Üldöznek, jaj nekem! | Politikai Értekezés Az élet néha olyan, mint egy feszültséggel teli thriller, ahol a főszereplő folyamatosan menekül a múlt árnyaitól. A demokratikus értékek védelme érdekében sokan érzik úgy, hogy nem csupán a politikai diskurzusb
A cikk megosztásához kérjük, kattintson ide, vagy másolja le az alábbi linket, és küldje el emailben: https://demokrata.hu/velemeny/uldoznek-jaj-nekem-1033340/
Az interneten felfedeztem egy klipet, amelyben a boglyafejű énekes, Azahriah lép fel. A felvételen egy koncert hangulata elevenedik meg. A helyszín és az időpont nem számít, a lényeg a zene és az élmény!
Ő ringatózik, énekel, miközben a közönség izgatottan kiáltva, zokogva és ujjongva ismétli a szavakat. Valószínűleg valamilyen hatalmas fesztiválon van, ahol a belépőjegyek ára több tízezer forint.
Érdeklődésem felkeltette a dal szövege, így úgy döntöttem, hogy utánanézek az énekes nevének. Az első találat egy HVG-rajongói oldalra vezetett. Bár nem új információ, engem cseppet sem zavart. A keleti helyzet pedig továbbra is változatlan marad.
"Hatalommal nem lehet játszadozni - Azahriah új klipje már itt van!"
Korunkban valami komoly tudatmódosító szer lehet a levegőben, mint Stanislaw Lem híres novellájában, amikor a levegőbe fecskendeztek valamit, és attól a lakosság nem azt látja, ami valóban ott van, mármint konkrét tárgyak, helyszínek, és pl. az étteremben a sarokba állított fonnyadt seprűre azt vizionálja, hogy cserepes pálma.
Kérem tisztelettel, a "Pikk-pakk nem töröl a hatalom" nem illeszthető össze azzal, hogy "Új klippel jelentkezett Azahriah". Az utóbbi mondat azzal illeszthető össze, hogy "Fut a szekér, tolják, mint a Józsi bácsi a Ladát - és már csak azért is tolni kell, mert tele vagyok pénzzel."
A "nem töröl a hatalom" kifejezés új megvilágításba helyezhető, ha arra gondolunk, hogy "bár kirúgtak a munkahelyemről, mert a fő politikus nevét firkáltam az illemhely falára, ám sikerült meglógnom. Most vidéken húzódok meg egy eldugott fészerben, ahol titkos röplapokat írok. Éjjelente pedig, amikor a karhatalmisták az utcákat járják, csendben bedobálom az emberek postaládáiba. Ha nem is látnak, a szavak így is eljutnak hozzájuk."
Ez csak így együtt értelmes, máshogy nem.
Ha valaki az Azahriah-féle párosítást említi, akkor valószínűleg vagy félrevezet, vagy egyszerűen nem ért a dolgokhoz.
De a történetnek még nincs vége.
Az előkészületek izgalma már a tripla Puskás-koncert előtti napokban érezhető volt, amikor is megérkezett a klip, melyben egy francia reggae-duó varázslatos együttműködése bontakozik ki. Micsoda csodás találkozás!
Kedves Azahriah, kedves Mehringer Marci - akit esküszöm elsőre összekevertem Azahriah-val, mert pont úgy néz ki -, és kedves lázadók! Üldözött zenészek 83-ban a sitten ültek vagy nem lehetett lemezük. Nem csináltak tripla Puskás-koncertet, és nem énekeltek arról, hogy "mutatom a középső ujjam a hatalomnak".
Ha arról van szó, hogy a középső ujjukat mutogatják, akkor nem voltak hajlandóak interjút adni a 24.hu-nak, és azt mondták: "Pont azért vagyunk itt, ahol most, mert túl sokan hallgatnak el." Akinek el kell hallgatnia, az természetesen nem nyilatkozik. Ez nyilvánvaló, nem? Ráadásul, koncert közben nem is lőtték fejbe a politikai vezetőt.
Valaki nem fürdőcskézhet egyszerre a "sztár vagyok", és az "üldöznek, jaj nekem" szerepben.
Hosszú ideje foglalkoztat a kérdés, hogy melyik az a kifejezés, ami a modern világban a leginkább elcsépelt, kiüresedett és unalmas közhelyek sorát gazdagítja. Mi az, amit a monoton hétköznapok szürke figurái, a középszerűség mocsarában ragadtak, szinte kötelező jelleggel használnak a mondandójuk végén?
És megtaláltam.
