Szájer József cselekedetei és viselkedése sokakat megdöbbentettek, hiszen azok nemcsak politikai, hanem morális szempontból is megkérdőjelezhetők. A politikai életben betöltött szerepe és a körülötte zajló események rávilágítanak arra, hogy a hatalommal v
Szájer József, a Fidesz egyik alapítója, kezdetben liberális eszméket valló, tisztességes fiatalemberként lépett a közélet színpadára. A Telexnek adott interjúja révén betekintést nyerhetünk abba a folyamatba, amely során ez a kezdeti elkötelezettség lényegében átalakult. Az interjú rávilágít a hibrid rezsim és a választásos autokrácia megteremtőinek és fenntartóinak gondolkodásmódjára. A középpontban a formális jogszerűség látszata áll, azonban ha a törvények maguk antidemokratikus alapokra épülnek, akkor valójában nincs mit ünnepelni, és ezekkel a kérdésekkel nem érdemes foglalkozni.
Szájer semmilyen felelősséget nem vállal a Fidesz politikájáért. Csak az alkotmány és a jogszabályok formális készítéséről, tökéletességéről beszél. Úgy állítja be, mintha csak matematikai képletként, légüres térben írta volna az alkotmányt. Semleges, láthatatlan szakemberként, paragrafus-szerelőként.
Csupán egy apró fogaskerék voltam a hatalmas gépezetben, a feladatomat teljesítettem a szervezet keretein belül, és nem vonhatnak felelősségre - állítja. Éppen ez a védekezés képezte Adolf Eichmann 1963-as jeruzsálemi tárgyalásának középpontját. Ezt a jelenséget Hannah Arendt a "gonosz banalitásának" nevezte, amikor az Eichmann-perről írt.
A gonosz banalitása olyan fogalom, amely arra utal, hogy a legrosszabb cselekedetek és szándékok gyakran a legmindennapibb, legszürkébb formában öltözködnek. Az emberi történelem során sok példa mutatja, hogy a legszörnyűbb tettek mögött nem mindig állnak sötét, embertelen lények, hanem gyakran teljesen átlagos, hétköznapi emberek. Ezt a jelenséget Hannah Arendt népszerűsítette, amikor az Eichmann-per kapcsán a "gonosz banalitásáról" beszélt, ami arra utal, hogy a bűnösök is csupán a környezetük által formált, unalmas, közömbös emberek, akik a rendszer részeként cselekednek, anélkül hogy mélyen átgondolnák tetteik következményeit. A gonosz tehát nem csupán a szörnyeteg szimbólumaként létezik, hanem sokszor a mindennapi élet részeként, ahol a felelősség elhárítása és az önálló gondolkodás hiánya vezet a legrosszabb döntésekhez.
Mit értett Arendt "a gonosz banalitása" alatt? A fogalmat az Eichmann Jeruzsálemben (1963) című könyvében vezette be. Arendt azt állítja: a legnagyobb szörnyűségek, például a holokauszt, nem feltétlenül fanatikus ideológusoktól vagy szadistáktól származnak. Hanem olyan hétköznapi emberek tetteiből is, akik kritikátlanul végrehajtják a rájuk bízott parancsokat. Arendt Adolf Eichmann tárgyalásán úgy látta: Eichmann nem démoni gonosztevő, hanem gondolkodás nélküli bürokrata, aki nem reflektált erkölcsileg tetteire.
Éppen az erkölcsi szempont érvényességét tagadja Szájer (pedig pont erre térnek vissza újra és újra az interjú készítői). Így amit Arendt ír, rá is vonatkozik: a gonoszság sokszor a gonosz szervezet szolgálatából, a kritikai gondolkodás hiányából és a vak engedelmességből fakad. Az egyéni felelősség hiányából, az igazságtalan rendszerek kiszolgálásából. Arendt felfogását több holokauszt-kutató bírálja egyébként. Eichmann valójában pontosan tudta, miben vett részt, és komoly szereplőként, döntéshozóként alakította az eseményeket. Más kérdés, hogy mivel mentegette magát. De a "csak fogaskerék voltam" érv megjelenik más totaliter rendszerekben is. Ugyenezzel mentegették magukat a magyar Gulág, a recski munkatábor őrei is a kritikus kérdésekre válaszolva: ők csak a munkájukat végezték.
A képmutatás mesterműve
A Szájer-interjú rávilágít arra, hogyan torzulhat el egy fideszes vezető személyisége. Szájer szerint teljesen elfogadható, ha a saját meleg életformája éles ellentétben áll a hivatalos homofób politikával és propagandával. Érdekes módon, a melegellenes álláspontot nagyrészt az általa jegyzett fideszes alkotmány teremtette meg, amelyben az "az anya nő, az apa férfi" definíció szerepel. Még az sem zavarja, hogy Bayer Zsolt, a Fidesz hírmondója, őt támadja a "pokolba vezető elfajzás" tipikus példájaként.
Milyen mértékben sújtotta Szájer a magyar LMBTQ közösséget, mint a Fidesz prominens politikai alakja? Úgy tűnik, ez a téma nem érdekli, és elzárkózik a felelősségét érintő egyéb kényes kérdések megvitatásától is.
És szerinte teljesen rendben van az uralkodó család egetverő korrupciója, közpénzből gazdagodása is. Hiszen szigorúan jogi szempontból nézve a csillagászati összegű korrupció is törvényes. Így például a miniszterelnök milliárdos hatvanpusztai rezidenciájának léte is kifogástalan és szabályos Szájer szerint.
A képmutatás mesterműve politikailag és magánéletileg is, amit Szájer még most, a botránya és visszatérése után is csinál. S mindezt a hatalomért, majd 16 éven át az európai parlamenti képviselőként kapott hatalmas jövedelemért, most már csak megszokásból.
Esélye volt igazságban élni
Lebukása a brüsszeli melegorgián voltaképp esélyt adott Szájer Józsefnek. Megragadhatta volna a pillanatot, hogy szakítson a hazugságban éléssel és az igazságban élést válassza, hogy Václav Havel kifejezésével éljünk. Lehetett volna belőle -- ha szembenéz önmagával és vállalja liberális értékeit -- a hazai és nemzetközi LGBTQ-közösség egyik ismert jogvédője. Vagy csak tisztességes hétköznapi ember. Nem élt a lehetőséggel. Most az utolsó esélye is, hogy önmaga lehessen, elszállt a visszatéréssel az állampárt, a hatalom közelébe.
"Nem vagyok karikatúra" - hangoztatja Szájer József. Ám a valóság az, hogy éppen az: a hétköznapi gonoszság cinikus, kiégett és szomorú megtestesülése.
A szerző szociológus, a Koppenhágai Egyetem kommunikáció tanszékének docense.
-
A cikkben kifejtett vélemények nem mindig egyeznek meg szerkesztőségünk nézeteivel. Fenntartjuk a jogot arra, hogy a beérkező írásokat szerkesszük vagy rövidítsük.
