Nem éppen olyan, mint Shein ruhákat varrni, de ez is gyerekmunka: a "kidfluencerek" hamis élete.

Fél kimenni a család a saját kertjébe - eleinte talán viccesnek hangzik, de a háttérben komolyabb okok húzódnak meg.

Amikor a gyerekmunka kifejezésre gondolok, azonnal egy tragikus képet látok magam előtt: egy kisgyermek, akinek az ártatlan mosolya és játékos lelke helyett a felnőttek világának kegyetlenségével kell szembenéznie. Képzeletben egy indiai faluban járok, ahol egy fiatal lány nap mint nap, szellemi és testi megpróbáltatások közepette, fillérekért varrja a híres sportmárkák cipőit vagy a divatipar legújabb trendjeit képviselő ruhákat. Ő az, aki az álmai helyett a megélhetésért küzd, miközben elrabolják tőle a gyermekkorát. Az ilyen valóságok emlékeztetnek arra, hogy a globalizáció árnyoldalaival is szembe kell néznünk, és hogy mindannyiunk felelőssége, hogy felhívjuk a figyelmet ezekre a súlyos igazságtalanságokra.

Bármilyen szempontból is nézzük, nem egy gazdag nyugati családból származó fiatal képét idézi fel, aki a népszerűség hajszájában betegre dolgozza magát azzal, hogy videókat készít és oszt meg az interneten. Pedig ez is a gyerekmunka egyik megnyilvánulása.

A 21. századra a gyerekinfluenszerek megjelenésével a gyerekmunka kifejezés átalakult és egyúttal kibővült. Bár ez természetesen kevésbé nyomorúságos, mégis egy fontos aspektusban megegyezik a fent említett indiai kislány sorsával: mindkettőjüknek elveszik a gyerekkoruk.

Néhány héttel ezelőtt felfedeztem a Netflixen elérhető "Rossz társaság: Ki áll a gyerekinfluenszerek mögött?" című háromrészes dokumentumfilmet. A film Piper Rockelle, a fiatal közösségi média sztár és a problémás édesanyja, Tiffany Smith felemelkedését, ragyogását és végül bukását tárja elénk. Az alkotás mélyen belemerül a gyerekek és tinédzserek világába, ahol a hírnév és a nyomás egyaránt hatalmas szerepet játszik.

A történet lényege: Piper, a tehetséges gyermek- és szépségversenyt nyertese, édesanyja egy váratlan pillanatban felfedezi a közösségi média hatalmát. Elindít egy YouTube-csatornát a lányáról, és castingot hirdet, hogy létrehozza a "The Squad" nevű csapatot, amely hamarosan világszerte népszerűvé válik. A vállalkozás robbanásszerűen fejlődik, és Piper havi bevétele meghaladja a félmillió dollárt, miközben a 9-13 éves gyerekek nap mint nap gürcölnek, sokszor napi 12 videót is rögzítenek. 2022-ben azonban az osztag 11 tagja pert indít Smith és Hill ellen, azzal a váddal, hogy megsértették a gyermekmunkára vonatkozó törvényeket, és "helytelen, sértő és bántalmazó bánásmódban" részesültek, beleértve Tiffany "megdöbbentően sértő és szexuálisan egyértelmű" megjegyzéseit is.

Összességében Tiffany saját és mások gyerekein keresztül gyűjtögette a pénzt, miközben az utóbbiak jóval kevesebb hozamot kaptak, mint amennyire jogosan számíthattak volna. A most 17 éves Piper pedig azóta is folyamatosan készíti az egyre merészebb tartalmakat – a gépezet a sorozat végeztével sem áll meg, és továbbra is pörög.

Mindig is léteztek olyan fiatalok, akik hatással voltak a társadalomra, és akiknek a véleménye, stílusa vagy kreativitása inspirálta a kortársaikat. Ők a "kidfluencerek", akik már régóta formálják a trendeket és a társadalmi normákat, még mielőtt a közösségi média fogalma elterjedt volna.

Most hagyjuk a sorozatok részletes elemzését, és inkább foglalkozzunk a jelenséggel magával – mert ebben a kérdésben semmi új nincs a nap alatt. Gondoljunk csak Macaulay Culkinra, Britney Spearsre vagy Michael Jacksonra: mindannyian megmutatták, hogy a nyilvánosság előtt felnőni hihetetlenül nehéz feladat. A gyerekszínészek és -énekesek már a közösségi média világának megjelenése előtt is szenvedtek a hírnév és a reflektorfény nyomásától – és sokan közülük végül elvesztették ezt a küzdelmet. Az ő magánéletük elillant, gyerekkoruk pedig eltűnt, helyét átvette egy állandó műmosoly és hamis lelkesedés – éppen úgy, ahogy a gyerekinfluenzer-ek tartalmai is sugallják.

A lényeg tehát maradt, csak a formátum változott: ház előtt tolakodó rajongókból, okostelefon mögött ülő követők, a menedzserekből pedig pénz és figyeleméhes anyukák lettek.

De kik is a mai kor "kidfluencerei" pontosan?

Ők azok a gyerekek, akik a közösségimédia-csatornákon gyermekközpontú tartalmak létrehozásával jelentős online követőkre tettek szert. A gyerekek aligha a tulajdonosok és döntéshozók a platformjaik mögött: többnyire szüleik irányítják és bátorítják őket.

Az elmúlt 7-10 évben a gyerektartalmak egyre népszerűbbé váltak, különösen más fiatalok körében. A leggyakoribb tartalomtípusok közé tartoznak a gameplayek (játékismertetők) és a gyermekek életét dokumentáló napi videóblogok (vlogok). Ezek a videók magas nézettségének köszönhetően könnyen pénzzé tehetők márkaszerződések és szponzorációk révén.

Ez a helyzet számos szempontból aggasztó:

A fenti aggályokat sajnos sokan nem veszik komolyan. Ennek egyik oka véleményem szerint az, hogy az influenszerkedésre és a tartalomgyártásra még mindig nem tekintünk munkaként. A Y és az X generáció már kívülálló szemmel követte végig az influenszerek tömeges megjelenését, és a legtöbben szerencsés ingyenélőknek tartják őket. Márpedig ha a tartalomgyártás nem munka, akkor a kidfluencerség sem gyerekmunka = bármilyen életkorú gyerek vígan csinálhatja.

Nyilvánvaló, hogy a közösségi média által kínált folyamatos jövedelemszerzés lehetősége rendkívül csábító. Nem szükséges rossz szülőnek lenni ahhoz, hogy az ember vágyjon arra, hogy gyermeke tehetsége és szépsége mások figyelmét felkeltse. Ugyanakkor fontos, hogy azok, akik bátorítják a gyerekeket, hogy osszanak meg tartalmakat magukról, tudatában legyenek a komoly kockázatoknak, amelyekkel ezzel járhatnak. A gyerekek védelme érdekében elengedhetetlen mérlegelni a közösségi média használatának következményeit.