Merkel egyértelműen nem sajnálja a nyitott határok politikáját és a wilkommenskultur megvalósítását.

Amióta 2021-ben lemondott, Merkel politikáját sokan bírálják, mondván, hogy túlzottan óvatos volt Oroszországgal szemben. Ennek következtében Németország komoly mértékben függ az olcsó orosz gázimporttól. Ezen túlmenően, a migrációs politikája, amely nyitott ajtókat hirdetett, számos problémát generált: a közbiztonság romlását, az antiszemitizmus növekedését, civilizációs feszültségeket és a radikális jobboldali mozgalmak megerősödését eredményezte.

Miután hosszú évekig távol maradt a nyilvánosság reflektorfényétől, végre megszólalt a médiában, és több interjút is adott. Ezekben mélyreható gondolatokat osztott meg a keletnémet kommunista rendszer alatt eltöltött gyermekkoráról, valamint a Vlagyimir Putyin orosz elnökkel és Donald Trumppal folytatott feszültségekkel teli találkozásairól.

Kritikusok azzal vádolták, hogy azzal, hogy Merkel elutasította, hogy nagyszámú menedékkérőt visszafordítson az osztrák határon, több mint egymillió bevándorló érkezett az országba, mely rengeteg új problémát szült.

Merkel, aki egykor egy szíriai menekülttel közösen örökítette meg magát egy szelfin, mostani memoárjában hangsúlyozta, hogy továbbra is elkötelezett a menekültkérdés iránt.

"Nem világos, hogyan gondolhatja bárki, hogy egy barátságos arckifejezés egy fotón arra késztetheti az embereket, hogy tömegesen hagyják el hazájukat."

Miközben hangsúlyozta, hogy Európának létfontosságú feladata a külső határainak megóvása, kiemelte, hogy "Németország és Európa mindig is vonzó célpontok maradnak a jólét és a jogállamiság miatt."

a gyorsan öregedő Németországban a szakképzett munkaerő hiánya pedig "elkerülhetetlenné" teszi a rendszeres bevándorlást.

Akkori nyilatkozata - németül "wir schaffen das", azaz "meg tudjuk csinálni" - "egészen hétköznapi mondat" volt, amely "a problémák megoldására, a kudarcok kezelésére, a mélypontokon való túllépésre és új ötletekre való elszántságot" jelezte - mondja.

Merkel védelmébe állt Putyinnal ápolt viszonyát, hangsúlyozva, hogy az orosz vezető folyamatosan figyelemmel kíséri a vele szembeni kritikákat, miközben sosem restelli, hogy tiszteletteljesen bánjon másokkal. Az államfő karakterét úgy írta le, mint aki érzékeny a rá irányuló negatív megnyilvánulásokra, de egyúttal mindig készen áll arra, hogy kihasználja a helyzeteket a saját érdekeinek megfelelően.

Mindazonáltal kijelentette:

"Úgy érzem, hogy a hivatali időm végéig helyesen cselekedtem, amikor prioritásként kezeltem a kapcsolataink megőrzését Oroszországgal."

Oroszország, az Egyesült Államok mellett, a világ két legnagyobb atomhatalmának egyike, ráadásul közvetlen szomszédságban áll az Európai Unióval.

Megvédte azt a döntését is is, hogy egy 2008-as bukaresti csúcstalálkozón ellenezte Ukrajna NATO-csatlakozását, illúziónak titulálva azt a gondolatot, hogy a tagjelölti státusz megvédte volna az országot Putyin agressziójától.

A memoárjában felelevenítette, hogy a csúcstalálkozóról való hazaindulásakor aggasztotta a gondolat, miszerint "a NATO nem rendelkezik átfogó és következetes stratégiával Oroszországgal kapcsolatban".

Oroszország 2022-es Ukrajna elleni támadása majd az Északi Áramlat vezetékeket érő szabotázsakció elzárta Németországot az olcsó orosz gáztól. Merkel azonban visszautasította a balti-tengeri vezetékek engedélyezésével kapcsolatos kritikákat, rámutatva, hogy az Északi Áramlat 1-el kapcsolatos megállapodást elődje, Gerhard Schroeder, Putyin régóta barátja írta alá.

Az Északi Áramlat 2 projektjével kapcsolatosan, melyet a 2014-es Krím-félsziget annektálása után engedélyeztek, az érvek között szerepelt, hogy abban az időszakban...

Kihívást jelentett meggyőzni a németországi és számos más EU-tagállambeli vállalatokat, valamint gázfelhasználókat arról, hogy el kell fogadniuk a cseppfolyósított földgáz importjának magasabb költségeit más forrásokból.

Merkel véleménye szerint a gáz ideiglenes energiaforrásként játszott szerepet, mivel Németország célul tűzte ki a megújuló energiaforrásokra való átállást, valamint az atomenergia fokozatos eltávolítását, különösen a 2011-es fukusimai baleset következményeként.