Günther Uecker, a neves német művész, akinek életműve számos generációt inspirált, sajnálatos módon eltávozott az élők sorából. Uecker munkásságában a szövet és az anyagok különleges kombinációja, valamint a textúrák és formák innovatív használata játszot

95 éves korában Düsseldorfban távozott az élők sorából Günther Uecker, a második világháború utáni művészet egyik legismertebb alakja, aki a festészet határait átlépve, vásznaiba vert szögekkel formálta át az absztrakció fogalmát. Munkássága során a klasszikus technikát új dimenzióba emelte, ezzel maradandó nyomot hagyva a kortárs művészet világában.

Uecker az avantgárd művészet egyik meghatározó alakja volt, aki szoros kapcsolatban állt a ZERO néven ismert csoporttal. Ezt a csoportot 1957-ben alapította Otto Piene és Heinz Mack, és Uecker már korábban is részt vett a mozgalom eseményein, mielőtt 1961-ben hivatalosan is csatlakozott volna. A ZERO hatása azonban messze túlnőtt Németország határain; olyan neves művészeket vonzott, mint Yves Klein és Jean Tinguely. Uecker mindig is a mozgalom egyik meghatározó pillére volt, hozzájárulva annak innovatív szellemiségéhez és kísérletező kedvéhez.

A ZERO mozgalom alapvető célja az volt, hogy a művészetet a legegyszerűbb, legelvontabb formájához vezesse vissza. Piene, Mack és Uecker 1963-as kiáltványukban így fogalmaztak: "A Zero a kezdet. A nulla kerek. A nulla forog." Ezzel arra törekedtek, hogy a művészet egy olyan alappon álljon, amely figyelembe veszi az atomok, a tér és a dinamika összetett világát. Az ő víziójuk a művészet tiszta esszenciájának újrafelfedezéséről szólt, ahol a formák és a mozgás a legelső impulzusokból erednek.

Uecker hozzájárulása mindehhez az a sajátos absztrakció volt, amelyet szögek különféle felületekbe - a vásznaktól kezdve a fénydobozokon át a tévékészülékekig - való beverésével valósított meg.

Ezt a formulát még jóval a kilencvenes éveiben is használta; 2019-ben a Frieze-ben ezt írta róla Glenn Adamson: "Bármit is csinálsz most, jó esély van rá, hogy Günther Uecker épp kalapál". Adamson arról számolt be, hogy az akkor 90 éves Uecker még mindig heti hét napot, napi hat órát dolgozott a düsseldorfi műteremben, amelyet 1987 óta tartott, attól az évtől, amikor elköltözött a Gerhard Richterrel sokáig közös műterméből.

Uecker művészete az 1950-es és 60-as években egy különleges irányt képviselt, amelyben a szög-festmények nem hasonlítottak a hagyományos festményekre. Szögeit különféle forgó korongokba, már elhasználódott székekbe vagy mozgó fatörzsekbe ütötte be, így a szögcsattogás dinamikus hangzásával töltötte meg a teret. Ezzel a technikával Uecker a mozgás illúzióját teremtette meg, hiszen a szögek elrendezése olykor hullámzó hatást keltett. Későbbi munkáiban, amelyek a sivatagok szépsége által inspirálódtak, Uecker fehér vásznakra kalapálta a szögeket. Ezek a szögek a galéria világításában olyan árnyékokat vetítettek, amelyek mintha torzulnának és forognának. E művek egyfajta párhuzamot vontak a szél fújta sivatagokkal, amelyek Uecker számára folyamatos ihletforrást jelentettek.

Günther Uecker 1930. március 13-án született a németországi Wendorfban. Édesapja, aki gazdálkodó volt, azt a gondolatot oltotta belé, hogy "életünk célja, hogy gyümölcsöt teremtsünk a földből". Gyermekkorát megváltoztatta a második világháború, amelynek kegyetlenségeit első kézből tapasztalta meg: felidézte, hogy orosz katonáknak kellett segítenie eltemetni a partra sodort német hajókról a holttesteket.

A háború végével a Német Demokratikus Köztársaság foglalta el Uecker család földjeit, így a család sorsa hirtelen keletnémet irányba fordult. Uecker, aki maga is a propagandaművészet világában képzelte el a jövőjét, 1953-ban Berlinbe utazott, hogy a festőművészet rejtelmeit sajátíthassa el. Két évvel később, 1955-től a düsseldorfi Kunstakademie diákjaként folytatta tanulmányait, ahol új inspirációkra és kreatív kihívásokra talált.

Uecker Piene és Mack társaságában emelkedett ki a művészeti színtéren, amikor a 1964-es Documenta kiállításon, Kasselben, a németországi ötévente megrendezett eseményen, Lucio Fontana előtt tisztelegve mutatták be közös munkáikat. Ez volt az első alkalom, hogy Uecker részt vett a három Documenta közül, és az esemény komoly elismerést hozott számára. A rákövetkező kritikai figyelem nyomán Uecker nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is bemutatkozott, például a neves 1965-ös Museum of Modern Art „The Responsive Eye” című kiállításán, amely az op-art irányzat megalapozásában játszott fontos szerepet. Ez a tárlat olyan művekre helyezte a hangsúlyt, amelyek kinetikus elemek és absztrakció segítségével új érzékelési élményeket teremtettek. A növekvő hírnév azonban fokozatosan eltávolította őt a ZERO csoporttól, amely 1966-ban hivatalosan is feloszlott.

A csoporttól való eltávolodás után Uecker továbbra is saját vízióit valósította meg. 1968-ban a Baden-Baden-i Kunsthalle-ban megalkotta a Terror Orchestra című hanginstallációját, melyhez porszívók és egyéb mindennapi eszközök felhasználásával teremtett diszharmonikus hangzást előidéző objekteket. Ezt követően, 1970-ben Mack társaságában ő képviselte Németországot a Velencei Biennálén. 1974-től egészen 1995-ig a düsseldorfi Kunstakademie oktatója volt.

Továbbra is elsősorban politikai témájú művekkel foglalkozott. 1968-tól kezdődően a nevét viselő folyóiratban publikált manifestószerű írásaiban osztotta meg gondolatait. A '90-es években, a kínai kormány felkérésére, megalkotta a Levél Pekingbe című projektet, melynek során az ENSZ Emberi Jogi Nyilatkozatát 19 különböző ruhadarabra transzformálta. Sajnos Kína végül elutasította ennek a kiállításnak a megrendezését.

Időről időre Uecker bizonyította, hogy képes a könnyedebb megközelítésekre is. 1998-ban a Reichstag számára tervezett egy imatermet, amely egy minimalistán üres térből állt. Ebben a térben magas fadarabok álltak, melyekbe köveket helyeztek el, Krisztus sebeire utalva. Wolfgang Thierse, a Bundestag korábbi elnöke egyszer így fogalmazott Uecker imatereméről: "A művet szemlélve a párttagságból eredő kötelezettségek háttérbe szorulnak, és egyre inkább tudatosulnak a politikai tevékenység korlátai és veszélyei. Hol lenne alkalmasabb hely egy ilyen alkotás számára, mint demokráciánk szívében, a Parlament falai között?"

Az elmúlt másfél évtizedben, a ZERO csoportra irányuló nemzetközi figyelem növekedésével (amelyről 2014-ben a Guggenheim Múzeumban emlékezetes felmérés készült), az Uecker munkássága iránti érdeklődés megnőtt. Művei ma már néha 1 millió dollár feletti áron kelnek el, és művészetét rendszeresen láthatjuk a legelőkelőbb művészeti vásárokon.

Természetesen! Íme egy egyedi változat: "A cikk forrása: Artnews."