Szicília, azaz Héliosz földje, a görög istenek itáliai menedéke, egy varázslatos hely, ahol a történelem és a mítoszok összefonódnak. E szigeten a napfény csillogása nem csupán a tenger vizében, hanem a kultúrák gazdag örökségében is tükröződik. Szicília

Szicília az ókor óta kultúrcentrum, a Hellén világ szerves része, de úgy, hogy egyik kultúrának sem volt központja olyan értelemben, mint a görögnek Athén, a rómainak, illetve az olasznak Róma. Kereskedelmi, hajózási és hadászati szempontból kitüntetett hely Észak-Afrika, az Itáliai- és a Balkán-félsziget háromszögében. Központ, mégis peremvidék, közel mindenhez, mégis sziget mivoltából adódóan elzárt világ. Alföldy Jenő egy könyvkritikájában írja, hogy az európai művelődés számos alkotója számára a görög és a római kultúra egyik jelképe, mitológiai vonatkozásokban, színben-fényben gazdag, mégis titokzatos táj, egyúttal búvóhely és menedék.

Nietzsche szerint Szicília a görög istenek itáliai szentélye. Ezt a gondolatot jól tükrözi, hogy a hellenizmus számos ikonikus eleme szorosan kapcsolódik ehhez a varázslatos vidékhöz.

Homérosz Odüsszeusza a kalandos bolyongásai során a Szkülla és a Kharübdisz veszélyét megúszván köt ki Héliosz szigetén, amely egyes források szerint azonos Szicíliával. Odüsszeusz itt válik magányos vándorrá, hiszen maradék társait is elveszti, amikor szigorú tilalma ellenére leölik Héliosz néhány tehenét. Hogy a titáni eredetű napisten, Héliosz otthonául Szicíliát választotta a görög képzelet, arra némi magyarázatot adhat az a szemkápráztató verőfény, amely jellemzi a szigetet. Nem véletlen, hogy egy másik közismert legenda, Daidaloszé is ide kötődik, aki a saját maga készítette szárnyakon menekül el Minósz király haragja elől, miután megépítette a Labirünthoszt, majd Pasziphaé királynénak tehénálcát készített, hogy egy bikával megtarthassa nászát. A szicíliai uralkodó, Kókalosz örömmel fogadta őt, és bevehetetlen várost építtet vele.

Jász Attila "Miért Szicília" című művében megtudhatjuk, hogy Platón is ezen a varázslatos földön képzelte el utópisztikus államát, mely végül nem valósult meg, de a hely varázslatos mivoltát Arkhimédész zseniális munkássága is tükrözi. Halála is a Szirakúza ostromához kapcsolódik, amikor híres mondása, a "ne zavard köreimet!" elhangzott. Ekkor egy barbár katona rátört, és a homokba rajzolt bonyolult ábráját összetaposta, majd dühében lesújtott rá kardjával.

Az olasz egyesítéskor (1860), Palermo ostromakor Garibaldi csapatait az 1848-as magyar szabadságharc főhadnagya (Bem apó tisztje), a krími háború oszmán hadsereg őrnagya, a "vörös ingesek" ezredese, a körösladányi születésű Tüköry Lajos vezette. A hősi halált halt katona temetésén barátja, maga Garibaldi mondta a gyászbeszédet. Palermo nem felejtette el magyarját, egy jelentős utca őrzi a nevét (Corso Tukory), de van szobra (a Garibaldi kertben), emléktáblája és laktanyája is (sőt bár is van róla elnevezve).

Körülbelül ötven évvel később, az első világháború viharos időszakában a magyar sors ismét szoros kapcsolatba került a szigettel. Doberdó harcai után 18 ezer magyar katona került hadifogságba, akik közül sokan Vittoria városában találták magukat, ahol hosszú hónapokig éltek a rabok életét.

Bár a többség hazatért, szép számmal akadtak olyanok is, akik a letelepedés mellett döntöttek, ezzel egyedülálló módon vegyítve a rómaiak, görögök, punok és arabok évszázadok alatt összegyűlt génjeit. Az 118 katonánk emlékét őrző sír a magyar kápolnában található, míg 1995-ben megalapították az Olasz-Magyar Hadtörténeti Múzeumot, amely a közös múltunkat hivatott bemutatni.

A Noto város könyvtárának impozáns előcsarnokában Petőfi Sándor szobra áll, mint a magyar kultúra büszke képviselője. Érdekesség, hogy itt látta meg a napvilágot Petőfi egyik olasz fordítója, Giuseppe Cassone, akit sokan csak "Petőfi olasz apostolaként" emlegetnek. Ráadásul nem mindennapi véletlen, hogy Cassone is részt vett Garibaldi seregében, így a két művész életútja valamilyen módon összefonódik a történelem szövetében.

A középkor varázslatos világába kalauzolva, érdemes megemlítenünk III. Béla királyunk fiát, Imrét, aki szicíliai szépséget választott párjául. E történet folytatásaként Aragóniai Konstancia császárné néven írta be magát a történelem lapjaira, immár nem csupán Imre feleségeként, hanem mint egy jelentős figura, aki a politikai színtéren is maradandót alkotott.

És végül nem feledkezhetünk meg a kommunisták által elfeledett gondolkodónkról, a lenyűgöző Hamvas Béla Szicíliáról szóló reflexióiról sem.

Vitázni Hamvassal nem könnyű feladat, hiszen Szicília varázslatos atmoszférája nem csupán egy egyszerű kóstolgatásra vár. Ezt a helyet meg kell tapasztalni, teljes egészében át kell élni. Az édenkert végtelen ízvilágát felfedezve, érdemes elmerengeni Triankriáján, amelynek címerében egy különös, három lábú figura is megjelenik.

Puskás Erika Alessia tematikus blogjában olvashatjuk, hogy ez a jelkép csodálatosan tükrözi a történelem egymásra rakódó rétegeit. Szicília megfoghatatlan varázsa rejlik benne, amely a görögök, a rómaiak, a normannok és számos más nép évszázados, sőt évezredes örökségét hordozza. Ez a hely nem csupán megőrzi e gazdag történelmet, hanem maradandó módon át is adja azt a mai kor figyelmes vándorainak, akik nyitott szemmel fedezik fel a múlt titkait.