Mészáros Blanka: "A Katona a Real Madrid megtestesítője"

A Radnóti Színház tehetséges színésznője tavaly augusztusban örömmel üdvözölte kislányát, aki gyökeresen megváltoztatta a család mindennapjait.

Képes egy aktív színésznő jól időzíteni a gyermekvállalást?

Határozottan nem! Már régóta vágyom erre, és alaposan megterveztem, hiszen elengedhetetlen volt, hogy a lakásunk igazi otthonná váljon. Mindketten annyira szanaszét élünk (Blanka férje Kovács Ákos, a rendező és operatőr - a szerk.), hogy sokszor komoly kihívást jelentett az életünket összhangba hozni. Tavaly úgy döntöttünk, hogy jó lenne, ha most érkezne meg a kisbabánk, de azt nem tudhattuk, hogy pontosan mikor fog kopogtatni. Aztán, amikor kiderült, hogy már úton van, az első trimeszterem azzal telt, hogy folyamatosan lemondtam a munkáimat.

Nem érezted ezeket úgy, mint egyfajta lemondást?

Nem szeretnék álszentnek tűnni, de be kell vallanom, hogy lemondás volt. Mélyen szeretem, amit csinálok; a szakmám és az életem szerves részévé vált, és ez az egész nagyon fontos nekem. Valahol belül fájt, hogy el kellett engednem ezeket a feladatokat, különösen amikor egy új élet kezdett formálódni bennem. Az én életem kicsit visszahúzódott, és sok minden átalakult körülöttem. Őszintén szólva, nem volt könnyű ezzel megküzdeni. A szívem fájt, de a boldogságomra nem tudtam panaszt tenni. Akkor, abban a pillanatban, amikor mindez történt, az ember nem látja tisztán a helyzetet; ehhez idő kellett, hogy feldolgozzam.

A színházi szerepeidért nem fájt a szíved?

Érdekes, de ezzel könnyebben megbékéltem. Egyrészt maradt olyan darab, amit folytatok ősztől, de egyébként is azt gondolom, hogy jót tesz egy szerepnek, ha néha van egy kis idő, egy kis frissítés, nekem pedig egyfajta rálátásom, hogy miről mit gondoltam, vagy mit csináltam abban a darabban.

Az anyaság leginkább abban változtatott meg, hogy teljesen átalakította a prioritásaimat és a perspektívámat. Most már minden döntésemnél figyelembe kell vennem a gyermekem igényeit és jólétét. Az önállóságom egy része háttérbe szorult, ugyanakkor rengeteg új élményt és boldogságot hozott az életembe. Az anyaság révén megtanultam türelmesebb és empatikusabb lenni, valamint értékelni a kis pillanatokat, amelyek korábban talán elkerülték a figyelmemet. Emellett a felelősségvállalás és a szeretet mélyebb értelmét is felfedeztem, ami megerősítette a családom iránti kötelékeimet.

Az utóbbi időben egyre inkább ráébredtem, mennyire fontos, hogy merjek szembenézni a gyengeségeimmel, és hogy bátran vállaljam az érzéseimet. Képes legyek kimondani, mikor érzek úgy, hogy elértem a határaimat, és mikor van szükségem egy kis szünetre. Megfigyeltem, hogy mennyivel könnyebb a dolgok súlyát letenni, ha megosztom valakivel, vagy egyszerűen csak elengedem a feszültséget. Néha elég, ha csak egy rövid sétát teszek, egyedül, minden különösebb cél nélkül. Ez nemcsak nekem, hanem Irmának is jót tesz, hiszen a feszültség levezetése helyett sokkal inkább az a hasznos, ha nem erőltetem a dolgot. Valahogy úgy érzem, hogy hajlamos vagyok végigmenni az aknamezőn, még akkor is, ha senki nem várja el tőlem ezt a bátorságot. Rájöttem, hogy nem kell magamat áldoznom, nem kell feladnom a saját kis autonómiámat ahhoz, hogy másoknak segítsek.

Képződnek benned kérdések, hogy vajon helyesen cselekszel-e?

Szinte csak ilyenek vannak! Az első két hónap a legnagyobb kihívás volt. Néha akár két órán keresztül is ordít, én pedig próbálkozom simogatni, dúdolni neki, de úgy tűnik, semmi sem segít, és a megoldások nem működnek. Az elején az volt a célom, hogy minden kérdésre legyen válaszom. De hogyan is lett volna válaszom ezekre a nehéz pillanatokra? Rengeteg könyvet olvastam, voltak közöttük igazán hasznosak, de akadtak kevésbé sikeresek is; sokféle tanácsot meghallgattam, tájékozódtam, készültem, de végül rájöttem, hogy nem minden dolog tervezhető előre.

Bár Marton László osztályba jártál, nem a Vígszínházba, hanem a Katonába szerződtél - egyedül az osztályból. Tudatosan döntöttél így, vagy így alakult?

Ascher Tamás hívott oda még végzősként, és hat évig maradtam. Haza sem akartam menni esténként. Vége lett az előadásnak, de még maradtunk, pedig egész nap bent voltunk a színházban. Egy csodálatos focicsapat, ahol minden pozícióban a legjobb játékosok vannak. Nem mintha más színházakban ez nem így lenne, de ők annyira speciálisan közös nyelvet beszélnek, ahonnan én egy kissé kilógtam. A szó nem rossz értelmében, de egy kicsit outsider voltam, amit valószínűleg amiatt éreztem, hogy nem a fél osztállyal, hanem egyedül szerződtem oda.

Számos szerep bőrébe bújtam már, és mindezt egyedül kellett véghez vinnem, hiszen az osztályom nem állt mögöttem, mint egy stabil hátország. Rengeteget tanultam és fejlődtem, de valahogy sosem éreztem, hogy igazán otthon vagyok a színpadon. A járvány idején viszont minden átalakult: rájöttem, hogy az életünk nem csupán a színházról szól, és hogy mennyire törékeny minden, hiszen szinte egyik pillanatról a másikra minden eltűnhet. Ez az időszak hozta meg számomra a nagy felismerést, és éppen ezért vált különösen fontosá a Radnótihoz való lehetőség. Már régóta vágytam arra, hogy más területeken is kipróbálhassam magam, hiszen a Katonához való kötődésem szinte megkötött. Annyira sok feladatom akadt, hogy nem volt időm másutt dolgozni. Erre a tapasztalásra szükségem volt, és időben rávilágított arra, hogy itt az ideje, hogy továbblépjek.

A Radnóti Színháznak nemrég volt egy fotókiállítása, ahol minden színésznek volt egy témája. Te a lakhatási válságot választottad. Miért?

A Kilakoltatás című film forgatása során rendkívül izgalmas élményben volt részem, hiszen éppen a saját lakásunkat alakítottuk ki. Az a párhuzam, hogy míg mi építkezünk, addig a filmben valaki éppen elveszíti az otthonát, mélyen megérintett. Hirtelen világossá vált számomra, mennyire kiszolgáltatott lehet egy ilyen helyzet. A film kapcsán rengeteg anyagot tanulmányoztam az aktivisták munkájáról, akik fáradhatatlanul küzdenek az emberek jogaiért. Főleg a film hatására éreztem, hogy ha van lehetőségem, mindenképpen szót kell emelnem erről a fontos témáról. Mert mindenkinek szüksége van egy helyre, ahová hazaérkezhet, amit otthonnak nevezhet, ahol megtalálhatja a belső egyensúlyát.

Megtaláltad már a saját belső egyensúlyodat?

Folyamatosan arra törekszem, hogy fejlődjek. Nemsokára elkezdem a forgatást, ami remek kapaszkodót jelent számomra, hiszen ezáltal az éjszakai, zűrzavaros gondolatok mellett van mivel foglalkoznom. Lépésről lépésre építem fel a karaktereimet, és közben kreatív energiáim is aktívan dolgoznak. Nemrég Irma felült, és ezáltal egy új egyensúlyt talált. Most már képes részt venni a játékban, és az ő nézőpontja is jelentősen megváltozott. Rám néz, és így már empirikus síkon is összekapcsolódunk. Különleges kötelék fűz minket egymáshoz, ami igazán erős egyensúlyt teremt.