Nem szokatlan, hogy az elnöki kegyelmek mögött valamilyen érdek áll.

Ma ünnepeljük Lékai-Kiss Ramóna 40. születésnapját! Emlékszel, milyen érzés volt, amikor 2002-ben először feltűnt a képernyőn? Azóta rengeteget változott, és mi is végigkísérhettük a pályafutását. Most nosztalgiázzunk egy kicsit!

A világ legtöbb vezetője rendelkezik kegyelmi jogkörrel. Ez az intézmény korlátozza az igazságszolgáltatást, amely eredetileg teljesíti a sértett felé azt, hogy helyette végrehajtja a büntetést. A kegyelmi jogkör jelentős része egy állam jogrendszerének, mivel lehetővé teszi az igazságszolgáltatás emberi tényezőkkel való kiegészítését. A kegyelem fontos szerepet játszik az igazságosság, az egyén jogainak védelme és az erkölcsi felelősség szempontjából. A kegyelem lehetőséget ad az egyedi körülmények figyelembevételére, amelyeket a törvények nem feltétlenül tudnak megtenni - érvelnek a jogászok az intézmény létjogosultsága mellett.

Akkor válik botrányossá egy-egy személyre szabott döntés, ha valamilyen - érzelmi vagy politikai - érdekeltség merül fel a kegyelmet adó és a kegyelemben részesülő között.

Az Egyesült Államokban a hatalmi és jogi elit körében nagy port kavart, amikor Biden elnök a saját fiának, Hunternek elnöki kegyelmet biztosított. Ez a lépés különösen figyelemre méltó, mivel az amerikai politikai hagyományban rendkívül ritka, hogy egy elnök közvetlen családtagját mentesítse a büntetések alól.

Biden véleménye szerint a fiával szembeni fegyvervásárláshoz kapcsolódó ügyekben a vádhatóság ritkán emel vádat, különösen olyan helyzetekben, mint ami Hunter Biden esetében is felmerült. Az adózással kapcsolatos ügyek kapcsán pedig az elnök úgy véli, hogy ha valaki késlekedve, de végül rendezi az elmaradt adókötelezettségeit, általában nem von maga után büntetőjogi következményeket.

Trump megválasztott elnökként azonnal reagált elődje vitát generáló döntésére, és a Truth Social platformon osztotta meg véleményét. "Ez a kegyelem, amit Hunternek adtak, vajon a január 6-i túszokra is vonatkozik, akik már évek óta börtönben sínylődnek? Ez az igazságszolgáltatás teljes kiforgatása és súlyos visszaélés!" - fogalmazott határozottan.

Az amerikai sajtó szerint a hivatalban levő elnök döntését az motiválhatta, hogy Trump olyan személyeket nevezett ki az igazságszolgáltatás és az FBI élére is, akiket a lojalitásuk alapján választott, és nemcsak alkalmasnak, hanem késznek is mutatkoztak arra, hogy a Trump által beígért bosszút végrehajtsák, elsőként Biden fián. A politikai gondolatmenetet folytatva, ha ezt Biden nem teszi meg, Hunter, amúgy jogilag elmarasztalható tettei ürügyén, - Trump bosszúja nemcsak az apja, de az egész demokratikus politikai közösség ellen is irányult volna.

Biden elnöksége alatt meglehetősen ritkán használta ki ezt a jogkörét, hiszen összesen mindössze 26 elnöki kegyelmet adott ki. Érdekes megjegyezni, hogy ebbe a számba nem tartozik bele az a lépése, amely során körülbelül 6500 embert mentesített a büntetéstől egyszerű marihuánabirtoklás miatt. Ez a lépés figyelemre méltó, hiszen jelentős számú ember életére gyakorolt hatást.

Ha jól megnézzük, sokat levon Donald Trump mostani kifakadásának értékéből, hogy előző ciklusában politikai motivációból - noha összesen 237 kegyelmi döntést hozott - utolsó hivatali napján 2021. januárjában ebből nem kevesebb, mint 143 embernek adott kegyelmet. Köztük Stephen K. Bannonnak, a Fehér Ház volt szélsőjobbos stratégájának, valamint a republikánus párt egyik jelentős adományozójának, Elliott Broidy milliárdosnak.

Az, ahogyan egy ország a kegyelmet kezeli, gyakran tükrözi az igazságszolgáltatási rendszerének sajátos vonásait. A fejlett nyugati világban a kegyelem viszonylag ritkaságnak számít, ami részben annak köszönhető, hogy léteznek más jogi lehetőségek is a büntetések enyhítésére - emelte ki Andrew Novak, a George Mason Egyetem kriminológiai, jogi és társadalmi tanszékének professzora. Novak hangsúlyozta, hogy a rövidebb büntetések, a feltételes szabadlábra helyezés és a korai szabadulás alternatív formái egyre inkább elterjedtek. "Ahol a jogi újratárgyalás lehetősége korlátozott, ott a kegyelmek száma is nő" - tette hozzá. Ez jól magyarázza, miért az Egyesült Államokban gyakoribb a kegyelem alkalmazása más nyugati demokráciákhoz képest; "itt általában szigorúbb büntetéseket szabunk ki, mint a legtöbb más országban."

Vannak olyan országok, ahol az államfő időnként tömeges kegyelmet hirdet, főként a börtönök zsúfoltságának csökkentése érdekében. Például Thaiföldön a király minden évben a születésnapjának alkalmából a börtönben lévő foglyok felének vagy egyharmadának ad kegyelmet. Irán 2020-ban a koronavírus-járvány miatt úgy döntött, hogy ideiglenesen szabadon enged körülbelül 85 000 embert. Marokkóban, Romániában, Vietnamban, Zambiában és Zimbabwéban is rendszeresen megtörténik, hogy több száz fogoly részesül egyszerre kegyelemben. Romániában 2017 januárjában több ezer ember vonult az utcára, hogy tiltakozzon a tervezett kegyelmek ellen, amelyeket a kormányhoz közeli, korrupcióval elítélt személyek számára akartak biztosítani. A tüntetők attól tartottak, hogy ezzel a lépéssel a kormány a jogi következményeket kívánja elkerülni.

Hszi Csin-ping eddig kétszer gyakorolt kegyelmet, ami figyelemre méltó, hiszen ez a gyakorlat a Mao-korszak óta nem volt jellemző. A világ egyik legnagyobb országában a végrehajtói hatalom és a kegyelem intézménye eltérően működik, a pártállami keretek között sokkal ritkábban kerül sor ilyen döntésekre. 1949 óta, amióta a Kommunista Párt átvette a kormányzást, mindössze kilenc alkalommal hirdettek ki különleges kegyelmet az elmúlt 75 évben, és ebből az utóbbi öt évben történt két eset. 1975 és 2015 között egyáltalán nem adtak kegyelmet. Hszi Csin-ping 2015-ben és 2019-ben megtörte ezt a hosszú csendet, ezzel ő lett az első kínai vezető Mao Ce-tung óta, aki élt ezzel a joggal. A kegyelmek kiadásának növekedése miatt néhány kínai jogi szakértő arra a következtetésre jutott, hogy az ország talán rendszeresebbé és szisztematikusabbá válhat a kegyelmi döntések terén.

Oroszország a háttérben megváltoztatta a stratégiáját, és már nem osztogat elnöki kegyelmet azoknak a raboknak, akik hajlandóak harcolni Ukrajnában. Helyette inkább feltételes szabadlábra helyezést alkalmaz, amely során a foglyokat a háború végéig frontszolgálatra kötelezik. Ez a lépés nem csupán pragmatikus döntés, hanem jól tükrözi, hogy Putyin inkább politikai megfontolások alapján cselekszik, mintsem érzelmi indíttatásból.

Nézzük például Mihail Hodorkovszkijt, a Jelcin-korszak oligarcháját. Az energiapiac egyik meghatározó figuráját 2005 májusában 12 év börtönbüntetésre ítélték pénzmosás, sikkasztás és csalás vádjával. Az eljárás mögött politikai indítékok húzódtak, hiszen Vlagyimir Putyin, aki akkoriban már teljes kontroll alatt tartotta az országot miniszterelnökként, Hodorkovszkijt az egyik legfőbb riválisának tekintette. A nemzetközi közösség határozott tiltakozása azonban 2013-ban elvezetett ahhoz, hogy elnöki kegyelemmel szabadlábra kerüljön, és azonnal elhagyta Oroszországot, hátrahagyva olajüzleti érdekeltségeit. Azóta ismét érvényben van ellene nemzetközi elfogatóparancs.