Új vezető a Duna utcai iskola élén!
Szerdán, november 5-én váratlan bejelentés érkezett: Morvay Katalin, a pozsonyi Magyar Tannyelvű Alapiskola és Gimnázium igazgatója lemondott posztjáról. Az iskola új vezetője november 6-tól Prékop Mária, aki korábban pedagógusként dolgozott az intézményben. Máriával beszélgettünk a vezetői váltásról, jövőbeli elképzeléseiről és terveiről.
Az előző igazgató távozása hirtelen, a tanév közepén történt. Miután a helyettesek nem vállalták a pozíciót, a fenntartó, Pozsony megye új jelöltet keresett. Te egyik nap még elsős tanító néni voltál, pár nap múlva már megbízott igazgató. Mi volt az, ami a merész váltás mellett szólt?
Hatodik éve tanítok a Duna utcán, és ez idő alatt rengeteget tanultam, nemcsak a tantárgyakról, hanem a gyerekekről és a tanítás csodájáról is. Korábban sok éven át különféle vezetői szerepekben dolgoztam, és azt hittem, hogy a gyerekek világa már csak egy távoli emlék, amit nehéz lesz újra megélni. De amikor elkezdtem tanítani, rájöttem, mennyire hiányzott ez a kapcsolat, a közös felfedezés, a betűk és számok bűvölete. Minden egyes órában, amit a kicsikkel töltöttem, úgy éreztem, hogy végre megtaláltam a helyemet. Ez a munka csodálatos, különösen, amikor a gyerekekkel együtt bontogatjuk a tudás szárnyait. Azonban az élet néha váratlan fordulatokat hoz, és nem először tapasztaltam meg, hogy ki kell lépnünk a megszokott komfortzónánkból. Egy nap minden megváltozott, és hirtelen egy olyan felelősség terhe nehezedett rám, amire nem is számítottam. Két napom volt arra, hogy lezárjam az eddigi életem egy szakaszát, elbúcsúzzak az osztályomtól és a szülőktől, miközben tudtam, hogy mostantól egy egész intézmény gyerekeiért, szüleiért és tanáraiért kell felelnem. De a tantestület iránti elkötelezettségem és az iskola iránti szeretetem erőt adtak ahhoz, hogy igent mondjak erre a kihívásra. Éreztem, hogy ismerem a közösséget, tisztában vagyok a problémákkal és a lehetőségekkel, és nem akartam, hogy egy bizonytalan időszak megtörje az iskola lendületét. Inkább vállaltam a kihívást, mert hittem abban, hogy együtt, kölcsönösen támogatva egymást, meg tudjuk őrizni az iskola értékeit és stabilitását.
Milyen elképzelésekkel, tervekkel vágtál neki a feladatnak?
Egyelőre tájékozódom, felmérem az iskola helyzetét. Nagyon igényes egy intézményvezetői poszt, hiszen egyik nap még pedagógus az ember, a másikon meg nagyon sok felelősséget kell vállalnia. Átfogó jogi, gazdasági ismeretekkel kell rendelkeznie, hiszen egy iskola vezetése nem pusztán pedagógiai feladat. Nagyon sok lehetőség rejlik egy ilyen intézményben. Előző iskolám is több szervezeti egységből állt, hiszen nemcsak alapiskola volt, hanem óvodát és szakközépiskolát is létrehoztunk a rozsnyói Fábry Zoltán Alapiskola mellett. Azt hiszem a gazdasági stabilitás, a jogbiztonság mellett nagyon fontos a jó menedzseri képesség. Igyekezni fogok elképzeléseimet kollégáimmal, a szülőkkel, iskolabarátokkal, volt diákokkal együtt megvalósítani. Már ebben az első pár napban nagyon sokan felajánlották segítségüket, ötleteiket. Jó ilyen közegben dolgozni, ahol ennyi a támogató, ahol minden résztvevő számára ennyire fontos a Duna utcai iskola.
Számomra kulcsfontosságú, hogy a hirtelen változás után mindenki tapasztalja, hogy van egy világos irányvonal, és együtt képesek vagyunk előre lépni. Arra törekszem, hogy erősítsem az együttműködést a tantestületben, figyelmesen meghallgassam a kollégák véleményét, és közösen megálmodjunk egy olyan intézményt, ahol mindenki megtalálja a saját helyét és szerepét.
Ezen kívül fontos számomra, hogy szoros kapcsolatot ápoljak a szülőkkel és a tágabb közösséggel. Célom az iskolai programok és hagyományok megerősítése, valamint a diákok motiválása és tehetségeik kibontakoztatása. Minden döntésemben a gyerekek jólétére és fejlődésére összpontosítok.
Rozsnyón hátrányos helyzetű gyerekeket oktató iskola igazgatójaként rengeteg tapasztalatot szereztem, amelyek megerősítették bennem a befogadás és az empátia fontosságát. Amikor egy fővárosi intézmény vezetésére pályázom, tisztában vagyok azzal, hogy a hozzáállásomnak és a szükséges kompetenciáimnak jelentősen változniuk kell. A fővárosi iskola diákjainak sokszínű háttere és eltérő társadalmi-gazdasági helyzete új kihívások elé állít. Itt nem csupán a tanulmányi előmenetelre kell koncentrálni, hanem az interkulturális érzékenység és a különböző igényekhez való alkalmazkodás is kulcsfontosságú. Egy városi környezetben a diákok közötti kapcsolatok, a szociális készségek fejlesztése és a közösségi érzés kialakítása is középpontba kerül, hiszen a tanulók sokféle háttérből érkeznek, ami gazdagítja az iskolai közösséget, de egyben kihívások elé is állítja azt. A társadalmi és szakmai környezet is jelentős változásokon ment keresztül az utóbbi években. Az oktatás digitalizálása, az inkluzív pedagógiai módszerek elterjedése, valamint a tanulói igények folyamatosan változó természete azt kívánja meg, hogy az iskolai vezetők rugalmasan alkalmazkodjanak. Emellett a közösségi és szülői bevonás, valamint a helyi közösségekkel való együttműködés is elengedhetetlen a sikeres iskola vezetéséhez. Mindezek fényében, ha a fővárosi intézmény vezetésére vágyom, egy új, nyitott és adaptív szemléletmódra van szükségem, amely lehetővé teszi, hogy hatékonyan reagáljak a körülöttem zajló változásokra és a diákok sokszínű igényeire.
A helyzet alapvetően sok hasonlóságot mutat. A gazdasági nehézségek, különösen az utóbbi időszakban tapasztalható megszorítások, illetve a tanárhiány mindannyian érintenek minket. Azonban ami igazán megkülönböztet minket, az a helyi társadalmi környezet és a gyerekek családi háttere. A rozsnyói iskola is számos csodát valósított meg, amelyet nemcsak a hazai szakmai közösség, hanem a nemzetközi média, mint például az Al Jazeera is figyelemmel kísért és elismert.
Rozsnyón olyan környezetben tevékenykedtem, ahol a gyerekek zöme hátrányos helyzetből származott. Ez a helyzet különleges kihívásokat és lehetőségeket hozott magával, hiszen a pedagógiai munkám alapját a személyes kapcsolatok, az egyéni figyelem és a folyamatos motiváció kialakítása képezte. Minden kis előrelépés, minden apró siker hatalmas diadalnak számított – nem csupán a tanulmányi eredmények, hanem az emberi fejlődés szempontjából is.
Egy fővárosi iskola vezetése természetesen más jellegű kihívásokat jelent. Itt jóval több lehetőség kínálkozik, a szakmai verseny is intenzívebb, és a szülők elvárásai is hangsúlyosabban jelennek meg. Az alapvető cél azonban változatlan: megtalálni azt az utat, amelyen keresztül minden gyermeket elérhetünk, inspirálhatunk és támogathatunk a saját fejlődésében. A különbség talán inkább a hangsúlyokban rejlik: míg Rozsnyón a hátránykompenzáció és a motiválás volt a középpontban, addig itt a közösségépítés, a tehetséggondozás, valamint a sokszínűség harmonizálása kerül előtérbe.
A társadalmi és szakmai táj képét az utóbbi években jelentős átalakulások jellemzik. A pedagógusok feladatai ma már messze túlmutatnak a klasszikus tanítási kereteken; elvárás, hogy hatékonyan kommunikáljanak, menedzseljék a különböző helyzeteket, és érzelmi biztonságot nyújtsanak a tanulóknak. Emellett egyre inkább megfigyelhető az igény az emberközpontú vezetési stílusra és az együttműködésre, amely véleményem szerint elengedhetetlen minden iskolatípus sikeres működéséhez.
A megbízatásod legfeljebb fél évre szól, amikor a megye meghirdeti a pályázatot, vállalnád továbbra is az iskola vezetését?
Egyelőre minden energiámmal arra koncentrálok, hogy ezt az átmeneti időszakot a lehető legnyugodtabban és legstabilabban vezessük végig. Szeretném, ha a tantestület, a gyerekek és a szülők is éreznék, hogy az iskola biztonságban van, és a mindennapi munka zavartalanul folyik.
Természetesen sokat gondolkodom azon, hogy hosszabb távon is folytatnám-e ezt a munkát. Ha úgy látom, hogy sikerült eredményeket elérni, a közösség támogatását is érzem, és a fenntartó is bízik bennem, akkor megpályázom. De számomra az a legfontosabb, hogy a döntés a gyerekek és az iskola érdekeit szolgálja -- nem pusztán személyes ambícióból szeretnék vezető maradni, hanem azért, mert hiszek abban, amit itt közösen építünk.
Az iskola számára váratlanul érkezett az igazgatóváltás, és a gazdasági ügyekért felelős vezető távozása sem könnyítette meg a helyzetet. Mindez ráadásul egy olyan időszakban történik, amikor az oktatási reform is zajlik, és a Duna utcai, gazdag történelemmel bíró épület felújításra vár. A kihívások tehát nem kímélnek minket, de remélhetőleg lesz egy elkötelezett csapat, amely segít a helyzet kezelésében.
Valóban, az utóbbi időszakban számos változás zajlik körülöttünk: új vezető érkezett, szervezési és gazdasági kihívásokkal kell szembenéznünk, ráadásul a közelgő felújítás és az oktatási reform is új feladatokat ad. Szerencsére nem vagyok egyedül ebben a helyzetben. Az iskola tantestülete rendkívül elkötelezett, tapasztalt és összetartó. Már az első napokban világossá vált számomra, hogy mennyi tudás, kreativitás és segítőkészség rejlik ebben a közösségben. Célom, hogy mindenkinek legyen lehetősége és felelőssége részt venni a döntéshozatalban – hiszen csak így tudjuk valóban közösen irányítani a változásokat. A fenntartóval is folyamatosan párbeszédet folytatunk, és arra törekszünk, hogy minden lépést úgy tervezzünk meg, hogy az iskola működése a felújítás és az átalakulások idején is stabil maradjon. Meggyőződésem, hogy egy erős, egymást támogató csapat képes leküzdeni minden nehézséget.
Prékop Mária tanulmányait Sárospatakon és Nyitrán végezte. Pályáját alsó tagozatos pedagógusként kezdte, később a rozsnyói Óvoda, Fábry Zoltán Alapiskola és Szakközépiskola igazgatója lett. Oktatásügyi szakértőként, majd az oktatási minisztérium Nemzetiségi és Inkluzív Oktatási Főosztályának igazgatójaként dolgozott. Az utóbbi években a pozsonyi Duna utcai iskolában tanított, melynek jelenleg megbízott igazgatója.
(bumm/tüdő)
