Kamala Harris készül a visszatérésére, és részletesen kifejti, hogy miért nem ő az egyedüli felelős a vereségéért. Szerinte a különböző tényezők és körülmények együttesen alakították a választási eredményt, és hangsúlyozza, hogy a politika nem csupán egyé
Amikor 2024 végén Kamala Harris elbukta az amerikai elnökválasztást Donald Trump ellen, sokan a Demokrata Párt berkeiben már a politikai karrierje végét valószínűsítették. Ám alig egy év elteltével Harris újra feltűnt, hogy világossá tegye, a veresége nem az ő hibájából következett be. Sorai között pedig egyértelműen arra is utalt, hogy még mindig élnek benne ambíciók, és nem mondott le a jövőbeli politikai szereplésről.
A The Guardian éles kritikájában két lényeges aspektust emelt ki a könyv tartalmából:
A brit lap szerint a könyv mellőzi az önvizsgálatot, és a célja az önfelmentés. Harris hajlamos másokat hibáztatni, de saját gyengeségeit, döntéseinek következményeit szinte sosem ismeri el.
Harris éles szavakkal támadja volt alelnökjelöltjét, Tim Walzot, akit utólag gyenge vitateljesítménye és naiv hozzáállása miatt bírál, mondván, hogy ez rossz fényt vetett a kampányra. "Amikor Tim elhitte J. D. Vance kedvességét, és mosolyogva bólogatott, csak annyit tudtam mondani a tévé előtt: 'Mi történik?'" - emlékezik vissza Harris, aki könyvében többször is kritikus hangvétellel beszél Joe Biden amerikai elnökről is.
A könyv címe - 107 nap - egyben Harris egyik legfőbb magyarázata saját vereségre: pusztán ennyi idő állt rendelkezésére Biden visszalépése után, hogy országos kampányt építsen, és ez nem volt elegendő. A Politico cikke szerint azonban ez a narratíva csak önigazolási kísérlet.
Harris könyvének utolsó fejezetében sejtelmesen így ír: "Mostantól nem a washingtoni hivatali fényűzésben fogom tölteni az időmet, hanem az emberek között, városokban és közösségekben, ahol újra megerősíthetjük a bizalmat és az empátiát."
