"Kendőt, kendőt!" – emlékszünk még erre a klasszikus mondatra? Ma ünnepeljük Tony Shalhoub 72. születésnapját, aki a népszerű Monk, a különc nyomozó megformálójaként hódította meg a szívünket.
Megérkezik, és azonnal felforgatja a megszokott rendet, hogy végül újra helyreállítsa a káoszt. Ő Monk, az eccentrikus nyomozó, vagy ahogy sokan ismerik: Tony Shalhoub, akit ma ünneplünk 72. születésnapja alkalmából!
Titokzatos mosoly, nyugtalan kezek és feszülten rángatózó mozgás. A 73 éves Tony Shalhoub pályafutása során szinte mindig hasonló karakterek bőrébe bújt, de ezt sosem kifogásoltuk: a kisugárzása mindig felderíti a filmeket, és ő nem csupán a poénok forrása, hanem maga a komédia lényege.
A Kémkölykök filmekben a humoros gonosztevő ügyetlen segédjeként tűnt fel, aki a harmadik részre váratlanul jófiúvá lényegül át, még ha a külseje kicsit félelmetes is. A Men in Black sorozatban pedig Will Smith és Tommy Lee Jones oldalán villan fel, mint az a különös idegen, akinek a feje bármennyiszer is darabokra hullik, mindig visszanő. Bár csupán néhány percet tölt a vásznon, karaktere mégis maradandó nyomot hagy a nézők emlékezetében, és rendszeresen szóba kerül, amikor a filmről esik szó.
A sorozat 2002-ben indult hódító útjára, míg Magyarországon 2005-ben kezdte meg a TV2 műsorán. A cselekmény középpontjában Adrian Monk áll, a kényszerbeteg nyomozó, aki különleges tehetséggel bír a gyilkossági esetek megoldásában. Bár a rendőrség eltanácsolta őt szokatlan viselkedése miatt, a külső szemlélők számára továbbra is ő a legjobb szakember. Monk karaktere zseniálisan bonyolult: rendkívül érzékeny a tisztaságra és a rendre, emellett körülbelül 312 fóbia kínozza, ami miatt a szociális helyzetekben gyakran ügyetlenül mozog. A furcsa és váratlan események során azonban valahogy mindig sikerül a végére járni az ügyeknek, egyedi nézőpontjával és szokatlan módszereivel megoldva a rejtélyeket.
A sorozathoz való viszonyulásunk kicsit olyan volt, mintha Peter Falk Columbóját és Rowan Atkinson Mr. Beanjét egyesítettük volna: a bűntények elkövetői különösebben nem izgattak minket – főleg, mivel néhány epizódban már a legelején felfedték a titkokat. Sokkal inkább az érdekelt, hogy Monk hogyan űzi őrületbe a környezetét, míg az elkövetők végül saját magukat leplezik le. Ez a folyamat önállóan is annyira szórakoztató és mulatságos volt, hogy a nézők nyolc éven át visszatértek a képernyők elé.
