Magyar labdarúgás: lehetőség a kiteljesedésre vagy csupán szórakozás?
A fél ország azt találgatja, marad-e a posztján Marco Rossi, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya, miután a csapat a világbajnoki pótselejtezőig sem jutott el. Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) elnöke kedden ad(ott) interjút az M4 Sportnak a magyar labdarúgás napja alkalmából, és várhatóan erről is szó esik majd. Őszintén szólva kissé túlzásnak érezném, ha csak erről szólna a beszélgetés: rendben van, hogy a válogatott eredményei vannak a kirakatban, de azokkal a sikerekkel vagy kudarcokkal eltakarni a rendszer hibáit semmiképpen sem megoldás.
A magyar labdarúgás világában a legjobbak között sajnos meglehetősen alacsony a szakmai képzésen átesett játékosok aránya. Az akadémiai háttérrel rendelkező fiatal tehetségek száma nem tükrözi a sportág iránti elkötelezettséget és a fejlődési lehetőségeket. Ez a jelenség komoly kihívások elé állítja a nemzeti csapatot és a jövőbeli generációkat is, hiszen a megfelelő alapok nélkül nehezen érhető el a nemzetközi szinten való kiemelkedés.
Természetesen nem mindegy, ki a szövetségi kapitány, mennyire illik a kerethez, milyen a viszonya a játékosokkal - a közelmúltból Georges Leekens példája is figyelmeztet, mennyire mellé lehet nyúlni.
Az elmúlt év sajnos nem úgy alakult, ahogy azt sokan várták; felmerül a kérdés, hogy érdemes-e emiatt keseregni. Aki a magyar futball iránti szenvedéllyel bír, annak biztosan megvan a saját álláspontja a helyzetről. De végső soron a jövő irányát és a csapat jövőbeli sorsát majd a megfelelő helyeken fogják meghatározni.
A legújabb fejleményekért ne habozz, látogass el hozzánk a Haon.hu Google News platformján!
A kapitány személyénél lényegesen súlyosabb kérdés is felmerül: a legutóbbi válogatott keretben szinte egyáltalán nem találkozhattunk olyan játékossal, aki a hazai akadémiai rendszerből indult volna. Rossi esetében széleskörű egyetértés övezte a döntéseit, hiszen a rendelkezésre álló lehetőségekből a legjobbnak tartott játékosokat választotta ki. Ha ez valóban így van, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon a képzési rendszer hibáztatható-e ezért, vagy inkább más tényezők állnak a háttérben.
A sikerre vágyó fiatalok - természetesen vannak kivételek - jellemzően nem a legszegényebb rétegekből érkeznek: sokan már korábban lemorzsolódnak anyagi nehézségek miatt, míg mások olyan gyenge alapokkal indulnak, hogy alig van esélyük a kiteljesedésre. Az akadémiai világban tevékenykedők jelentős része - öröm az ürömben - jó anyagi környezetből származik, így ha a profi karrier nem válik valóra, a hétköznapi életben is könnyebben boldogulnak. Ugyanakkor éppen ez a biztos háttér lehet az egyik fő akadálya annak, hogy igazán kibontakozzanak.
