Elképesztő békákkal kapcsolatos felfedezésre bukkantak a Fülöp-szigetek varázslatos világában!
Bár évtizedeken át kutatták, csupán néhány példányt sikerült fellelni a titokzatos Kaloula conjuncta stickeliből, amely a helyi kétéltűek között is kiemelkedően különleges. Az első két példányt 1944-ben gyűjtötték a Fülöp-szigetek Leytének területén, és a fajt 1954-ben írták le mint alfajt. Az ezt követő hosszú időszakban, a kutatók folyamatosan felfedezték a környéket, ám a rejtélyes békák nyomára nem bukkantak. Rafe Brown herpetológus, aki a béka titkát felfedő tanulmány egyik szerzője, 1996-ban egy másik szigeten rábukkant néhány újabb példányra, így összesen hét egyed maradt meg a világ különböző múzeumaiban és kutatóintézeteiben. Azóta viszont sajnos egyetlen újabb példány sem került elő.
Brown-t foglalkoztatni kezdte a rejtély, és mentoráltjával, Chan Kin Onn, a Kansasi Egyetem posztdoktori kutatójával együtt a genetika eszközeivel próbálták megfejteni. Chan szerint az egyik legnagyobb kihívást a begyűjtött példányok kora, a másikat pedig az jelentette, hogy az egész világon mindössze hetet őriznek belőlük, így kutatni is nehézkes őket. Az viszont már első ránézésre látszik rajtuk, hogy a formájuk alapján egyik ismert környékbeli fajhoz sem tartozhatnak, ez különösen a lábukon lévő párnácskák mérete miatt egyértelmű.
Néhányan alfajként, míg mások egy már régóta eltűnt faj képviselőjeként tekintettek a békára, ám a genetikai kutatások világosan megmutatták, hogy egyik feltételezés sem állja meg a helyét. A kutatás során használt eszközök, adatbázisok és számítógépek Brown szerint a Star Trek futurisztikus technológiáihoz hasonlíthatók, de hangsúlyozta, hogy önmagukban nem lettek volna elegendőek a sikerhez: szükség volt Chan szakértelmére is.
Kiderült, hogy a titokzatos békák az első generációs hibridek, ami azt jelenti, hogy két különböző fajú béka kereszteződéséből erednek: az egyik szülő a K.c. meridionalis, míg a másik a K. picta. Chan megfigyelése szerint ezek a fajok általában nem párosodnak, sőt, ritkán találkoznak egymással, mivel az egyik a talajon, míg a másik a fák között él. Ez magyarázza a rejtélyes béka különös tappancsainak eredetét is: az egyik szülője, amelyik a fán él, nagyobb tappancsokat fejlesztett ki, míg a földön élő párjának ehhez nem volt szüksége. Így a K. c. stickelinek közepes méretű tappancsai lettek.
Chan szerint a két faj az erdőirtások miatt került ugyanarra az élőhelyre, de a hibridek már nem tudtak tovább szaporodni - ez magyarázhatja azt is, hogy mindkét vizsgált példány az első generációhoz tartozott. Valószínű, hogy a példányok a két felmenőjükhöz tartozó fajokkal is inkompatibilisek voltak, bár ezt még további vizsgálatokkal lehet csak igazolni. Az eredmény azt is jelenti, hogy a rejtélyes békák a tudományos nevüket is elveszítik, hiszen mint kiderült, nem is tartoznak külön fajhoz, de aggasztóbb kérdéseket is felvet: ha az egyébként is veszélyeztetett fajok keveredni ugyan tudnak egymással, de szaporodni képes utódokat már nem tudnak létrehozni, az az élőhely pusztítása mellett egy újabb veszélyt jelent a számukra.
