Három kis rémfarkas látta meg a napvilágot: de vajon mi rejlik a sorsuk mögött?
"Az idegrendszer megpróbáltatása" - Az orvosa nehéz híreket osztott meg a súlyos állapotban lévő Schmuck Andorral.
A Colossal Biosciences most azt állítja, felélesztett egy kihalt fajt, a rémfarkast (magyarul a fajt hivatalosan óriásfarkasnak hívják, latinul Aenocyon dirus az elnevezése, korábban Canis dirusnak hívták, amelyben a dirus azt jelenti, hogy szörnyű). A cég honlapján a következő olvasható erről: "2024. október 1-jén, az emberiség történetében először, a Colossal sikeresen visszaállított egy egyszer már kipusztult fajt a kihalásmentesítés tudományának segítségével. Több mint 10 ezer évnyi kihagyás után csapatunk büszke arra, hogy visszahelyezhetjük a rémfarkast az őt megillető helyre az ökoszisztémában." Szép, szép, de igaz ez?
A biotechnológiai vállalat bejelentette, hogy januárban három genetikailag módosított szürkefarkas-kölyök született: a két hím, Romulus és Remus, valamint egy nőstény, akit Khaleesinek neveztek el. Ezek a különleges kölykök a rémfarkasok kategóriájába tartoznak. Ezen kívül a cég nemrégiben azt is nyilvánosságra hozta, hogy gyapjas egereket, valamint egy majdnem teljes tasmántigris-genomot is sikerült létrehoznia - számol be róla a New Scientist.
A rémfarkasok olyan kihalt kutyafélék, amelyek körülbelül 10 ezer évvel ezelőtt uralták Amerika vidékeit. Ezek az impozáns állatok nagytestűek voltak, és fehér bundájuk révén lenyűgöző külsőt kölcsönöztek nekik. A Trónok harca című népszerű tévésorozat révén váltak igazán közismertté, hiszen a sorozat egyik ikonikus karaktere, Khaleesi is tőlük kapta nevét.
Korábban a szürke farkasok és a rémfarkasok közeli rokonságáról alkotott elképzelések a fizikai hasonlóságukra épültek. Azonban egy 2021-ben végzett ős-genetikai kutatás felfedte, hogy valójában körülbelül 6 millió év telt el azóta, hogy közös ősük volt. Érdekes módon a sakálok, afrikai vadkutyák, ázsiai vadkutyák és dólok sokkal szorosabb rokonságban állnak a szürke farkasokkal (Canis lupus), mint a látszólag hasonló rémfarkasok. A genetikai elemzések tehát újraértelmezték a farkasfélék közötti kapcsolatokat, és rávilágítottak arra, hogy a külső hasonlóság nem mindig tükrözi a valódi rokoni viszonyokat.
Beth Shapiro, a Colossal munkatársa szerint csapata szekvenálta a szürke farkas teljes genomját, és hamarosan nyilvánosságra hozza azt. A két faj DNS-ének 99,5 százaléka közös. Mivel azonban a szürke farkas genomja mintegy 2,4 milliárd bázispár hosszú, ez még mindig több millió bázispárnyi különbségnek ad helyet.
Ennek ellenére a Colossal azt állítja, hogy csupán 20 génszerkesztéssel alakítottak át szürke farkasokat rémfarkasokká. Azonban Shapiro, a brit tudományos portál munkatársa, rámutatott, hogy ezek közül öt módosítás olyan mutációkon alapul, amelyek már ismert módon világosbundás szürke farkasokat eredményeznek. A fennmaradó 15 módosítás közvetlenül a rémfarkasok génállományára épít, és célja az állatok méretének, izomzatának és fülformájának megváltoztatása. Shapiro hozzátette, hogy körülbelül egy év szükséges ahhoz, hogy kiderüljön, a génmódosítások elérték-e a kívánt hatást a módosított állatokon.
Így természetesen felmerül a kérdés, hogy valóban rémfarkasokkal állunk-e szemben... Valójában inkább génmódosított szürke farkasokról van szó, amelyek némileg emlékeztetnek a legendás rémfarkasokra. Ezeket az állatokat jelenleg egy 800 hektáros rezervátumban nevelik, ahol folyamatosan figyelemmel kísérik és ápolják őket. A szaporításuk viszont nem szerepel a terveik között.
Ami igazán figyelemre méltó, az az, hogy a rémfarkasok ösztönösen hasonlíthatnak a ma élő szürke farkasokra, és ennek megfelelően valószínűleg ugyanazt a szerepet töltenék be a mai élőhelyeken. Egyes kutatók úgy vélik, hogy ezek a különleges állatok a késő pleisztocén időszakban tűntek el, mivel a nagytestű zsákmányra specializálódtak, amelyek szintén kihaltak. Az a kérdés, hogy ha sikerülne visszahozni a rémfarkasokat, vajon tudnánk-e kezelni őket, még mindig nyitott marad – hívja fel a figyelmet az ArsTechnika.
A Colossal azonban távolabbra tekint a cirkuszi vagy állatkerti mutatványként értelmezhető lények létrehozásánál. Az általuk alkalmazott technológiák felhasználhatók lesznek a veszélyeztetett fajok megőrzéséhez. Munkájuk bőven lenne, mert a bolygó genetikai sokféleségének 30 százaléka veszik majd el 2050-re a Biológiai Sokféleség Központja szerint. A befektetőik is látják a cégben a potenciált, hiszen már több mint 10 milliárd dollárt sikerült begyűjteniük. Így lehetséges egyáltalán, hogy 130 tudóst foglalkoztassanak. Ezek a szakemberek pedig nemcsak pusztán tudományos programokat alapoznak meg hanem jelentős üzleti potenciált is teremtenek. A Time magazin szerint Ben Lamm, a cég vezérigazgatója rengeteg kereskedelmi potenciált lát a tudományos csapata által kidolgozott technológiákban.
A Colossal már eddig is két új vállalkozást indított el. Az egyik a Breaking néven fut, amely mesterséges mikrobákat és enzimeket alkalmaz a műanyaghulladék lebontására. A másik cég, a Form Bio, mesterséges intelligencia és számítógépes biológiai platformokat kínál a gyógyszerfejlesztés terén. Érdekes módon egyik vállalkozás sem épít a Colossal alapvető sejt- és géntechnológiai szakértelmére, amely számos biomediális alkalmazással bír, például a betegségek kezelésében és megelőzésében. "Ezek a genom-mérnöki technológiák önállóan értékesek, több tízmilliárd dollárra is rúghatnak" - nyilatkozta Lamm a Time magazinnak. Bár a gyapjas mamutok vagy a rémfakasok helyreállítása még kérdéses, a Colossal tulajdonosai így is jelentős profitra tehetnek szert ezekből az új kezdeményezésekből.