Milák Kristóf: "Nagy örömmel tölt el, hogy végre elértem a célt" Milák Kristóf, a fiatal úszó tehetség, aki nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is elismerést szerzett, nemrégiben egy különleges vallomást tett. A szavaival egyfajta megújulást, felszab
A tavalyi nyári olimpia körüli események szinte minden pillanata róla szólt. Ő azonban csendben maradt, egyetlen interjút sem adott, és távol tartotta magát a reflektorfényből. Most viszont végre megszólalt, és válaszolt azokra a kérdésekre, amelyek mindenkit foglalkoztattak.
A Milák Kristóf körüli érdeklődés akkor robbant be igazán, amikor a 2021-es tokiói olimpia után, ahol egy arany- és egy ezüstérmet szerzett, kihagyta a japán Fukuokában tartott világbajnokságot. Ez a döntés számos kérdést vetett fel a sportoló jövőjével és terveivel kapcsolatban.
Sokan úgy sejtették, az úszó elfáradt. Nem tévedtek. "Akkor és ott én is abban a hitben voltam, hogy ez kiégés. Így utólag nem gondolnám, hogy az. Úgy hívnám: a sportág jellegzetességének negatív lecsapódása. Volt mögöttem jó pár év, boldogabb és kevésbé boldogabb nap, verseny. Például amikor egymás után négyszer kellett versenyeznem egy évben... Fárasztó volt. Ezek mentálisan és fizikálisan is megviseltek" - mondta Milák Kristóf a MOL Pályán kívül című podcastjában.
Az úszó folyamatosan arra törekszik, hogy a lehetőségeihez és tudásához mérten a legjobbat hozza ki magából. Azonban az emlékezetes világbajnokság előtt úgy érezte, hogy az ereje elfogyott. "Nem volt bennem a tűz, a megfelelő motiváció. Minden adottságom, beleértve a fegyelmezett hozzáállásomat is, ami eddig előre lendített és az úton tartott, mintha eltűnt volna" - osztotta meg Milák Kristóf, aki mentális és lelki kimerültséggel küzdött. Fizikai szempontból talán elviselte volna a megpróbáltatásokat... "De miért lenne hasznos, ha újra megpróbálnám erőltetni magam? És felmerül a kérdés: miért erőltetem magam?" - tette fel a gondolatébresztő kérdést.
Nem titkolta, hogy néha megfordult a fejében, hogy feladja az úszást. De mögötte ott állt tíz év kemény munka, és a tehetsége sem az a dolog, amit könnyedén elpazarolna. Ráadásul az a fizikai kihívás, amit a sport jelent, teljesen magával ragadja. "Nem az zavar, hogy le kell merülnöm a vízbe. Szeretem, amikor a határaimat feszegetem - mondta. - Élvezem azt az érzést, amikor órákon át edzek, és a testem annyira fáradt, hogy alig tudom megmozdítani a kezem és a lábam. Az tölt el örömmel, hogy átéltem ezt. Ilyenkor tudom, hogy fejlődtem. Tovább jutottam, jobban felkészültem, és érzem, hogy egyre magabiztosabban úszom a vízben. Ezek az élmények tesznek igazán boldoggá."
Ennek hála végül teljesen egyedül készült fel a párizsi olimpiára. Közben olyan pletykák terjedtek, hogy egy egész évig nem is edzett... "Nem igaz, csak beugrottam a medencébe Párizsban, úsztam két hosszt, aztán megráztam magam, és máris a versenymedencében találtam magam" - felelte ironikusan az úszó a híresztelésekre. Később azonban komolyra fordította a szót. Beismerte, hogy hónapokig a víz közelébe sem ment, csak konditerembe járt. Erőnléti edzője próbálta rávenni, hogy térjen vissza az uszodába, de kezdetben hajthatatlan volt. Idővel azonban visszatalált a medencéhez, és önállóan készülődött az ötkarikás eseményre. Persze nem éppen úgy, ahogyan azt a szakma elvárta volna tőle. Lelkileg jót tett neki a magány, de belátta, hogy szakmai szempontból ez nem volt könnyű helyzet.
A párizsi olimpián Milák Kristóf kiemelkedő teljesítményt nyújtott, hiszen egy ezüst- és egy aranyérmet szerzett, ezzel pedig ő lett a magyar csapat legeredményesebb férfi sportolója. Annak ellenére, hogy számos örömteli pillanatot élt át, továbbra is távolságtartó maradt, senkivel nem állt szóba, és a róla megjelenő hírek sem keltették fel az érdeklődését. "Megértem, hogy valamilyen szinten adnom kell magamból valamit az embereknek, de az eredményeim és a megjelenéseim mellett nem szeretném más életem részleteit megosztani. Nagyon fontos számomra a magánéletem, és ezt szívesen megőrzöm. Nem vagyok az a típus, aki a nyilvánosság középpontjában akar lenni" - mondta a fiatal sportoló.
A beszélgetés végén így fejezte be: bocsánatot kért mindazoktól, akiket akaratlanul is megbántott. "Hálás vagyok mindenkinek, aki meghallgatott. Nem tudom szó nélkül hagyni, hogy ne kérjek elnézést. Az utóbbi időszakban olyan embereket sértettem meg, akiket nem akartam. Ráébredtem ezekre a helyzetekre, és elhatároztam, hogy változtatni szeretnék a kommunikációmon is. Tudom, hogy hibáztam, és nagyon sajnálom."
