Kezdetét veszi a tavaszi kiállítások izgalmas időszaka, ahol a művészetek csillagai ragyognak! Fedezd fel MS mester lenyűgöző alkotásait, merülj el Czóbel Béla színes világában, és élvezd Konok Tamás modern formavilágának varázsát!

MS mester és kora, Szépművészeti Múzeum, április 9. - július 20. között

A középkori magyar képzőművészet egyik legnagyobb titka, az MS mester, most egy különleges monografikus kiállítással lép a közönség elé, amelyet a Szépművészeti Múzeum és az Esztergomi Keresztény Múzeum közösen rendez meg. A tárlat igazi különlegessége nem csupán a mester legismertebb alkotása, a Selmecbányai Szent Katalin-templom főoltárának Mária látogatása Erzsébetnél (Vizitáció) című festménye, amely a múlt század végén végzett restaurálásnak köszönhetően most eredeti szépségében ragyog. Azonban az igazi szenzáció az, hogy a Vizitációt most a főoltár további hat táblaképével együtt állítják ki, ami eddig még sosem fordult elő, így a látogatók egy teljesebb képet kaphatnak a mester munkásságáról. Ezen kívül egy izgalmas kutatási projekt is a háttérben áll, amely a középkori művészeti környezet alapos feltérképezésére irányult. Ennek köszönhetően nemcsak újabb alkotások kerültek elő, amelyek a mester vagy műhelye keze nyomát viselik, hanem a tárlat lehetőséget kínál arra is, hogy talán végre fény derüljön arra a több száz éves rejtélyre, hogy ki is állhatott az MS monogram mögött. Ez a kiállítás tehát nem csupán a művészet szerelmeseinek, hanem mindazoknak is izgalmas élményt nyújt, akik kíváncsiak a középkori magyar kultúra titkaira.

A kiállítás a magyar plakátművészet első aranykorának varázslatos világába kalauzol, amely a 19. és 20. század fordulóján a szecessziós stílus szellemében bontakozott ki. A tárlat mintegy 120 lenyűgöző alkotást vonultat fel, melyek között nemcsak a műfajba belépő neves festők, mint Rippl-Rónai József, Vaszary János és Ferenczy Károly, hanem a plakátművészet specialistái, például Faragó Géza, Biró Mihály, Helbing Ferenc és Tuszkay Márton munkái is megtalálhatók. A kiállítás nem csupán a hazai mesterek remekműveit népszerűsíti, hanem a nemzetközi plakátművészet legnagyobb neveit is bemutatja: a látogatók a magyar alkotások mellett Alfons Mucha, Gustav Klimt, Henri de Toulouse-Lautrec és Koloman Moser műveit is csodálhatják. A plakátok rendkívül gazdag festői megoldásokkal és dekoratív vonalkultúrával hirdetik a szecesszió esztétikai ideálját, szemet gyönyörködtetnek, vagy éppen humorukkal igyekeznek lenyűgözni a közönséget. Ezek az alkotások lehetőséget nyújtanak arra, hogy újra átéljük az első világháborút megelőző utolsó boldog békeévek hangulatát, és mélyebb bepillantást nyerjünk a kor kulturális pezsgésébe.

A kiállítás lenyűgözően tükrözi a szecessziós korszak tárgykultúráját; a több mint 200 bemutatott műtárgy között találhatók kerámiák, elegáns bútorok és izgalmas iparművészeti alkotások, emellett könyvek és folyóiratok is gazdagítják a kínálatot.

Czóbel Béla, a magyar festészet úttörője, 1975-ben, 92 éves korában vált az első olyan művésszé, aki saját múzeumot kapott Szentendrén. Az idén fél évszázados múzeum falai között új kiállítás nyílt, amely a 20. század eleji magyar modernizmus két meghatározó aspektusát vizsgálja: a korszak jelentős művészeit és a mecénások, műgyűjtők szerepét. A tárlat párhuzamos életutakat mutat be, amelyek rávilágítanak Czóbel szellemi és társadalmi környezetére, valamint katalizátorszerepére a magyar modernizmus kibontakozásában. Az új kiállítás nemcsak Czóbel bátor és provokatív, a valóságot hitelesen megragadó festészetének örökségét idézi fel, hanem azt is, hogy ez a megközelítés milyen relevanciával bír napjainkban. A látogatók különböző műcsoportokon keresztül követhetik a művész alkotói fejlődését, beleértve a korán eltávozott nagybányai Maticska Jenőt, a Párizst megjárt Rippl-Rónai Józsefet, valamint a fiatalabb generációk képviselőit, mint Gráber Margit, Perlrott-Csaba Vilmos, Boromisza Tibor, Ziffer Sándor és Vörös Géza, valamint a Nyolcak több tagját. A kiállítás külön szekciót szentel Czóbel második felesége, Modok Mária és a szentendrei művészek munkáinak, amely még inkább gazdagítja Czóbel Nagybánya, Szentendre és Párizs közötti, sokszínű életútjának művészeti kontextusát. Az esemény lehetőséget ad arra, hogy a látogatók mélyebben megismerjék a művész életét és alkotásait, valamint a korszak művészeti életének sokszínűségét.

Czóbel mecénásai, akik barátként voltak jelen mellette élete végéig, nagymértékben hozzájárultak a festő mai napig tartó szárnyalásához. A magángyűjtők, köztük a két legtöbb Czóbel-művel rendelkező gyűjtő, Antal Péter és Klein Gábor folyamatos gyűjtési és forráskereső munkával járultak hozzá a kiállítás létrejöttéhez.

Az alkotóművészet világában a legizgalmasabb és legkreatívabb megnyilvánulások gyakran a különböző műfajok határvonalain születnek - vallja Matzon Ákos, aki most ünnepli 80. születésnapját. Munkái sok esetben nehezen besorolhatóak a klasszikus kategóriák szigorú keretei közé. Az apai ágon örökölt szobrászati hagyomány és építészeti képzettsége egyaránt tükröződik művészetében. Alkotásainak jelentős része egy alapfelületből kiindulva, rétegek egymásra helyezésével, vertikálisan építkezik, így a képként való felfogás, mint a világra nyíló ablak, a festészeti hagyományoktól eltávolodik. A legújabb tárlat, amely az elmúlt évek termését mutatja be, nemcsak a már "klasszikusnak" számító reliefek és a hosszú évek során megkomponált szigorú formákat vonultatja fel, hanem olyan szabadabb, szinte gesztusfestészetként értelmezhető sorozatokkal is megörvendezteti a közönséget. Külön figyelmet érdemel a játékváros-sorozat, amely egyfajta összegzése a művészi pályának, ahol a komoly kézműves munka és a játékosság harmóniában léteznek. "A szépség keresése - ami végső soron a művész legfőbb feladata - néha bizonytalan és kísérletező utat jelent számomra" - osztja meg Matzon. "Ezért gyakran kerülnek előtérbe szimbolikus, transzcendens vagy éppen konkrét gondolatok, miközben határozottan a legegyszerűbb, redukált 'konstruktív' geometrikus megközelítést választottam munkáim lényegéül." (Szegedy-Maszák Zsuzsanna megnyitó beszédének inspirációjával)

A neves londoni Annely Juda Fine Art galériában tartott márciusi bemutató után Konok Tamás újabb kiállítása nyílik Budapesten, mely a művész négy és fél éve lezárult életművének újabb fejezetét jelenti. A Molnár Ani Galéria tárlata a 1969 és 1982 között készült alkotásokat állítja középpontjába, ezeken keresztül tárja fel a művész Párizsban töltött emigrációs évei alatt kialakított sajátos kompozíciós elveit. E módszer lényege a racionális és transzcendens elemek harmóniájának megteremtésében rejlik. Konok munkáinak struktúrájából az 1970-es évektől kezdve egyre inkább kirajzolódnak a fizikai határok és falak, valamint a hidegháború időszakának megfoghatatlan vasfüggönyét idéző vonalrendszerek. Ezek a sorompó-szerű formák a kompozíció szerves részévé válnak: hol oszlopszerűen terjeszkednek, hol pedig ceruzavékonysággal húzódnak végig a képen. Megszakadnak, megtörnek, hogy rácsot alkotva vonják magukra a figyelmet, vagy éppen ellenkezőleg, kitárulkozva, ívelten ölelik körül a vászon mélyét betöltő homogén teret. Konok vásznainak festészeti eszközökkel lágyított, lírai háttere előtt ezek a vonalak úgy tűnnek, mintha a művész egyéni sorsát megformáló szövevényes fonalakból szőttek volna. Olyan metszetekként jelennek meg, amelyek egyfajta esszenciáját adják a művész emigrációba vezető, kanyargós életútjának. (Orosz Márton, a kiállítás kurátora által írt tanulmány alapján)

A tárlat a rangos, idén 25 éves Marcel Duchamp-díj nyerteseinek és jelöltjeinek szemszögéből nyújt betekintést a kortárs francia művészeti élet legutóbbi évtizedeibe. A díjban olyan művészek részesülhetnek, akik Franciaországban születtek, vagy a francia szcénát határozzák meg művészi kiteljesedésük színtereként. A magánerőből indított díj partnere a nemzetközi kortárs színtéren is kiemelkedő szerepet játszó Centre Pompidou. A díjazottak alkotásai a zsűri szándékai szerint a francia szcéna átfogó, társadalmi és kulturális diverzitását is tükröző képét rajzolják meg. A 18 művész munkáit felvonultató tárlat az elmúlt idők egyik legreprezentatívabb francia kortárs merítését nyújtja Magyarországon és számos olyan alkotó - többek között Kader Attia, Mircea Cantor, Cyprien Gaillard, Thomas Hirschhorn és Anri Sala - műveit mutatja be, akik a nemzetközi színtér meghatározó szereplői közé tartoznak. A különböző médiumokat felhasználó munkák egyfajta időbeni ívet rajzolnak a Duchamp-díj korai évei és a jelen között.

A bevezetőben már említettük, hogy ajánlónkban egy fesztiválra, nevezetesen az idén már kilencedik alkalommal megrendezett Budapest FotóFesztiválra is kitérünk. A március 28. - május 11. között megvalósuló programsorozat célja a fotográfia értékeinek, újdonságainak bemutatása a szakmai és a nagyközönség számára. Az idén már mintegy félszáz kiállítás mellett számos további rendezvény, így workshopok, múzeumpedagógiai események, kortárs fotóművészeti szakmai programok, portfolio review és fotókönyvvásár is várja az érdeklődőket. A saját szervezésű és csatlakozó rendezvényeknek múzeumok, kereskedelmi galériák, non-profit kiállítóhelyek, közösségi terek, külföldi országok budapesti kulturális központjai adnak otthont. Az alábbiakban két kiállítást külön is bemutatunk, a teljes program a fesztivál honlapján érhető el. A tárlatok különböző időpontokban nyílnak meg és egy részük látogatható marad a fesztivál befejeződése után is.

A Budapest FotóFesztivál idén a legendás német divatfotográfus Peter Lindbergh (1944-2019) kiállításával nyílt meg a Műcsarnokban. Peter Lindbergh az 1980-as évek óta a divatfotó meghatározó alkotója volt. Az időtlen karaktert kívánta minimalista eszközökkel megragadni; egyéni látásmódjával újraértelmezte a szépség fogalmát. Portréi pózmentes természetessége, a reklám és a divat világában szokatlan látásmódja ellentétben állt a korszak szigorúan konstruált képstílusával, szembement a divatfényképészet aktuális trendjeivel. A nemzetközi ismertséget egy 1988-as, az American Vogue számára készített felvétel hozta meg számára, amelyen hat fotómodell egyszerű fehér ingben, önfeledt baráti közösségként jelenik meg a tengerparton. A csoportkép az őszinte pillanat és az időtlen szépség ikonikus szimbóluma lett. Egy másik korszakos képe a British Vogue 1990. januári számának címlapfotója, amelyen Naomi Campbell, Cindy Crawford, Linda Evangelista, Tatjana Patitz és Christy Turlington először szerepeltek együtt. Ez a kép a szupermodell korszak nyitányaként is értelmezhető, a modellek a filmcsillagokéhoz hasonló aurát teremtve maguk körül a divat és a divatfotográfia főszereplőivé váltak. A kiállítás több mint ötven fotográfiája között helyet kapott Lindbergh személyes kedvence, az Angel Story, amelyet Wim Wenders Berlin felett az ég című filmje ihletett, és Kate Moss jól ismert 1994-es portréja az A Star is Born sorozatból. A '90-es évek manöken ikonjai mellett olyan híres színészek portréi is láthatók a tárlaton, mint Monica Bellucci, Nicole Kidman, vagy Adrian Brody.

A Szabad szemmel nem látható c. fotókiállítás három kiemelkedő kortárs fotóművész - Philippine Schaefer, Schór Ádám és Yorgos Yatromanolakis - alkotásain keresztül mutat be egy az érzékelés és a valóság határait feszegető képi világot, Mucsy Szilvia kurátori közreműködésével. A kiállítás három eltérő művészi megközelítésen keresztül, ám közös gondolati ívre felfűzve vizsgálja azokat a kérdéseket, vajon mennyire befolyásolja észlelésünket az, amit látni vélünk, és milyen módon formálja valóságképünket a fény és árnyék játéka?! A tárlaton szereplő alkotások túlmutatnak a klasszikus fotográfiai ábrázoláson: a művészek a fény-árnyék ellentét, a színek és a tér kapcsolatával kísérleteznek, megnyitva az utat egy alternatív valóságészlelés felé. Philippine Schaefer, Párizsban élő német művész ANIMA című analóg fotogram-sorozatában az átszűrődő fény és a test lenyomata egyesül, vibráló színvilágot létrehozva, míg Schór Ádám munkái a természet és a digitális világ közötti ellentétet vizsgálják, mesterséges tájképeken keresztül mutatva be ezt a kettősséget. Yorgos Yatromanolakis Felhasad a báb és a szárnyak lassan kibontakoznak című lírai sorozata pedig az átalakulás, az átmenet fázisait örökíti meg, költői módon reflektálva az életciklusok változásait övező belső folyamatokra is.

A Budapest FotóFesztivál minden évben izgalmas eseményekkel várja a közönséget, de talán a legfigyelemreméltóbb a kortárs magyar fotográfusok nagyszabású kiállítása, amely mindig egy meghatározott tematika köré épül. Ez az esemény lehetőséget ad arra, hogy a hazai művészek közösen gondolkodjanak és diskuráljanak a fotográfia aktuális kérdéseiről. Idén a mesterséges intelligencia, mint a fotográfia világát is mélyen érintő téma kerül a középpontba. A tárlat a portréművészet klasszikus hagyományain belül vizsgálja az AI és a fényképezés közötti összefonódásokat, új lehetőségeket feltárva. A portré és az emberi ábrázolás megközelítése folyamatosan átalakul; a mesterséges intelligencia feltűnése a képalkotásban egy új korszak kezdete, amely új kihívások elé állítja a fotográfusokat és a nézőket egyaránt.

A kiállítás gazdag palettát kínál, bemutatva, hogy a másfél évszázados fotográfiai örökség és a legfrissebb technológiai újítások hogyan találkoznak egymással. Felfedi azokat a lehetőségeket, amelyek ezekből a találkozásokból születnek, valamint azokat az állásfoglalásokat, amelyek irányítják a modern képkészítés művészetét.

Szerző: muveszetiportal.com

Címlapkép: Czóbel Béla műve, "Grossouvre", 1925-ből. Az olajfestmény vásznon készült, mérete 65 x 81 cm, és a Klein Gábor gyűjtemény büszkesége.

Ez a szöveg nem tekinthető befektetési tanácsadásnak vagy ajánlásnak. Kérlek, tájékozódj alaposan, mielőtt bármilyen pénzügyi döntést hozol. Részletes jogi információkért fordulj szakértőhöz.