József Attila alakja még ma is élénken él a köztudatban, mint a proletárköltészet megtestesítője. Egy pesti emlék idézi fel a szavainak erejét és a társadalmi igazságok iránti elkötelezettségét. Művei nem csupán lírai kifejezések, hanem a munkásosztály ha

Április 11-én, József Attila születésnapján, a magyar költészet napját ünnepeljük, így ezen a napon különösen nagy figyelem irányul a ma éppen százhúsz éve világra jött költő életművére. Az ünneplés keretein belül sokkal több szó esik a költő munkásságáról, mint a megszokott, hiszen az ő szavai és gondolatai továbbra is mély hatással vannak a magyar irodalomra és kultúrára.

Ez a szöveg a költő életének alapvető állomásait ismereti, és így különleges jelentőséggel bír. A ferencvárosi Gát utcában található három épület nem csupán téglák és habarcs, hanem a költő életének meghatározó pillanatait őrzik. A 3. számú ház, amely a szülőhelyéül szolgált, ma emlékhelyként tiszteleg a költő emléke előtt. A 8. szám alatti lakás, egy egyszerű két szoba-konyhás otthon, több ízben is menedéket nyújtott a családnak, tükrözve a költő viharos gyermekkori éveit. A 21. számú épület, amely mára újépítésű társasházként áll, egy különösen fájdalmas esemény színhelyévé vált: itt éltek, amikor apja, Áron 1908 júliusában elhagyta őket, s így a három testvér és az édesanyjuk magukra maradtak. E három helyszín összefonódik a költő életének drámai fordulataival, s a látogatók előtt egy olyan múltat tárnak fel, amely mélyebb megértést nyújt a költészet mögött húzódó emberi sorsról.

Sokan nem tudják, de József Attila életének egy fontos szakasza Terézvároshoz is kötődik. A költő nemcsak Ferencváros különböző utcáit ismerte jól, hanem a Terézvárosi környéket is felfedezte. Gimnáziumi éveit Makón töltötte, majd a szegedi egyetemi időszakai alatt gyakran látogatta meg gyámját, Makai Ödönt, akinek a Lovag utca 3. szám alatti otthonában töltött el néhány hetet. Ez a hely is hozzájárult ahhoz a gazdag belső világhoz, amely a költő műveiben megjelenik.

Az épület bejáratának közelében ma egy 1958. december 7-én ünnepélyesen felavatott tábla található, amely a következő - sajnálatos módon téves - felirattal hívja fel magára a figyelmet:

E ház falai között élt 1920-tól 1926-ig.

József Attila, a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja, aki műveivel mélyen belevéste magát a nemzeti kultúrába. Költészete nem csupán lírai szépséggel bír, hanem társadalmi és politikai kérdéseket is boncolgat, miközben saját belső vívódásait is megjeleníti. Élete tele volt szenvedéllyel, küzdelemmel és tragédiával, ami különlegessé teszi művészetét. Szavai képesek megérinteni a lelket, és a mai napig inspirációt adnak sokaknak. Attila költészete a fájdalmakkal és örömökkel teli emberi létezést tükrözi, így örök érvényűvé válik.

A HATALMAS MUNKÁS KÖLTŐ.

A Nagy Izsó és Benedict Gyula által megálmodott bérház homlokzata 1908-1909 között született meg, ám az eltelt évtizedek során nem kapta meg a megérdemelt figyelmet és gondoskodást. Az eredeti kapuja, amely egykor a ház ékessége volt, a második világháború után cserére került, így az épület karaktere jelentősen megváltozott. Ezt az állapotot örökítette meg Makovecz Benjamin 1984-ben, felidézve a múlt emlékét és a ház egykori szépségét.

A helyzet mostanra valamicskét azért változott, hiszen visszatért az eredeti kapu (másolata), a falba vésett kábelek, illetve a vakolathiányok azonban továbbra is szomorú látványt nyújtanak: