Oscar Wilde 130 év után végre újra birtokába kerül az olvasójegye, amelyet homoszexualitása miatt vontak vissza tőle. A Librarius.hu híre szerint ez a lépés nem csupán a nagy írónak, hanem a társadalmi igazságosságnak is szimbolikus jelentőséggel bír. Wil

Oscar Wilde olvasójegye 130 évnyi feledés után újra a középpontba került, hiszen a Brit Könyvtár bocsánatot kért a híres író emlékéért. A 19. századi zseni, akinek írásai máig hatással vannak a kultúrára, most egy olyan gesztussal kapja vissza elmaradhatatlan olvasójogát, amely nemcsak a könyvtár történetének különleges pillanata, hanem egyben a művész iránti tiszteletnyilvánítás is. Az esemény rávilágít arra, hogy a múlt sérelmei, bár évtizedekkel ezelőtt történtek, még ma is fontos tanulságokkal szolgálnak a társadalom számára. Wilde öröksége nem csupán irodalmi, hanem kulturális és emberi értékekben is gazdag, és ez a bocsánatkérés újra megerősíti, hogy a művészek munkája sosem felejtődik el.

Egy megalázó döntés következtében megfosztották Oscar Wilde belépési jogát a világ egyik legnagyobb könyvtárába. Most, több mint egy évszázad elteltével, a Brit Könyvtár szimbolikus gesztusként visszaadja az író olvasójegyét - unokájának ünnepélyes keretek között adják át október hónapban.

Oscar Wilde, a 19. század egyik legünnepeltebb írója és drámaírója 130 évvel ezelőtt esett kegyvesztetté, amikor 1895-ben "közszeméremsértés" vádjával - amely akkoriban a homoszexualitás bűncselekménynek számított - két év börtönre ítélték. A döntés következtében a Brit Múzeum - amelyhez akkor még a ma már önálló Brit Könyvtár is tartozott - érvénytelenítette Wilde olvasójegyét, és örökre kizárta őt az olvasótermeiből.

Most, több mint egy évszázad elteltével, a Brit Könyvtár ünnepélyes lépésként visszaadja Oscar Wilde olvasói jogait, ezzel is tisztelegve a híres író előtt. A modern, újranyomott olvasójegyet Wilde unokája, Merlin Holland fogja átvenni 2025. október 16-án, a költő születésnapján rendezett esemény keretében.

Egy olyan gesztus, ami messze túlhalad a látható értelmein, és mélyebb jelentést hordoz magában.

A rendezvényen Rupert Everett, színész és rendező is részt vesz, aki Wilde szerepében nyújtott felejthetetlen alakítást a 2018-as The Happy Prince című filmben. Everett és Holland közösen tartanak nyilvános beszélgetést is, amelyen Holland új könyvét, After Oscar: The Legacy of a Scandal ("Oscar után: Egy botrány öröksége") is bemutatják.

Laura Walker, a könyvtár modern kéziratokért felelős kurátora kiemelte:

Oscar Wilde életműve a Brit Könyvtár egyik legkincset érő gyűjteménye. Itt található szinte minden jelentős drámájának kézirata, többek között a Lady Windermere legyezője, a Fontos vagy nekem, a Bunbury, valamint az Egy jelentéktelen nő című művek. Éppen ezért rendkívül lényeges számunkra, hogy mostantól méltó módon emlékezzünk rá és életművére.

Egy döntés, amely egy teljes élet álmát zúzta porrá.

Wilde olvasójegyét 1879-ben szerezte meg, miután befejezte egyetemi tanulmányait, és Londonba költözött. A Brit Múzeumot gyakori vendégként kereste fel, ám nem riadt vissza attól sem, hogy éles szarkazmussal kritizálja a neves intézményt. A Szfinx című versével kapcsolatban például így fogalmazott:

"Kezdetben csak három példányt akartam nyomtatni: egyet magamnak, egyet a Brit Múzeumnak, és egyet a Mennyországnak. De végül is kétségeim támadtak a Brit Múzeumot illetően."

Unokája, Merlin Holland szerint ez a fajta pimasz humor jellemezte nagyapját.

"Oscar minden bizonnyal úgy fogalmazna most: 'ideje volt már'. Ha pedig visszakapná az olvasójegyét, talán még bocsánatot is kérne az egykori szemtelen megjegyzéséért."

A száműzetés, a szégyen és a halál

Oscar Wilde bukása azután kezdődött, hogy rágalmazási pert indított Lord Queensberry ellen, aki homoszexualitással vádolta őt fia, Lord Alfred "Bosie" Douglas iránti kapcsolata miatt. A per fordítva sült el: Wilde maga került a vádlottak padjára, és 1895 májusában elítélték. A döntés következtében a Brit Múzeum igazgatótanácsa jegyzőkönyvbe vette:

Oscar Wilde, aki 1879-ben nyerte el olvasójegyét, 1895. május 25-én két évnyi szigorú börtönmunkára lett ítélve, így többé már nem élvezhette az intézmény olvasótermének szolgáltatásait.

Wilde szegénységben, megalázva halt meg Párizsban 1900-ban, 46 évesen. Felesége, Constance a két fiukkal - Cyril és Vyvyan - Európába menekült, és nevüket Hollandra változtatta, egy régi családi név alapján.

Az utólagos kegyelem és a történelmi igazságtétel összetett és mélyen emberi fogalmak, amelyek jelentős hatással bírnak a társadalmi és egyéni szinten egyaránt. Az utólagos kegyelem nem csupán a bűnök megbocsátását jelenti, hanem lehetőséget ad arra is, hogy a múlt hibáit új perspektívából vizsgáljuk meg. A történelmi igazságtétel pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy a múlt sérelmeit és igazságtalanságait is el kell ismerni, hogy a jövőben egy igazságosabb társadalom épülhessen. Ezek a fogalmak egyaránt fontosak a kollektív emlékezet és a közösségi identitás szempontjából. Az utólagos kegyelem lehetőséget teremt a gyógyulásra, míg a történelmi igazságtétel segít abban, hogy a közösségek szembenézzenek a múltjukkal, és tanuljanak belőle. A kettő együtt hozzájárulhat a megbékéléshez és a társadalmi feszültségek csökkentéséhez, elősegítve ezzel a közös jövő építését. Ezek a fogalmak arra ösztönöznek bennünket, hogy ne csak a múlt árnyait nézzük, hanem merjük megélni a lehetőségeinket a jövőben, hiszen a kegyelem és az igazság keresése mindannyiunk közös felelőssége.

2017-ben Wilde is azok között a több mint 50 ezer brit férfi között szerepelt, akik haláluk után hivatalos bocsánatot nyertek az őket sújtó szexuális orientációjuk miatt elszenvedett üldözésért. Ugyanakkor a kegyelem kollektív és névtelen formában érkezett, ami miatt Holland kétségeit fejezi ki annak valódi jelentősége kapcsán:

"Oscar sosem gondolta, hogy a szerelem két azonos nemű ember között helytelen volna. Ha kérnem kellene a kegyelmet, nem kérném. Ez csak a brit intézményrendszert nyugtatná meg. A történelem az történelem - nem lehet visszamenőleg átírni."

Egy különleges gesztus, amely Oscar Wilde gazdag örökségét idézi fel, nem csupán szavakban, hanem érzésekben is megnyilvánul. Wilde nem csupán író volt, hanem egy életstílus megtestesítője, aki merész gondolataival és szellemességével inspirálta a művészetek és az irodalom világát. A gesztus lehet egy színes virág, amelyet a színpadra helyezünk, emlékeztetve a szépség és a művészet iránti szeretetre. Vagy talán egy cseppnyi levél, amelyben Wilde bölcsességei rejlenek, tükrözve a szabadság és az önkifejezés fontosságát. Esetleg egy színházi előadás, amely felidézi az ő stílusát és humorát, érzékeltetve, hogy a művészet milyen erővel képes hatni ránk. Ez a gesztus egyfajta tiszteletadás Wilde előtt, egy emlékeztető arra, hogy a kreativitás határtalan, és hogy a szavak ereje képes megváltoztatni a világot. Az ő öröksége tovább él, inspirálva minket arra, hogy merjünk mások lenni, és bátran vállaljuk saját egyediségünket.

A Brit Könyvtár legfrissebb döntése nem csupán jogi szempontból releváns, hanem erkölcsi szempontból is jelentőséggel bír. Az új olvasójegy átadása egy szimbolikus lépés, amely kifejezi, hogy Oscar Wilde a tudás, a művészet és az emberi jogok kiemelkedő alakja volt. Bár a saját korában elítélték, az utókor azonban méltónak találta arra, hogy felemelje és elismerje örökségét.