A cikk tartalma helyett inkább egy új megközelítést javaslok, amely kiemeli a lényegét: "Nem csupán halat kínálunk, hanem a horgászat tudományát is átadjuk." | Demokrata

Ha szeretnéd megosztani a cikket emailben, kérlek, kattints ide, vagy másold ki ezt a linket, és küldd el: https://demokrata.hu/kultura/nem-halat-halot-adunk-1009850/

A 2019-ben elindult Felzárkózó települések program célja, hogy a kormány és az Európai Unió támogatásával a legnagyobb hátrányos helyzetű háromszáz település komplex felzárkóztatására fókuszáljon. A program keretében alkalmazott módszerek alapját a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Jelenlét programja képezi. Ennek lényege abban rejlik, hogy a helyszínen, közvetlenül a közösség mellett nyújtanak segítséget, nem pedig egy egységes, mindenhol alkalmazható megoldást keresnek. A helyi adottságok és szociális helyzetek figyelembevételével alakítják ki a programokat, melyek megvalósításában karitatív szervezetek és alapítványok működnek együtt. Céljuk, hogy értékteremtő munkát biztosítsanak azoknak az embereknek, akik olyan térségekben élnek, ahol a lehetőségek szűkösek, és a közmunka dominál.

A Magyar Református Szeretetszolgálat a Felzárkózó települések program keretében jelenleg ötvenegy településen dolgozik, beleértve Zemplénagárdot és Mezőladányt, ahol különféle textil-, bőr- és kerámiatermékek készülnek. Ezek a manufaktúrák egy tehetséges dizájncsapat és a helyi munkavállalók együttműködésének eredményeként jöttek létre, és létrehozták a Diaconia nevű keresztyén márkát. A Diaconia termékeinek gyártásával már több mint húsz helyi lakosnak biztosítanak munkalehetőséget, hozzájárulva ezzel a közösségek gazdasági fejlődéséhez.

- 2019-ben kezdtük a munkát Mezőladányban. Az egyik helyi kollégánk, Szabó Zoltán értett a bőrdíszművességhez, ezért indultunk ezen a vonalon. Pankotai Csaba népi iparművész segítette kezdettől fogva. A református egyház címerében látható zászlós bárány vált az akkor még Jobb adni néven futó márka logójává. A "Jobb adni" idézet a Bibliából származik. Jézustól kölcsönzött gondolat, aki azt mondta, nagyobb boldogság adni, mint kapni. Ez a szeretetszolgálatunk vezérigéje is - kezd a Diaconia történetébe Juhász Márton, a Jobbadni Nonprofit Kft. ügyvezetője, akivel a zuglói Récsei Centerben berendezett márkaboltban beszélgetünk.

Juhász Márton mesél a Diaconia márka születéséről, amely az őszinte kreativitás és a társadalmi felelősségvállalás találkozásaként jött létre. Az alapító kezdetben öveket és kisebb kiegészítőket, mint például kártyatartókat és könyvjelzőket készített, főként pillanatnyi ihlet alapján. 2023-ban azonban mélyebben elgondolkodtak azon, hogyan lehetne egy koherens termékpalettát és jól azonosítható történetet kialakítani. A Mol-Új Európa Alapítvány támogatásával életre keltett Diaconia márka mögött egy erőteljes üzenet áll: minőségi termék, szerethető ügy. Juhász Márton hangsúlyozza, hogy a sorrend kulcsfontosságú. Számos vállalkozás működik a szociális gazdaságban, amelyek a szerethető ügyet helyezik a középpontba, foglalkoztatva hátrányos helyzetű embereket, de sok esetben az általuk előállított termékek nem versenyképesek. A Diaconia célja, hogy egyesítse a minőséget és a szerethetőséget: olyan termékeket alkotnak, amelyek nem csupán piacképesek, de értelmes munkát is biztosítanak a hátrányos helyzetű településeken élők számára, segítve őket a munkaerőpiacra való felzárkózásban. Ahogy Juhász Márton fogalmaz: nem csupán halat, hanem hálót szeretnének adni az emberek kezébe, bátorítva őket, hogy ragadják meg a kínálkozó lehetőségeket, és ne várjanak passzívan a segélyekre.

- Jelenleg összesen húszan dolgoznak a mezőladányi bőrdíszműves-, valamint a zemplénagárdi kerámia- és textilműhelyben. Nemsokára Nagyecseden is nyitunk még két manufaktúrát, ahová várjuk a jelentkezőket - teszi hozzá.

Beszélgetés közben persze a boltban is körülnézünk: a Bozsik Szilvia és Pankotai Csaba dizájner házaspár által tervezett tárgyak között találhatók például különböző divatszínekben - tengerészkéktől a pisztáciazöldön át a meggypirosig, a klasszikus dohányszíntől a csokoládébarnáig - bőrből készült boríték- és keresztpántos táskák, pénztárcák, divatos, egyedi mintás textilből készült színes öv- és strandtáskák, hátizsákok, valamint kerámiatárgyak, például mázas, extravagáns formájú poharak, kecses bögrék, nyomott mintás tálak, tányérok. E tárgyakkal nemcsak esztétikus darabokat vásárolhatunk, hanem történetet is: például azt, hogy mi mindent teremthet egy jó gondolat, sok-sok elhivatott ember önzetlensége és az összefogás ereje.

Az ukrán határhoz közel eső Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei falu, Zemplénagárd a fővárostól több mint háromszáz kilométerre található. A lankás, pipacsos mezők, égig nyújtózó fák és a messze felsejlő Kárpátok vidékén a látvány a romantikus tájképfestészet aranykorát idézi. A valóság azonban kevéssé idilli. Néhány kilométerre háborús állapotok uralkodnak, az itt élőket pedig a táj szépségénél földhözragadtabb dolgok foglalkoztatják: a mindennapi megélhetés gondjai realistává teszik az embereket. Zemplénagárdon Balázs László termelésvezető kalauzol minket: a faluban az évekkel korábban bezárt iskola falai között rendezték be a kerámia- és textilműhelyt. Látogatásunkkor mindkettőben javában folyik a munka. A textilesekhez nézünk be először: a két tágas helyiségben varrógépek, szabászasztalok és a rajtuk készülő színes textilekből varrt mindenféle vidám holmi kavalkádja fogad. Hoffmann Beáta, a műhely vezetője elmondja, minden munkatárs egy-egy munkafázist végez: van, aki szab, mások szegecselnek vagy a márkajelzést nyomtatják, a gyakorlottabb kollégák pedig összevarrják az egyes darabokat.

- A textiles kollégák közül többen tartós álláskeresők voltak, évek óta közfoglalkoztatásból vagy segélyekből éltek, és mindannyian megváltozott munkaképességűek. A termékek készítési technikáját munkafázisokra lebontva tanította be a dizájner házaspár, és két hónap alatt sajátították el a kollégák. Ma már minden olajozottan működik. Az itt dolgozók bejelentett, fix munkabért kapnak és pontosan tudják, hogy ezért cserébe nekik is bele kell tenniük a munkába a maximumot. A csapatmunka ezen a kölcsönösségen alapul - magyarázza Balázs László, akinek termelésvezetőként nemcsak a logisztikára, a kiváló minőség ellenőrzésére kell koncentrálnia, hanem a szociális munkára is.

Balázs László szerint történetük sokakra jellemző: a helyiek közül sokan idősebb korukban térnek vissza a szülőfalujukba, és nagyon szerencsésnek mondhatják magukat, ha életük második felében találnak értelmes munkát. Hiszen nincs a közelben nagyváros, a faluban nincs munkahelyeket teremtő vállalkozás, így marad a közfoglalkoztatotti státus - sokszor csak az utcasöprés vagy más kisegítő munkák, ami nem éppen lélekemelő.

Azért is figyelmet fordítunk arra, hogy munkatársaink valóban átéljék a közösséghez tartozás érzését. Szervezünk csendesnapokat, amelyek során a lelki elmélyülés mellett közös bográcsozásokra és kézműves bemutatókra is lehetőség nyílik. A Diaconia csapatának tagjai, a vezetőség és a műhely dolgozói egyaránt osztoznak a sikerekben. Éppen ezért nem meglepő, hogy a budapesti bolt megnyitására a helyi munkatársakat is meghívták - mondja Balázs László, aki korábban a Magyar Máltai Szeretetszolgálat térségi koordinátoraként tevékenykedett, majd Juhász Márton hívta el a Jobbadni Nonprofit Kft. helyi termelésvezetői posztjára. Balázs Tarpáról ingázik, ami naponta másfél órás autózást jelent, így havonta akár négy-ötezer kilométer is összegyűlik.

Közben átsétálunk a szomszédos kerámiaműhelybe. Középen hatalmas asztal terpeszkedik, tele zsengélésre, vagyis kiégetésre váró, készre munkált tárgyakkal. A fal mellett a jókora kemence, épp hűl. Több tucat bögre ücsörög a nemrég még 1200 fokos kemencetérben: égszínkék, lazacszín és irizáló türkiz - mindegyik effektmázas, ami égetés után izgalmas, szétfolyó mintákat eredményez majd. Öntött és nyújtott technológiával készülnek itt a tárgyak, amihez fizikai erő és persze kézügyesség is szükségeltetik. Lakatos Fanni és Ugrainé Fehérvári Zsani, a két fiatal édesanya napi nyolc órában végzi ezt a munkát.

- Az év elején a legnagyobb kihívásunk a műkorcsolya és jégtánc junior világbajnokságra megrendelt dísztálak elkészítése volt: ketten 1200 darabot hoztunk létre mindössze két hét leforgása alatt - osztja meg tapasztalatait Ugrainé Fehérvári Zsani, a műhely vezetője, aki három gyermek édesanyja. Korábban a helyi postán dolgozott, de a posták bezárásával a faluban nem akadt munkalehetőség, így örömmel fogadta a kerámiaműhelyben felkínált állást. Lakatos Fanni Sátoraljaújhelyen végezte el a középiskolát, ezután megszületett a kislánya, és később csak a helyi önkormányzatnál tudott közfoglalkoztatás keretében konyhai kisegítőként elhelyezkedni. Számára a kerámiaműhelybe való bekerülés igazi ugródeszka, nem csupán a biztos megélhetés miatt, hanem azért is, mert lehetőséget kap arra, hogy kamatoztassa kreativitását és kézügyességét.

Lassan búcsút intünk az agárdi barátainknak, és beszállunk az autóba, hogy folytassuk utunkat Mezőladány felé. Az út szelíd dombok alatt kanyarog, miközben szántók és gyümölcsösök váltakoznak mellettünk. Ahogy elérjük a Tisza partját, a "mozgó híd" vár ránk, hogy átsegítsen minket a folyón. Szerencsénk van: a komp, akár egy óriási, öreg teknős, nyugodtan úszva már elindult a túlpartról, hátán két impozáns traktorral. Nemsokára mi is felkerülünk a fedélzetére, és a Tisza közepén, néhány pillanat erejéig, úgy érezzük, mintha csak a folyó és a vele együtt lassan áramló idő létezne körülöttünk.

Mezőladányban, a Diaconia bölcsőjében, a bőrdíszművesműhelyben Szabó Zoltán fogad két munkatársával, Kun Imrével és feleségével, Anival. Szabó Zoltán a műhely vezetője, aki évekkel ezelőtt csatlakozott a szeretetszolgálat projektjéhez.

- Eleinte bárányos logóval készítettünk öveket. Imivel egyszer kiszámoltuk, egy év alatt csaknem kétezer-ötszáz darab került ki a kezeink közül. Szakmámra nézve bőrdíszműves vagyok, emellett diakónus és szociális munkás is, szabadidőmben pedig méhészkedéssel is foglalkozom - mondja Szabó Zoltán, és mesél az általuk készített termékekről is. Pankotai Csaba tervei nyomán a több színben kapható bőrtáskák origamitechnikával készülnek, amihez csak minimális varrás szükséges - a nehéz és vastag marhabőrrel ugyanis nem könnyű dolgozni. Az origamitechnika megkönnyíti a munkát: a táskákhoz szükséges anyagdarabokat sablon segítségével vágják ki, majd hajtogatják és bőrszalaggal fonják össze őket. A bőrtárcák és tolltartók mellett kulcstartók és más apróságok is készülnek, például Ani ügyességének köszönhetően a puhább kecskebőr maradékaiból fülbevalók, a kemény marhabőr resztlijéből pedig fonott vagy szegeccsel rögzített csinos bőr karkötők.

Minden felhasználható anyagot hasznosítunk, hiszen alapelveink között első helyen szerepel a fenntarthatóság. Ez a gondolkodásmód szervesen illeszkedik a falusi életmódhoz – osztja meg velünk Szabó Zoltán. Ami az alapanyagok származását illeti, a színesre festett bőr Spanyolországból érkezik. Kiemelten fontos, hogy hibátlan legyen, mivel a marhabőr húsoldala – nem a fényes, hanem a puhább felülete – még a legkisebb sérülésekre is érzékeny, mint például egy bögölycsípés nyoma. Az anyag bármilyen bőrhibája problémás, mivel bélés hiányában a legapróbb hiba is feltűnhet. A beszélgetésünk során Kun Imre épp egy bőrövet készít: precízen méri le az anyagot, majd nagy szakértelemmel vágja és lyukasztja, végül tisztázza az elkészült darabot. Minden mozdulatán érződik, mennyire szereti ezt a mesterséget.

- Hálás a szívem, hogy itt lehetek - mondja nem kis elfogódottsággal. - Közmunkaprogramban dolgoztunk a feleségemmel, most viszont mind a ketten itt kaptunk állást. Monoton a munka, de szeretem, mert önfegyelemre tanít. Óriási lehetőség ez nekünk - teszi hozzá.

Balázs László hangsúlyozza, hogy észrevette az itt dolgozó munkatársak pozitív átalakulását. Ennek hátterében az értelmes munka és a közösségi elismerés áll, amelyek együttesen hozzájárulnak az önbecsülésük növekedéséhez.

- Az Egyesült Államokban és Németországban már régóta hagyományai vannak a társadalmi vállalkozásoknak, míg Magyarországon még csak most kezdjük felfedezni ezt a területet - mondja Juhász Márton. Meggyőződése, hogy jó irányba haladnak, hiszen ma már olyan influenszerek és médiaszemélyiségek, mint Berkesi Judit, Kármán Odett vagy Gundel Takács Gábor is a márkájuk mellé álltak. Az ügyvezető kiemeli, hogy a nonprofit vállalkozás jelenleg nullszaldós, de a jövőbeni profitot tűzifára, a menstruációs szegénység elleni harcra és a rászoruló gyerekek karácsonyi ajándékaira kívánják fordítani. Terveik között szerepel a webáruház bővítése, valamint az erdélyi viszonteladókkal való együttműködés, emellett egy kárpátaljai faluban is szeretnének műhelyt alapítani, amely főként a hadirokkantaknak biztosítana megélhetési lehetőséget. Bőséges ötleteik és terveik révén pedig úgy tűnik, hogy egyenes úton haladnak a siker felé.