Négy neves színész döntött úgy, hogy elhagyja hazáját, és Japánban keres új lehetőségeket a karrierjében.
Magyarország legelismertebb színészei közül négyen, és hűséges fegyverhordozójuk indult útnak Ázsiába, hogy megmutassák: a kalandvágy nem korfüggő. Az RTL+ új saját gyártású sorozata, a Jobb később, mint soha! nemcsak humorral, hanem őszinte emberi pillanatokkal is beszél az öregedésről, barátságról és az újrakezdés bátorságáról - Csuja Imre, Epres Attila, Scherer Péter, Badár Sándor és Frohner Fecó tolmácsolásában.
Egy bizonyos életkor elérése után az emberek már nem a határidők nyomását, hanem az élmények gazdagságát kezdik el számon tartani. Kérdések merülnek fel bennük: Mi az, amit még érdemes felfedezni, megvalósítani, megbánni, vagy éppen újrakezdeni? A bakancslisták világa éppen emiatt folyamatos inspirációt nyújt az irodalom és a film számára – de ezúttal nem szükséges Hollywoodig utaznunk, hogy egy igazán életszagú történetet tapasztaljunk meg. Az RTL+ legújabb saját gyártású sorozata, a "Jobb később, mint soha!" négy ikonikus színészlegendát és egy fiatal, friss szemléletű kísérőt kalauzol el Japánba és Thaiföldre. Céljuk, hogy bizonyítsák: a kíváncsiság, a nyitott szív és az élet iránti szeretet nem csupán a fiatalok sajátja, hanem mindenkinek joga van hozzá, bármely életkorban.
A "Jobb később, mint soha!" egy olyan reality-komédia, amelyben a valóság határait elmosva, a fikció izgalmas színeivel játszik. Csuja Imre, Scherer Péter, Epres Attila és Badár Sándor, a népszerű színészgárda, valamint az ő színes egyéniséggel megáldott "fegyverhordozójuk", Frohner Fecó, elhatározzák, hogy felfedezik a világot, miközben saját maguk mélyebb megértésére is törekednek. Az utazás során a csoport eljut Japán csillogó neonfényei közé, ahol szamurájharcokba keverednek, és őrült vidámparki kalandokba bonyolódnak. A kamera minden egyes pillanatot megörökít, legyen szó a viharos érzelmekről, a váratlan helyzetekről vagy a csodás egzotikus ételek felfedezéséről, amelyek nemcsak a gyomrukat, hanem a szívüket is megdobogtatják. Miközben a csoport tagjai egymásra és a világra is új szemmel tekintenek, a nézők tanúi lehetnek a barátság próbáit, a nevetés és a könnyek keveredésének, valamint a váratlan felfedezések sorozatának. Ez a szórakoztató kaland nemcsak a világ felfedezéséről szól, hanem arról is, hogy néha a legjobb élmények akkor érkeznek, amikor a legkevésbé számítunk rájuk. A "Jobb később, mint soha!" egy szívből jövő utazás, amely megmutatja, hogy sosem késő új kalandokat keresni és felfedezni önmagunkat.
A különleges formátum révén már a keddi sajtóvetítés kezdetén világossá vált, hogy a sorozat bemutatója nem mindennapi esemény lesz. A színészek ugyanis teljesen átalakították a vetítést, egy improvizációs műsor jellegét öltve magukra. Scherer Péter, Csuja Imre és Epres Attila saját, jól ismert humorukkal fűszerezték meg az egyes történeteket, élő kommentárokkal színesítve a vetítést.
Scherer Péter vidáman mesélte, hogy az egész kaland valójában egy mókás félreértésből indult. Csuja Imrének éppen születésnapja volt, és Péter úgy döntött, meglepetésként elviszi őt a Balatonra. Csakhogy a telefonbeszélgetés során valami félrecsúszott, és a "tök jó" helyett Tokió került szóba, ami végül a Balatonfüred helyett a váratlan célponttá vált. A történetbe azonnal beszállt Epres Attila és Csuja Imre is – olyan volt, mintha a színpadon folytatnák a forgatás improvizatív szellemét. Badár Sándor sajnos nem tudott csatlakozni, mert éppen Ausztráliában tartózkodik, de Frohner Fecó révén egy kis ízelítőt kaptunk arról, milyen is lehetett az együtt eltöltött idő Ázsiában.
A vetítést követően Frohner Fecó, Csuja Imre és Epres Attila megosztották velünk élményeiket, gazdagítva ezzel lapunk tartalmát.
Frohner Fecó számára ez a produkció valódi kalandot jelentett, amely messze túlmutatott a megszokott keretein. A fodrász már a felkérés pillanatában tudta, hogy ez a világ merőben eltér attól, amit eddig megélt, ám különösen büszke arra, hogy olyan tehetséges színművészekkel emlegetik egy lapon, mint akik a műsorban szerepelnek. Ahogyan ő fogalmazott, a sorozat varázsa éppen az abszurd elemeiben rejlik, amelyek mégis hitelesen tükrözik a valóságot: bár ő nem feltétlenül illik bele a hagyományos művészvilágba, mégis otthonosan mozog ebben a környezetben. Fecó szerint az egész élmény arról szól, hogy az emberek elfogadják egymást, függetlenül a különbségeiktől, és ez a kölcsönös elfogadás adja meg az utazás hitelességét.
Frocliztam a többieket, mert a forgatás során mindig úgy hívtak minket, hogy "művészek" és "színészek", így magam is automatikusan belesodródtam ebbe a kategóriába. Ki ne örülne, ha olyan neves nevekkel említenék egy lapon, mint Csuja Imre, Badár Sándor, Scherer Péter vagy Epres Attila? Az egész helyzet azonban elég abszurd, hiszen nem feltétlenül illeszkedem a megszokott képbe, de mégis jól működök ebben a történetben. Végső soron emberek vagyunk, és elfogadjuk egymást, ahogyan vagyunk. Ez pedig valóban képes működni.
- Fejezd ki egyéniségedet a szavaiddal! - javasolta Frohner Fecó.
A fodrász elárulta, hogy bár az elején félt, hogy vajon sikerül-e megtalálni a közös nevezőt, hiszen különböző generációk, különböző világok találkoztak, de a tisztelet minden helyzetben segített. Fecó ugyanis a végletekig tisztelte a többieket a szakmai múltjukért és emberi tartásukért, ők pedig tisztelték őt a nyitottságáért és őszinteségéért. Ennek köszönhetően hamar kialakult egy sajátos, szarkasztikus, de szeretetteljes csapatdinamika, tele szurkálódással, és végtelen nevetéssel.
Az utazás során tudatosan háttérbe vonult, hogy inkább megfigyelhesse a többiek reakciói és segítse őket abban, hogy meg tudják élni ezt a kalandot. Elmondása szerint óriási élmény volt látni, hogyan reagálnak a színészek az ismeretlenre, milyen gyermeki lelkesedéssel vetik bele magukat minden új helyzetbe. Úgy érezte, az ő tapasztalatuk által ő maga is tanulhat, miközben a saját életéből is tudott adni nekik. A végére igazi csapatként működtek, nem véletlen, hogy a forgatás után is megmaradt köztük a jó kapcsolat.
Szánt szándékkal egy kis háttérbe húzódtam, hogy figyelemmel kísérhessem őket, és láthassam, hogyan viszonyulnak ehhez az egész szituációhoz, hiszen ők állnak most a reflektorfényben. Ez a megfigyelés volt számomra a legnagyobb tanulság, hiszen csodás élmény volt látni, ahogy részt vesznek ebben az érzelmi hullámvasútban, és szinte mindent örömmel fogadtak. Az ő tapasztalataik révén én is átéltem ezt az örömöt, ráadásul megoszthattuk egymással élményeinket. Nagyon különleges volt velük tölteni az időt, és együtt felfedezni ezt a kalandot.
- kiemelte.
Frohner Fecó esetében a spirituális szál sosem elhanyagolandó, így számára az ázsiai út különösen inspiráló volt. Mint mondta, a tudatosság, az önfejlesztés és a belső harmónia mindig fontos része volt az életének, és Ázsiában ezeknek a tanoknak a születési helyén járni valódi ajándék volt. Tapasztalata szerint a japán és thai emberekben élő tisztelet és szeretet a legnagyobb tanulság.
Az volt a feladatunk, hogy érezzük jól magunkat, de én a hétköznapokban is sokat foglalkozom a tudatossággal. A legjobb tapasztalás mégis az volt Ázsiában, hogy a tisztelet mennyire sokat tud adni, és mennyire tudják tartani a hagyományaikat például a Japánok. Ez nagyon-nagyon irigylésre méltó volt. Jó volt érezni azt is, hogy a szeretet körülveszi őket, ebből nagyon sokat tudna tanulni Európa és Magyarország is, mert szerintem nagy szükségünk lenne erre
- Ezt a dolgot így látom – mondta a fodrász, miközben a hajvágó ollót a kezében forgatta.
Csuja Imre szerint ez a műsor azért különleges, mert nem lehetett rá felkészülni, hiszen mint mondta, színészként mindig karakterek bőrébe bújik, most viszont önmagát kellett adnia különböző, sokszor tényleg kiszámíthatatlan helyzetekben.
Mindig izgalmas, amikor egy olyan kihívásba kerülünk, amelyre nem lehet teljes mértékben felkészülni. Itt folyamatosan önmagunkat kellett megmutatnunk, különböző helyzetekbe belehelyezkedve, és természetesen a színészi tehetségünket sem hagyhattuk figyelmen kívül. Ez a kaland valószínűleg sosem valósult volna meg a saját kezdeményezésünkből, így valóban felejthetetlen élmény és kemény munka volt számunkra.
- fogalmazta meg.
Kiemelte, hogy a társaság tagjai mindannyian különböző irányokban dolgoznak, és a hétköznapokban ritkán találkoznak, így a forgatás hetei alatt együtt eltöltött idő valódi különlegességnek számított. Nap mint nap osztozhattak a munkában, a nevetésben és a közös élményekben. Megjegyezte, hogy bár a nézők számára az utazás könnyed szórakozásnak tűnhet, valójában "ez egy rendkívül kemény munka volt, barátokkal, csodálatos tájak között". A forgatás nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is próbára tette őket, de minden egyes pillanata megérte, hiszen olyan közös emlékeket teremtettek, amelyekre mindannyian büszkék lehetnek. A színész azt is elmondta, hogy az út során néhány félelmét sikerült legyőznie, így mondhatni, hogy a saját bakancslistájáról is kipipált egy-két tételt. Hozzátette viszont, hogy bár Ázsia csodálatos hely, a kaland végén jó érzés volt visszatérni az otthonába.
A bakancslistámról néhány tételt sikerült kipipálnom, bár a félelmeim ellenére. De senki ne higgye, hogy ez egy sima nyaralás volt! Kőkemény munka volt, tele kihívásokkal, de a jó barátok társaságában mindez igazán felejthetetlen élménnyé vált, miközben gyönyörű tájakon barangoltunk. Mindezek után, amikor végül hazaérkeztem, az is külön öröm volt számomra.
- Ezt gondolta Csuja Imre.
Epres Attila a vetítést követően nem érezte magát teljesen elégedett, hiszen maximalista lévén mindig a legjobbra törekszik. Ugyanakkor a műsorral kapcsolatban elégedett volt, hiszen az pontosan azt nyújtotta, amire számított: érdekfeszítő, szórakoztató és elgondolkodtató élményekkel szolgált. A felkérést éppen emiatt fogadta el, mivel kíváncsisága hajtotta, hogy megtudja, mi történik, amikor négy tapasztalt, hatvanon túli ember hosszabb időre összezárva felfedezi a világ egy teljesen más kultúráját. Reményei szerint a forgatás során igazi, mély beszélgetések bontakoznak ki, és olyan gondolatok születnek, amelyek tartós hatást gyakorolnak a nézőkre – és ahogyan ő fogalmazott, "ezek a sarokpontok valóban életre keltek".
A "Jobb később, mint soha!" különlegessége abban rejlik, hogy a reality elemek és az improvizáció mellett egy alaposan kidolgozott irodalmi forgatókönyv és tudatos dramaturgia húzódik meg mögötte. A rendezők és kreatív producerek folyamatosan jelen voltak, figyelmesen irányítva a helyzeteket, amikor szükséges volt, de sosem korlátozták a spontaneitás szabad áramlását. Ennek köszönhetően a végeredmény megmaradt őszinte és élvezhető formában.
Hál' Istennek nem kellett ezt teljesen elengedett kézzel csinálnunk, hiszen bármennyire improvizatívnak tűnik egy ilyen reality-szerűség, azért ennek mégis van egy bizonyos irodalmi forgatókönyve, dramaturgiája. A kreatívok, a rendezőink mindig ott vannak velünk napi 24 órában. Segítenek abban, hogy jó felé tereljük a történetet. Elmondják előre, hogy mire számíthatunk, hogy hová kell kilyukadni, és tartják bennünk a lelket, hogy ha kezdünk kifogyni az ötletekből. Nem kell ezt tök egyedül végigcsinálnunk, de mégis igyekszünk valóban úgy tenni, mintha saját magunkat adnánk, hiszen ez a végső cél
- magyarázta.
A forgatásokra mégsem tekintett sosem munkaként, így még a legfárasztóbb, tizenkét órás napokat is játékként élte meg, hiszen számára a színészet mindig is a szabadság egyik formája volt.
Soha nem érzem magam munkavállalónak ebben a szakmában. Azért választottam a színészetet, hogy elkerüljem a „munka” kifejezést. Még akkor is, ha éppen egy kihívásokkal teli stúdiófelvételen vagy egy hangoskönyv felolvasásán dolgozom, valójában mindig csak játszom valamivel – és ez az egész egyfajta játék. Persze, nem könnyű játék, hiszen napi 10-12 órán keresztül három kamerával és négy különböző karakterrel együtt játszani igazi koncentrációt igényel. De éppen ezért soha nem tapasztaltam azt az érzést, hogy túlzottan teljesítenem kellene, vagy hogy már alig várom, hogy véget érjen a nap.
- tette hozzá Epres Attila.
A kalandvágy már régóta szerves részét képezi a színész életének; gyermekkora óta elválaszthatatlan társai a motorozás, vitorlázás, síelés, sőt, még az ejtőernyőzés izgalmai is. Ennek a szenvedélynek valószínűleg sok köze van ahhoz, hogy a Balaton partján nőtt fel, ahol a határok - legyenek azok fizikaiak vagy a képzeletbeli korlátok - szinte eltűntek. Kaszkadőrként szerzett tapasztalatai mellett a repülés iránti vonzalma is töretlen: a jövőben pilótavizsgát szeretne szerezni. Ahogy ő fogalmazott, az élet iránti éhsége mindig is hajtotta, és ez az utazás megerősítette benne, hogy a felfedezés vágya nem ismer korhatárokat.





