Ma is hódít a népi demokráciában egy festő, akinek tehetségét talán kissé túlzásba viszik.

A Kieselbach-festményárverések mindig kiemelkedő eseménynek számítanak a művészeti piacon. A kalapács alá bocsátott műalkotások rendkívül értékesek, és a leütési árak sokszor meglepően magasra szöknek. Az idei karácsonyi árverésen összesen 266 tétel szerepelt az ajánlatok között, melyekből 213 darab talál gazdára, így elkelési arányuk 80 százalékra rúgott.

Ahogyan az már lenni szokott, a Kieselbach Galéria idei karácsonyi árverésén nem a legdrágább műalkotások találtak gazdára, hanem azok, melyek áruk a közönség elvárásainál magasabbra rúgott. Ezek a tételek lehettek akár a középkategóriában, vagy még az alatt is, de valamiért a közönség nem tudta őket olyan értékesnek tekinteni, mint azt az árak sugallták.

Az árverésen a legnagyobb összegért elkelt műalkotás Czóbel Béla „Kislány ágy előtt” című festménye volt, amely a huszadik századi magyar festészet egyik meghatározó darabja. Érdekesség, hogy a festmény Párizsban készült, és sokáig a külföldi közönség körében sokkal nagyobb népszerűségnek örvendett, mint hazánkban. Ez a tény nem csupán a magyar művészet helyzetét tükrözi, hanem szélesebb értelemben a magyar társadalom állapotát is. A történet mögött mélyebb összefüggések rejlenek, amelyek a jelenünkre is tanulságos üzeneteket hordoznak. Az árverési katalógus alapján megtudhatjuk, hogy a 1905-ben készült festmény először 1934-ben jelent meg nyilvános reprodukció formájában, és csupán 1963-ban került először kiállításra Magyarországon, a Magyar Nemzeti Galériában, mint a nagybányai festők egyik jelentős alkotása.

A képhez csatolt szövegben, amely az árverési katalógus részét képezi, több érdekes információ is olvasható, amelyet a Kieselbach Galéria külön kiadványban jelentetett meg. E műalkotás iránti érdeklődés nem volt hétköznapi, hiszen 2013-ban a párizsi Musée d'Orsay igazgatója Budapestre látogatott, hogy a múzeum számára - amely a világ egyik legrangosabb intézménye - megpróbálja megszerezni a képet. Azonban az ajánlata elutasításra került. Most, ha nem az ő megbízottja nyerte meg a licitet, a kép akár még Párizsba is kerülhet, hiszen a katalógus nem tartalmaz információt arról, hogy a műalkotás védett státuszú lenne. A Kislány kikiáltási ára 220 millió forint volt, míg a becsértéke 300 és 500 millió forint között mozgott. Végül a leütési ár 340 millió forint lett.

Az árverési események során a leütési árak elemzése érdekes eredményekre vezetett: két különleges tétel is átlépte a 150 milliós határt. Az egyik ilyen mű egy 81x65 centiméteres olaj-vászon alkotás Vaszary Jánostól, míg a másik egy 95x125 centiméteres Derkovits Gyula festmény. Mindkét mű az 1930-as évekből származik, és jelentős művészeti értéket képvisel. A Vaszary kép címe „Művésztársaság”, míg Derkovits alkotása „Szövők” címmel ismert. Az utóbbi darab a mezítláb dolgozó, félig háttal álló szövőmestereket ábrázolja, amint éppen a szövőgépeik mellett tevékenykednek. A festmények elkészítéséhez olajfestéket, valamint arany- és ezüstpor festéket használtak vásznon. A Derkovits festmény kikiáltási ára 120 millió forint volt, míg becsült értéke 140-170 millió forint között mozgott, végül 150 millió forintért kelt el. A Derkovits-festmények ritkasága a hazai műkereskedelemben érthetővé teszi ezt az összeget, hiszen a művész alkotásai iránti kereslet folyamatosan növekszik. Ez a mű is bizonyítja, hogy a népi demokráciában tapasztalt eltúlzott értékelések ellenére a mai műértők és gyűjtők képesek helyén kezelni Derkovits stílusát, életművét és a választott témáit.

Éppen úgy, ahogy az ugyanabban a korban kissé elhallgatott Vaszaryt. Aki, érdekes módon, az általános művészpályákkal szemben mintha fordítottan közlekedett volna: fiatal korában a hagyományos, konzervatív előadásmódot preferálta (esetleg esztergomi érsek nagybátyja ösztönzésére, vagy hatására). Később konzervatív stílusa oldódott, francia és olasz tanulmányútjai rányitották a szemét a korszerűbb stílusokra és előadásmódokra, végül odahagyva a képzőművészeti főiskolai tanárságot, idős korára olyan felszabadultan, franciás könnyedséggel, levegősen és életörömmel festett, mintha nem is 65-70 éves lett volna, hanem 25-30. Művésztársaság című, itt tárgyalt képünk is, ennek az életvégi korszaknak jellegzetes darabja. Hogy az üzletről is szó essen, ez a festmény 110 millióról indult, becsértéke 135-170 millió volt, leütési ára pedig 150 millió. A felsorolt példák (de a tételek nagyobbik része is) azt mutatják, hogy az árverőház jól mérte fel mind a festmények valós értékét, mind pedig az árverésen résztvevők költési halandóságát. Ami főként a nagy értékű művészeti alkotások esetében fontos.

Két festmény is meghaladta a százmillió forintos leütési árat egy friss aukción. Az egyik egy rendkívül karakteres XIX. század végén készült Bihari Sándor (1855-1906) életkép, a "Vasárnap délután" című olaj-vászon alkotás, amely 118x163 centiméteres méretével vonzza a figyelmet. A másik mű, Kernstok Károly egy későbbi, 125x185 centiméteres olaj-vászon festménye, a "Gyümölcsszedők/Diószedők" című, védett alkotás. A Bihari festmény, amely érzelmileg és intellektuálisan is közelíti a nézőt a monarchia "boldog aranykor" évtizedeihez, 100 millió forintról indult, miközben becsértéke 130-170 millió forint között mozgott. Végül 120 millió forintért kelt el. Ezzel szemben a Kernstok kép 75 millió forintról indult, a becsértéke 90-120 millió forint között volt, és végül pontosan 100 millió forintért talált új gazdára.

Figyelemre méltó, hogy az 50 és 100 millió forintos leütési árkategóriában csupán három műalkotás talált gazdára. Közülük a legmagasabb árat Perlrott Csaba Vilmos lenyűgöző, 121,5x140 centiméteres, Szabadban című olaj-vászon festménye érte el, amely 95 millió forintért kelt el. Ennek a műalkotásnak a becsértéke 80-130 millió forint között mozgott, induló ára pedig 65 millió forint volt. Egry József 1930-ban készült Taorminai napkelte című olajpasztellje, amely 70x90 centiméteres, 55 millió forintról indult, végül 80 millió forintig emelkedett. Rippl-Rónai József francia tájképe szintén 50 millió forinton talált gazdára. Ami viszont különös, hogy az árverési sorozatban közvetlenül ezután következő Aristide Maillol tájképe, amely szintén a francia táj szépségeit örökíti meg, nem talált vevőre. Ez érthetetlen, tekintve, hogy a mű becsértéke (20-30 ezer euró) alapján, ha az az árkategóriában kelt volna el, akár még jó befektetésnek is számíthatott volna.

Az árverés összképe szempontjából kiemelkedő, hogy a mai élő modern művészek egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek, és a környező országokban élő magyar festők iránti érdeklődés is folyamatosan növekszik.