**Nándorfehérvári vereség: Mi történik, ha Hunyadi kudarcot vall?** A Nándorfehérvári vereség nem csupán a harcok sorozataként vonult be a történelembe, hanem egy olyan alternatív valóság kapuját is megnyithatja, ahol Hunyadi János nem diadalmaskodik. De

Képzeljük el, mi lett volna, ha Nándorfehérvár 1456-os ostroma nem a magyarok emlékezetes győzelmével, hanem egy súlyos vereséggel zárul. A történelem kanyarjait figyelembe véve két alternatív jövőt vázolunk fel: a vár mindkét forgatókönyvben oszmán kézre kerül, de a sorsuk különböző irányt vesz a hősök életében. Az első forgatókönyvben Hunyadi János, a magyar hadvezér, a csata hevében hősi halált hal. Az ostrom során az oszmán erők túlereje végül megtöri a védők ellenállását. Hunyadi bátorsága és katonai zsenialitása azonban nem vész el nyomtalanul; halála nemcsak a magyarok, hanem egész Európa számára figyelmeztető jel. A hősies küzdelem és a tragikus vég sokakat inspirál, és a középkori keresztény Európa egyesítése érdekében új szövetségek születnek. Az oszmán hódítók végül megkaparintják a várat, de a magyarokban élő emlék és a hősies ellenállás lángja nem alszik ki, így a jövőbeli harcokban újra és újra felemelik a fejüket. A második forgatókönyvben Hunyadi János túléli a csatát, de a vereség súlya rajta marad. A vár elesik, és a magyarok számára ez a pillanat mérföldkővé válik a nemzeti identitás alakulásában. Hunyadi, bár élve megússza a harcot, a győzelem elmaradása miatt kétségbeesett állapotba kerül. Az oszmán hódítók elfoglalják az erődítményt, de a helyi lakosság ellenállása folytatódik. Hunyadi a következő években szembesül a felelősséggel, hogy az országot újjáépítse, miközben a harc nem csupán a fegyverekkel, hanem a szellemi és politikai összefogással is folytatódik. Mindkét forgatókönyvben a történelmünk más irányt vesz, de a bátorság és az összefogás szelleme tovább él, formálva a jövő nemzedékeinek sorsát. A Nándorfehérvár ostroma nem csupán csata volt, hanem a magyar identitás és a hősies ellenállás szimbóluma, amely örökre beíródik a történelem lapjaira, akár győzelemmel, akár vereséggel zárul.

Az anekdota szerint II. Mehmed oszmán szultán azzal indult a nyugati hadjáratára 1456 tavaszán, hogy a reggelijét Nándorfehérváron, az ebédjét Budán, a vacsoráját pedig Bécsben fogja elkölteni. Magabiztossága nem tűnt teljesen alaptalannak, hiszen három évvel korábban elfoglalta a kelet Rómáját, a bevehetetlen metropoliszt, Konstantinápolyt. Ha Nándorfehérvár is hasonló sorsra jut, tényleg kinyílik nemcsak a Magyar Királyság, hanem egész Nyugat-Európa kapuja is: a magyar Alföldön már semmi nem állhatta volna útját Budáig, majd a Duna völgyén kényelmesen vonulva a szultáni sereg csakhamar tényleg Bécs alá ér.

A középkor viszonyai között fénysebességgel pörögtek az események: a távoli, ismeretlen, idegen hatalom egyik pillanatról a másikra véres valóságként jelent meg a küszöbön, végveszélybe sodorva az egész keresztény világot. Nem csoda, hogy a diadal hírére a pápa hálaadó imákat rendelt el, és a mai napig a legnagyobb magyar győzelem emlékére szólnak a harangok minden délben az egész világon.

A Hunyadi-sorozat népszerűsége újra reflektorfénybe állította a történelmi eseményeket, és ennek következtében izgalmas spekulációk kezdtek terjedni arról, hogy mi történt volna, ha a magyarok vereséget szenvedtek volna. Mi történik, ha a vár a törökök kezére kerül? Képzeljük el, hogy Mátyás király sosem létezett, és a mohácsi csata is elmaradt, így a török hódítás már több mint egy évszázaddal korábban megkezdődött. Bár a kérdésre pontos tudományos válaszokat nehéz adni, mégis vannak olyan támpontok, amelyek mentén megalapozottabb forgatókönyveket lehet felvázolni. Ezzel kapcsolatban Dr. Horváth Richárd történészt kértük fel, aki a HUN-REN BTK Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa, hogy ossza meg gondolatait a lehetséges alternatív történelemről.

A felvetés értelmében Nándorfehérvár oszmán irányítás alá kerül. Első lépésként fontos, hogy két alapvető tényt rögzítsünk, melyek változatlanok maradnak:

Innentől kezdve Hunyadi János sorsa a sarokpont.

1456. augusztus 11-én hunyt el, mindössze 20 nappal a győzelem után, amikor a nyári forróságban a sokasodó hullák okozta fertőzés már súlyos problémát jelentett. Vérhas, tífusz és számos más betegség árnyéka nehezedett a várra. De vajon mikor kezdődött a betegség? Az ostrom után ő is a vár falai között maradt, egyik legfontosabb feladataként a halottak eltemetése várt rá, legyenek azok akár keresztények, akár oszmánok. Bármikor megfertőződhetett, hiszen a körülmények rendkívül kedvezőtlenek voltak. Ám ha július 22-én, a vereség elkerülése érdekében, inkább megfutamodik, és nem hősi halált hal, hanem elhagyja a várat, talán elkerüli a végzetes kórt, és nem esik áldozatul a betegségeknek.