Nézzük meg újra ezt a különleges arcot, és tegyünk meg mindent, amit csak tudunk, hogy megőrizzük! (galéria, videó)
Az igazság, az önrendelkezés, a szabadság és a félelem nélküli élet eszméje állt a középpontban csütörtök délelőtt a Balaton partján megrendezett városi ünnepségen. Az 1956-os magyar forradalom tanulságait és örökségét ünnepelték, ahol dr. Horváth Miklós hadtörténész osztotta meg gondolatait a hallgatósággal. Az esemény célja, hogy emlékeztessen minket a szabadságharc hőseire és azokra az értékekre, amelyekért harcoltak.
Keszthelyen, a Fő téri templomban tartott ökumenikus szentmise után az 1956-os emlékműnél várta az ünneplőket Keszthely Város Önkormányzata és a Goldmark Károly Művelődési Központ. Dr. Tóth Gergely polgármester mondott köszöntőt, melyet ezzel zárt:
A zsarnokság sokféle álarc mögé rejtőzik, míg a szabadság csupán egyetlen, tiszta és világos arccal büszkélkedhet. Ezt a mély igazságot ismerték fel 1956 hősei, és ma is minden olyan ember, aki valóban és szívből keresi a valót, megérti. Hálával gondolunk elődeinkre, akiknek küzdelme révén élvezhetjük az ingatag, de értékes szabadságot, aminek megőrzését nekik köszönhetjük. Számunkra nem csupán fiaink és testvéreink, hanem apáink, anyáink és nagyszüleink is megmutatták a szabadság egyedüli valóságát. Ők örömmel élvezték ezt az állapotot, de a saját jólétüket, otthonaikat, sőt, még az életüket is hajlandók voltak érte feláldozni. Kívánom Keszthely népének és a magyar nemzetnek, hogy ismét felfedezhesse ezt az arcot, a szabadság tiszta képét, és hogy mindenáron készen álljanak bármit megtenni érte.
A keszthelyi városi ünnepségen dr. Horváth Miklós hadtörténész és egyetemi tanár emlékeztetett az 1956-os forradalom jelentőségére. Beszédében nemcsak a múlt eseményeit idézte fel, hanem a későbbi korokkal való párhuzamokat is megvizsgálta, ezzel gazdagítva az ünnep mélységét és aktuális üzenetét.
Azoknak, akik átélték a felemelő pillanatokat, majd a tragikus végkimenetelt, legyenek akár otthon, akár a világ más tájain, elengedhetetlen, hogy visszaemlékezzenek azokra az időkre. Ezek az emlékek szép és fájdalmas élményekkel teli, amelyek mély nyomot hagytak bennük. A későbbi generációk számára, akik talán nem ismerik a múlt árnyait, a szabadság és függetlenség ízének felfedezése mellett fontos, hogy megtalálják azt a központi gondolatot is, amely összeköti őket ezzel az évszámmal. Mert minden szám mögött egy történet rejlik, amely formálja identitásunkat és emlékeinket.
Az 1956-os magyar forradalom tanulságai és öröksége mélyen beágyazódtak a nemzeti tudatba, és évtizedek óta inspirálják a jövő generációit. E forradalom nem csupán egy történelmi esemény, hanem a szabadság, az önrendelkezés és az emberi méltóság iránti vágy szimbóluma. Az események során a magyar nép bátorsága és elszántsága világosan megmutatta, hogy a zsarnokság ellen is lehet fellépni, és hogy a közösségi összefogás ereje képes megváltoztatni a történelmet. A forradalom tanulságai között szerepel az is, hogy a szabadságért folytatott küzdelem nem mindig hoz azonnali eredményeket, és a változások gyakran hosszú távú, kitartó munkát igényelnek. Az 1956-os események emléke arra figyelmeztet, hogy a társadalmi igazságosságért és a demokráciáért folytatott harc folytatódik, és hogy a fiatal generációknak is felelősségük van abban, hogy megőrizzék és továbbvigyék ezt az örökséget. E forradalom öröksége ma is él, inspirálva a szabadságért és méltóságért küzdő embereket világszerte. Az 1956-os események emlékezete arra ösztönöz minket, hogy soha ne adjuk fel a hitünket, és mindig álljunk ki az igazságért, hiszen a változás lehetősége mindig ott rejlik, ahol az emberek egyesítik erejüket a közös cél érdekében.
Az igazság keresése, az önrendelkezés, a szabadság és a félelem nélküli élet mind olyan alapvető értékek, amelyek minden emberi lény szívében ott élnek. A demokrácia nem csupán politikai rendszer; ez egy mélyen gyökerező egyéni és közösségi igény, amelyért az emberiség mindig hajlandó volt áldozatokat hozni. Ezen örökség, ezen üzenet nem csupán Magyarországra vonatkozik, hanem univerzális, és a múlt tanulságait a jövő építésére hívja fel figyelmünket. Nem egy távoli múzeum kincse ez, hanem élő érték, amely folyamatosan formálja a társadalmainkat.
Sokadszorra merül fel a kérdés: Mikor válhat 1956. október 23-a az 1848. március 15-éhoz hasonló, ünnepelt nemzeti jellé?
Határozottan úgy vélem, hogy szinte minden adott ahhoz, hogy elérjük céljainkat, még ha esetleg hiányoznak is azok a jól ismert, szimbolikus alakok, mint Petőfi vagy Kossuth az 1848-as forradalom idején.
Az 1956-os forradalomnak is megvannak a maga emblematikus helyszínei. Budapesten kiemelkedő jelentőséggel bír a Műegyetem aulája, ahol október 23-án a demonstráló tömeg elindult a változásért. A Bem-szobor, ahová a menet végül megérkezett, szintén a történelem tanúja lett. A harcok során számos ikonikus helyszín vált a szabadságharc színpadává, mint például a Corvin köz, a Kilián laktanya és a Széna tér, mindegyik sajátos történettel és emlékekkel teli.
Keszthely szívében az Akadémia fiatal diákokkal és elkötelezett civilekkel együtt állt ki a budapesti események mellett, demonstrálva ezzel a közösség összefogását. A városi nemzetőrség megalakítása a rend fenntartásának érdekében történt, és különös jelentőséggel bírt a város életében. November elseje pedig egy különleges nap, amikor itt, Keszthelyen, az elesettek emlékére egyedülálló szobrot avattak, amely mély tiszteletet és emlékezést hirdetett. E gondolatokat a hadtörténész osztotta meg, majd Tar Ferenc 2016-os megnyilvánulását idézte, amely tovább mélyítette a helyi események jelentőségét.
"A keszthelyi fehér ember avatására jelentős tömeg gyűlt össze a Fő téren, és Fejes Lajos, a hadosztály parancsnoka is beszédet tartott, amelyben hitet tett a magyar szabadság ügye mellett. A forradalom leverése után a szobor 1957. január 23-ig maradhatott a helyén, majd eltűnt. 2006-ban a fehér emberre emlékeztető márványszobor került ki újra a Fő térre."
