtt is együtt játszott folk zenekarokkal, de akkor ez inkább csak egyfajta zenei kirándulásnak számított a közönség és talán saját maga számára is. Most viszont egy új irányt képvisel. A "Reptető" című albumával már a negyedik olyan CD-jét készítette el Dresch Dudás Mihály a vonós kvartettjével, amely tisztán népzenei alapokra épül. Ezek az alapok adják a kompozíciók keretét, ahol a dzsessz időnként jól kivehető vendég, máskor viszont csupán egy finom, szinte észrevétlen szál, ami ott rejtőzik a zene szövetében.
Felemelő zenei produkcióról beszélünk, nem félve attól, hogy bárki is a multikulturalizmus erőltetésével vádolna bennünket. Bartók zenei őstengerére hivatkozunk, amelynek forrásvize sokfelé szakadt napjainkra, de természetes, hogy ezek a csorgók és erek, mint a végtelenben tartó egyenesek, keresik egymást.
A Reptető dallamait hallgatva gyakran felmerül a kérdés: vajon ezek a zenék előre megírt kompozíciók, vagy a játék szellemében születtek spontán? Egy dolog azonban világos: nem egy lejegyzett zenei örökségről van szó, hanem a magyar folklór kincseinek Dresch-féle újraértelmezéséről. A zenei anyag természetessége és mesterkéltségtől mentes voltak a legmagasabb fokon érezhetők. Emellett fontos megemlíteni Dudás Mihály küldetését, amelyet Dresch képvisel. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy ez a CD nem csupán megőrzi hagyományainkat, hanem egyúttal meg is újítja azokat. Nem egy régi formát töröl el vagy ír felül, hanem egy új dimenziót nyit meg előttünk, ahová tarisznyánkban a féltve őrzött kincseinkkel léphetünk be, anélkül, hogy feladnánk azt, amit eddig ismertünk, vagy még inkább, megadnánk magunkat a múlt varázsának.
