Fedezd fel a mesés Tisza-tó varázslatos tanösvényét, ahol három izgalmas próba vár rád! Merülj el a természet csodáiban, és tedd próbára bátorságodat, tudásodat és kreativitásodat e különleges kihívások során. Készülj fel egy felejthetetlen kalandra, amel

Fedezd fel a természet csodáit: barangolj el festői tájakon, ahol a hegyek büszkén magasodnak, és a völgyek titokzatos mélységei várnak felfedezésre. Merülj el a barlangok rejtélyes világában, ahol az idő végtelennek tűnik, és kalandozz a történelmi várak között, melyek mesélnek a múlt dicsőséges pillanatairól. Az élmények garantáltan felejthetetlenek lesznek!

Egyszer volt, hol nem volt, egy csodás vidéken, hol a Tisza zöldellő partjai és a titokzatos erdők ölelkeznek, ott terült el a varázslatos Tiszavirág tanösvény. Ezen az ösvényen járt a szegénylegény, akit mindenki csak Tiszavirág Keresőjének hívott. Szívében bátorság, elméjében pedig kíváncsiság lobbant, amikor elhatározta, hogy megkeresi a gyönyörű Tiszavirág hercegnőt. Útnak indult, és első kihívása a Tisza vizének átkelése volt. A folyó vize csillogott a napfényben, mint ezer apró gyémánt. Ám a híd, amelynek át kellett vezetnie, csak egy régi, mozgó deszkákból állt, amelyet a szél és az idő már megpróbált. Szívét összeszorította a félelem, de bátorságot merítve a szívéből, lépésről lépésre átkelt, míg végül a túlparton állt. De az igazi próba csak most kezdődött! A sűrű, zöldellő őserdő hívogatóan terült el előtte. A fák úgy álltak, mintha titkos tanácsot tartottak volna. Elveszni azonban nem szabadott, hiszen a Tiszavirág hercegnő csak az igazi kalandort várta. A szegénylegény mély levegőt vett, és elindult az ösvényen, figyelve minden neszre és suhogásra. Itt-ott csodás virágok nyíltak, és furcsa állatok figyelték kíváncsian. Ahogy haladt, egy szédítő magasságba vezető ösvényre bukkant. A fák lombkoronája fölött, a világ színei gyönyörűen keveredtek, de a szél fújdogálása nem volt éppen megnyugtató. Mégis, a szegénylegény bátorsága újra diadalmaskodott, és felkapaszkodott a legmagasabb ágra, ahonnan egy csodás kilátás tárult elé. Ekkor azonban észrevette, hogy a mocsár felé kell haladnia, ami tele volt csúszós, sáros részekkel. A mocsárhoz érve szívében már csak az elhatározás ereje maradt. Ügyesen lépkedett, próbálva elkerülni a mélyedéseket, míg végül átkelt a nehéz talajon. De nem volt vége a próbáknak! A Tiszavirág hercegnő titkos rejtvényei vártak rá. Egy öreg, bölcs varázsló állt az útjában, aki csak az igazi kalandoroknak adta át a tudását. Számot kellett adnia bátorságáról és eszéről, hogy megfejtse a varázslatos fejtörőket. Végül, miután mindent legyőzött, és megoldotta a varázsló rejtvényeit, megérkezett a Tiszavirág hercegnő csodás palotájához. A hercegnő, akit a napfény és a víz csillogása ölelt körül, mosollyal üdvözölte a szegénylegényt. A bátorságáért és kitartásáért méltó jutalmát nyerte el: a hercegnő barátságát, és a lehetőséget, hogy felfedezze a Tiszavirág tanösvény minden csodáját. Így hát, ha valaha a Tisza-tavi Tiszavirág tanösvényre látogatsz, emlékezz arra, hogy a bátorság és a kíváncsiság mindig kifizetődik, és talán te is találkozol a Tiszavirág hercegnővel! Indulhatunk hát, kedves barátom? Az ösvény már vár ránk!

Hol lelhető fel? Magyarországon, a Jász-Nagykun-Szolnok és Heves megye határvonalán, Tiszafüred közelében, a Tiszaörvényi területen. Térképen IDE kattintva elérhető.

Bár a helyszínen ez nem befolyásolja a látogatást, érdekes megjegyezni, hogy a kikötő a Tisza egyik partján Jász-Nagykun-Szolnok megyében található, míg a tanösvény már a szomszédos Heves megyéhez tartozik.

Ahogy minden igazán szép mesében lenni szokott, a szegény vándorlegénynek vagy leánynak mindig van mellettük egy-egy segítő, aki támogatja őket a nehézségek leküzdésében. Így van ez nálunk is: a Szabics kikötőben találkozunk a mi különleges segítőnkkel, akivel együtt vághatunk neki a Tiszavirág tanösvény varázslatos világának.

Az irodában jegyet kell váltanunk. Belépő jegy árak (2025):

Ne feledkezzünk meg az iroda ajtajára kihelyezett figyelmeztetésről: az ártéri sétaúton rengeteg szúnyog vár ránk! (Nem éppen elhanyagolható mennyiségben!) A kasszánál kérhetünk szúnyogriasztót, de még jobb, ha saját készlettel érkezünk. Biztosan nagy hasznát vesszük! Érdemes a lehető legzártabb ruházatot választani, bár a meleg időjárás ezt nem fogja megkönnyíteni.

A jegyvásárlás után máris nekivágunk a víznek a motorcsónakkal, amely pillanatok alatt segít átkelni az első kihíváson. A csónakázás során pedig szemet gyönyörködtető panoráma vár ránk: a ragyogó Tisza partján haladva megcsodálhatjuk a hullámzó lakóház-hajókat, miközben a természet szépségei mellett elhaladunk.

A Sétaút egész évben nyitva áll a látogatók előtt, és egy igazán különleges élményt kínál. Ez a 2000 méter hosszú tanösvény a tiszavirág (kérész) lenyűgöző életciklusát és a Tisza-tó gazdag élővilágát mutatja be. Az út mentén elhelyezkedő madármegfigyelő tornyok remek lehetőséget adnak a természetkedvelőknek, hogy testközelből csodálhassák meg a madarak varázslatos világát. A séta végén található belső tó, a Göbe, nemcsak festői látványt nyújt, hanem a halászladikok révén a csónakázás szerelmeseinek is kedvez. Ez a hely különösen népszerű a fényképészek és a vízi felfedezők körében, akik a természet szépségét szeretnék megörökíteni.

A sétaút pihenőhelyein felidézik a szinte már elfeledett, de rendkívül tanulságos "természet és emberi tevékenység" kölcsönhatásait. Itt megismerhetjük a teknővájás mesterségét, a kosár- és gyékényfonás hagyományait, valamint a hagyományos tiszai halászat és a kubikos életformájának értékét. Ezek a tevékenységek nem csupán a múlt emlékét idézik fel, hanem rávilágítanak arra is, hogyan formálták a természet és az ember harmonikus együttélése a közösségeket.

A tanösvény felfedezéséhez egy különleges térképet is segítségül hívhatunk, amely lehetővé teszi számunkra, hogy alaposan áttekintsük az útvonalat.

És most, hogy kiálltuk az első próbát, nézzük hogyan tovább.

Kikötés után induljunk előre, az orrunk után, amíg meg nem látunk valami érdekeset.

A Tiszavirág Ártéri Sétaút 2007-ben indult hódító útjára, mint egy különleges ökoturisztikai kezdeményezés. Ez a varázslatos tanösvény a Tisza-tó egyik szigetszerű szárazulatán terül el, lehetőséget adva a látogatóknak, hogy felfedezzék a természet csodáit és a helyi ökoszisztéma sokszínűségét.

Érdemes felfedezni ezt a kis zöld növényekkel benőtt tavacskát, amely igazán különleges élményt nyújt. A tó partján elhelyezett táblák segítségével megismerkedhetünk a különböző vízinövényekkel, és a víz felszíne felett lebegve akár magukban is felfedezhetjük az ott látott növényeket a valóságban. Ez a kombináció remek lehetőséget teremt a természet csodáinak megismerésére és a környezetünk értékeinek felfedezésére.

A tavacska partján egy varázslatos szabadtéri kiállítóhely terül el, ahol felfedezhetjük az ősi mesterségek rejtelmeit és hagyományait. Itt a múlt szelleme elevenedik meg, lehetőséget adva arra, hogy közelebbről megismerjük a régmúlt mestereinek tudását és kreativitását.

Az egyik különleges népművészeti ág a gyékénymunka, amely a keskeny levelű gyékényből való szövésre, míg a széles levelű gyékényből való fonásra épül. Azokban a településekben, ahol e növény természetes módon megterem, szinte minden faluban akadt legalább egy gyékényfonó mester. A nagyobb mocsarak és tavak környékén pedig jelentős számú zsellér foglalkozott e mesterséggel, amely nemcsak hagyomány, hanem megélhetés is volt számukra. A gyékényből számos praktikus és esztétikus tárgyat készítettek, például méhkasokat, lábtörlőket, tojástartókat és kenyérkosarakat. E tevékenység leginkább a férfiakra volt jellemző, akik gyakran a földön ülve vagy gyalogszéken dolgoztak, a gyékény szálait a lábuk között feszítve. Munkájukhoz csupán egy fanyelű vastűre és egy bicskára volt szükségük, de ügyességük és kreativitásuk révén csodálatos alkotásokat hoztak létre. Az ilyen egyszerű eszközök használata mellett a gyékénymunka szellemisége és tudománya generációkon keresztül öröklődött, megőrizve a vidéki élet egy darabját.

A másik a vesszőfonás, melynek technikája több ezer éves. A hántolatlan, hajas vagy zöld vesszővel dolgozókat kaskötőnek, a hántolt vesszőből, finomabb kivitelű munkákat készítőket kosárfonónak hívták. A fonásra leginkább a fűz vesszői alkalmasak, esetleg a mogyoró vagy ritkán a nyírfa vessző. A mesterek a késő ősszel és télen szedett vesszőt otthon, nagy üstökben kb. 2 óra hosszat főzték, míg a haja szépen le nem hasadt. A főzött vessző téglavörös színt is kapott, így a hántolás egyben festés is volt. Vesszőből a specialisták még különféle rendeltetésű épületeket is készítettek: terménytárolókat, tyúkólat, kaput. Sokfelé készült a vesszőből szekér- vagy kocsikas, tyúkültető kas, de ebből az anyagból készültek a varsák, csíkkasok, haltartók, méhkasok, galambkosarak és borszűrők is.

A tó kiterjedt vizes élőhelye gazdag növényvilágban bővelkedik. A képen is látható fehér tündérrózsa levelei kecsesen emelkednek ki a vízből, miközben a felszínen úszkáló sulyom és békalencse színes foltokat képez a víz tükrén. Emellett a vízipáfrány, más néven rucaöröm, szintén hozzájárul a táj szépségéhez, buja zöldjével teremtve meg a természetes harmóniát.

A zöld víz fölött híd ível át, de még ne menjünk át rajta, előbb egy másik próbát kell kiállni.

2011-ben a Tiszavirág Ártéri Sétaút és Tanösvény nyerte el "Az év ökoturisztikai létesítménye" pályázaton az 1. helyezését.

Egy kanyargós, zöld színű alagút húzódik, amely a kihívások színhelyéhez vezet.

Végre valami kreatív megoldás az ismeretterjesztésre. Sima táblák helyett egy óriás forgó keréken vannak a színes fotók és leírások a Tisza-tó élővilágáról. Itt is megismerkedhetünk a növényekkel és az állatokkal. Közben a kerék megpörgetésével akár versenyezhetünk is, felismerjük-e mi van a kipörgetett képen, vagy mit tudunk róla.

A tanösvény mentén 3 pihenőponton megismerkedhetünk a terület élővilágával, és lehetőség nyílik piknikezni is.

Az első pihenő neve is mesébe illő: Borzonat. Szerencsére neve ellenére semmi borzongató nincs a környéken. Sőt! Itt megtudhatjuk, hogy az Alföld öntözési rendszerének fejlesztéseként a kiskörei duzzasztómű és a hozzá kapcsolódó gátak, műtárgyak, főcsatornák megépítésének terve az 1960-as években merült fel. Aztán 1978-ban már megtörtént a tározótér mintegy másfél méteres elárasztása. Azóta minden októberben leeresztik a vizet és beállítják a téli vízszintet, majd a tavaszi árvizek után áprilisban a magasabb, nyári vízszintet.

A Tiszató területe 127 km², északon a Tiszavalki, valamint a Poroszlói öböl öleli körül, mindez pedig a Hortobágyi Nemzeti Park védett övezetéhez tartozik.

A tanösvényen álló két madármegfigyelő toronyból elénk tárul a Tisza-tó, a Borzonat és a Göbe változatos élettere.

A borzonati pihenőhelytől való továbbindulásunk után nemsokára megpillanthatjuk az egyik lenyűgöző tornyot.

A következő kihívásunk az, hogy ha szeretnénk élvezni a Tisza-tó panorámáját, fel kell másznunk egy toronyba. Noha a lépcsőfokok közötti kilátást egy nádszövettel részben korlátozták, a mászás még így is izgalmas feladat. A torony nem éppen friss építésű, a lépcsők recsegnek és roppannak, ami némi bizonytalanságot csempész az egész élménybe. Itt-ott megreccsen egy-egy fok, ami csak fokozza az adrenalint, ahogy felfelé haladunk.

Mindenképpen érdemes feljutni, hiszen innen lélegzetelállító kilátás nyílik, ami felejthetetlen élményt nyújt.

A Tisza-tó rejtett varázsa a mozaikosságában rejlik: hatalmas mocsaras területek, sűrű nádasok, zöld hínármezők, kanyargós holtágak, tükörsima nyílt vizek és buja ártéri erdők harmonikus együttélése jellemzi ezt a csodálatos tájat.

Tiszta időben egészen messze is elláthatunk, de még párásabb levegőben is látszott a Mátra, a Bükk. Csodaszép rálátás van innen a különböző tájegységekre: látszik az Alföld tengersík vidéke, a Tisza-tó csillogó víztükre és távolban a Mátra és a Bükk hegyvonulatai.

Ha kedvez nekünk a sors, vagy éppen egy távcső is a birtokunkban van, akkor lehetőségünk nyílik arra, hogy madarakat figyeljünk meg.

A madármegfigyelő torony zsákutca, innen vissza kell menni a kikötő felé, hogy újabb kalandok keresésére indulhassunk.

Vissza kell sétálni egészen a korábban már látott hídig, és akkor most következhet az átkelés.

A híd deszkái ugyan már eléggé megviseltek, de még mindig állják a sarat.

A híd után az erdőben folytatódik a tanösvény, majd kiérünk egy napos rétre, ahol kipróbálhatjuk, milyen szédült tyúknak/kakasnak lenni. Bár nyilván a gyerekeknek van ez a kis körhinta, de aki forgatja, az is elszédülhet. A hinta állataira több tipp is érkezett a túratársaktól, bár szerintem méhecskék lógnak a láncon.

A napos rét után ismét jön a sűrű, sötét erdő, ahol a mesékben ugye bármi megtörténhet...

Néha nézzetek körül, nem lapul-e valamelyik bokorban a farkas, vagy eszi a málnát egy medve, vagy gyűjtöget gyümölcsöt Jancsi és Juliska. Esetleg előfordulhat, hogy egyik kanyar után feltűnik a hét törpe háza, vagy egy mézeskalács házikó. Szóval legyetek óvatosak!

Ha már szóba került a Tiszavirág tanösvény, érdemes elmélyednünk abban is, hogy valójában mi is az a tiszavirág, más néven kérész. Ez a különleges rovar a vízi élet jelképe, mely lenyűgöző szépségével és rövid, de intenzív életével hívja fel magára a figyelmet.

A köztudatban sokan úgy vélik, hogy a tiszavirág csupán egy magyar rovar, pedig valójában Európa számos pontján megtalálható. Ez a különleges vízi rovar már évmilliókkal ezelőtt megjelent a Föld színpadán, és elterjedésük szorosan összefonódik a kontinensek vándorlásával. A Tisza virágzásának jelensége már az ókorban is felkeltette az emberek figyelmét. Arisztotelész volt az első, aki írásban említést tett a kérészekről, és "nagynapi" néven hivatkozott rájuk. A sumér időkben pedig vízi szöcskének keresztelték ezt a különleges lényt.

A tiszavirág különleges érzékenysége miatt a kristálytiszta, kiváló minőségű víz megtestesítője. Ezek a gyönyörű kérészek csak olyan vízfolyásokban képesek zavartalanul szaporodni, ahol a víz oxigénben gazdag és makulátlanul tiszta.

A Földön több száz különféle kérészfaj létezik, és ezek közül számos Európában is megtalálható. Hazánkban a Tisza és annak mellékfolyói mentén csodálhatjuk meg a gyönyörű tiszavirágot, míg a Duna partjain a kisebb rokonát, a dunavirágot figyelhetjük meg. Különösen figyelemre méltó a Palingenia longicauda, amely a kérészek legnagyobb és legszebb képviselője, hiszen akár 8-12 cm-es méretet is elérhet.

Fedezd fel a következő pihenőhelyet, ahol egy izgalmas forgatós tábla vár ránk, tele az erdő gazdag madárvilágával, vadjaival és lenyűgöző fáival. Ez a kreatív megoldás remek lehetőséget kínál arra, hogy próbára tegyük tudásunkat és még közelebb kerüljünk a természet csodáihoz.

A hím kérész imágó karcsú, nyúlánk, lágybőrű teste van. Összetett szemei nagyok és sötétszürkék, a feje teteje és a nyakszirtje pedig vöröses. Csápjai hosszúak, első szárnyai nagyok, háromszögletesek, 24 mm hosszúak, a hátulsók kisebbek, kerekítettek. Farksörtéi nagyon hosszúak, fehérek. A hím potrohvége 1 éves kortól már egyértelműen mutatja a nősténytől való különbséget, az utolsó előtti potrohízén ún. kapcsolószer nyugszik.

A nőstény imágó szemei mélyfekete színben ragyognak, fejének árnyalata szintén fekete, míg nyakszirtje egy finom, halványbarna tónust kapott. Potroha fehér foltokban gazdag, ám összességében világosabb árnyalatú, mint a hímeké. Szárnyai inkább áttetszőek, mintsem opálosak. Az elülső lábak viszonylag rövidre sikerültek, de a többi láb is észrevehetően kisebb, mint a hímek esetében.

Séta közben érdemes alaposan körülnézni az erdő csodáiban; a hatalmas, robusztus fák minden irányból körülölelnek minket. A természet szépsége egyszerűen lélegzetelállító.

Az utazás során lehetőség nyílik arra, hogy felfedezzük a teknővájók gazdag történelmét és mesterségük rejtelmeit is.

A teknőkészítéshez leginkább a fehér nyárfa, a hatalmas jegenye és a különböző fűzfajták nyújtják a legjobb alapanyagot. A teknővájás mesterségét főként a román anyanyelvű, úgynevezett beás cigányok űzték, akik a 19-20. század fordulóján jelentek meg a Felső-Tisza vidékén. Ezek a teknővájó cigányok csak alvó állapotban, a lombhullás után vágták ki a fákat, ügyelve arra, hogy a legjobb minőségű alapanyagot használják. A hatalmas törzsek feldolgozásához sosem alkalmaztak fűrészt; a mesterek fejszével és precíz bevágásokkal dolgoztak, hogy a fa természetes vonalait megőrizzék. Mindig annyi fát daraboltak le, amennyit egy hét alatt el tudtak készíteni, így a technika és a mesterség iránti tisztelet is megmaradt. A teknőket nem méretre, hanem szemmértékre alakították ki. Eleinte fejszével "kinagyolták" a formát, majd kapocskával mélyítették ki a belsejét. A jó teknővájó a fákon végzett ütések hangjából tudta megállapítani, hogy a teknő oldalát vagy fenekét még finomítani kell-e. A végső formát egy kétnyelű késsel alakították ki, így minden teknő egyedi és különleges lett, a mesterség hagyományait örökítve tovább.

Készítettek sütő- és gyúróteknőket, valamint mosó- és sózóteknőket. A leeső darabokból különféle fatálakat és fakanalakat alakítottak ki, sőt, rendelésre akár egyedi suszterszéket is készítenek.

Megérkeztünk a következő próba helyszínére, és máris egy különös látvány fogadott minket: a fán sorakozó gumicsizmák! Miért is vannak itt ennyien? Nos, nem csupán díszletként, hanem azért, hogy felfedezzük a bennük rejlő lehetőségeket.

A padoknál kötelező levetni a saját cipőnket, és helyettük felhúzni egy kényelmes hétmérföldes gumicsizmát. Bár a méretek főként a nagyobb lábbelikből állnak, talán mégis rátalálhatunk egy kisebb méretre, ha szerencsénk van.

Nyáron, ha szandálban vagy papucsban érkeztek, mindenképpen hozzatok magatokkal egy zoknit – lehetőleg ne a fehér verziót válasszátok, mert a csizma belseje könnyen sáros lehet. Az erdőben gyakorlatilag bármilyen lábbeli megfelelő, de a következő szakaszhoz elengedhetetlen a gumicsizma. Vagy akár mezítláb is nekivághattok! Persze a saját cipőtökben is belevághattok, de higgyétek el, sokkal jobban jártok, ha inkább egy kényelmesebb opción gondolkodtok.

Kik azok a pákászok és honnan kapták a nevüket? Mik voltak a Tisza menti pákászat hagyományai? Hogyan szerezték az élelmüket, hogyan közlekedtek az ingoványokon, hol laktak, hogyan élték mindennapjaikat? Mindezen kérdésekre választ kaphatunk a Göbe vízi világába vezető ösvényen. A tanösvény minden állomásán valami érdekességet olvashatunk, és közelebb kerülhetünk a természethez is.

Tehát itt újabb próbák várnak ránk. Első próba itt is átjutni a vízen. Ebben egy csónak lesz segítségünkre, amit egy kötél segítségével csalogathatunk át a túlpartról.

A beszállást követően ismét a kötélen kapaszkodva jutunk át a túlpartra.

Út közben és a nádasban itt is megfigyelhetünk madarakat, békákat, egyéb vízi élőlényeket, meg persze a felszínen úszó növényeket is, amiket már a tanösvény elején, a kis zöld tónál megismertünk.

Ahol szükség mutatkozik, ott mindig akad segítség is. A "bukdácsoló bottartó" impozáns botjai közül érdemes választanunk legalább egyet, de akár kettőt is magunknak szerezhetünk be. Biztosan jól jön majd!

A mocsarak, árvízjárta területek, nagy kiterjedésű nádasok lakói voltak egykor a pákászok. E területek gazdag élővilága jó megélhetést biztosított. A pákász a településektől távol, az emberi közösségből kiszakadva élt családjával, vagy sokszor magányosan élte le az egész életét. Birtokba vette a végtelen nádas egyik szárazulatát, ahol kunyhót épített magának. Gyűjtögető, vadászó, halászó életmódot folytatott. A természet körforgásával összhangban állandóan változtatta lakhelyét, de nem azért, mert az általuk használt területet felélték, kizsákmányolták, hanem a természet megterhelhetőségét nem meghaladva éltek a vadonban, mely rövid időn belül visszanyerte gazdagságát, és újra megélhetést biztosított számukra.

A pákászkodás hagyományos formája körülbelül a 19. század első harmadáig virágzott, ám a mocsarak lecsapolása és a természetes élőhelyek átalakulása miatt ez az életforma, amely szoros összhangban élt a természettel, fokozatosan eltűnt a színről.

Sokan úgy vélik, hogy a pákász név a régi idők gyakorlatához vezethető vissza, amikor is ők voltak azok, akik a párnák és dunnák kitöméséhez, valamint a tűzgyújtáshoz szükséges pákát gyűjtötték. Ez a páká, a gyékény pelyhes buzogánya, rendkívül fontos szerepet játszott a mindennapi életben. A gyékény nem csupán a pákázás céljait szolgálta, hanem sokoldalúan felhasználható anyag is volt; leveleiből ügyes kezű mesterek szakajtókat fontak, így a gyékény igazi kincsnek számított a háztartásokban.

A pákász nem csupán halász volt, hanem a víz és a halak igazi mestere. Saját készítésű szigonya, vejsze, varsája, hurokja, csukavasa és kassája mind a keze alatt formálódott, hogy a víz alatti világ gazdagságát felfedezhesse. Mélyen ismerte a csík, a csuka, a kárász és a többi hal mozgását és szokásait, hiszen ez a tudás generációkon át öröklődött: apja és dédapja tanítása révén a víz titkai már gyerekkorától fogva a vérében voltak. Aszályos időszakokban, amikor a csík és a kárász a sárban kereste a túlélést, a pákászok ásóval rótták a réteket, nyomozva a halak nyomait. Az iszapban felfedezhető levegőző nyílások voltak az egyetlen jel, ami a halak búvóhelyére utalt, de a valódi pákászhoz elengedhetetlen volt a különleges, éleslátású "pákász szem", amely lehetővé tette, hogy észrevegye azt, amit mások elkerültek.

A rejtélyes vízi csapda, amely a halakat cselesen vonzza, tölcsér alakú bejáratán keresztül magába szippantja a gyanútlan pontyokat és csukákat. Mi lehet ez a furfangos eszköz?

A pákászok kedvelt halfogó eszköze a varsa, melyet a mederbe levert cövekekhez erősítettek.

És hogy miért vált szükségessé a cipőnk gumicsizmára cserélni? Nos, ennek több oka is van:

A bot nem csupán egy egyszerű eszköz, hanem egy igazi segítőtárs is, amely hozzájárul az egyensúlyunk fenntartásához. Emellett a sárban való közlekedés során remekül használható arra, hogy felfedezzük a pallók végét, így biztonságosabban járhatunk a nehéz terepen.

Tehát léteznek pallók, de nem mindenhol találkozhatunk velük, és a sár itt igazán megtartó erejű. Ez a következő kihívás: átkelni a sártengeren.

A lápi ember saját kezűleg gyűjtötte össze kunyhója építőanyagainak elemeit és mindennapi használati tárgyainak alapanyagait. A sekély vízben szépen egyenesre növő nádból formálta meg kúp alakú otthonát. Az augusztus végén begyűjtött és gondosan megszárított gyékényből ügyes kezűségével kosarakat font, melyek nélkülözhetetlenek voltak életében. Fűzvesszőkből készített tárolóedényeket, varsákat és kosarakat, amelyek mindig hasznosnak bizonyultak a gyakran vándorló pákász számára. Ráadásul a sokoldalú fűzfa lehetőségeit kihasználva különféle hangszereket is készített, mint például fűzfasípokat és fűzfabőgőket, melyek színesítették mindennapjait. A megalkotott termékekkel rendszeresen ellátogattott a közeli falvak piacaira, ahol leggyakrabban dohányra vagy puskaporra cserélte el mesterműveit.

A táblán található utasítások szerint saját kezűleg is elkészíthetjük a fűzfasípunkat.

Az erdő varázslatos világa itt is lenyűgöző. A végtelen zöld tengerben hatalmas fák emelkednek, mintha őrzői lennének ennek a titkos birodalomnak. A kis ösvény, amelyen haladunk, néha felfedi alattunk a normális talajt, de többnyire a lombozat alagútjában haladunk, ahol a levelek összeborulnak, mintha csak a természet saját árnyékos kapuját nyitná meg előttünk.

A pákász a víz színén nádtutajjal vagy lapos fenekű csónakkal közlekedett. Csónakját maga faragta egyetlen fűzfából, amelyből az úgynevezett bödönhajót formálta meg. Ezt az egyoldali evezéssel irányította, és ha esetleg elakadt, egy 3-4 méter hosszú, fából készült csáklya segítségével tologatta tovább. Télen a szánkó vált a pákász megbízható járművévé.

A láp titokzatos és veszélyekkel teli világ, ahol a mocsári talajba süllyedni könnyedén megtörténhet. Ha valaki a mélybe merül, a menekülés szinte lehetetlenné válik. A pákász ügyesen készített gyékényből készült "talpallót" erősített a lábára, hogy stabilabb legyen a mozgása, és háromágú botjával óvatosan tapogatta ki, merre léphet biztonságosan.

Hát ezt a lápon járást próbálhatjuk ki mi is, a botunkkal tapogatva, hogy hova is lépjünk.

A pákászok madarásztak is. A nádasban megbúvó és költő madarak nemcsak élelmet jelentettek a pákászoknak. Meglesve fészküket időnként tojásokat, fiókákat is begyűjtött, viszont mindig csak annyit, ami nem veszélyeztette a költést. A madarak nagyon érzékenyen reagálnak a zavarásra, főként fészkelési időben, ezért fokozottan ügyelni kell a háborítatlanságukra. Mi semmiképpen ne menjünk közel fészkekhez, a madarakat csak távolról figyeljük meg.

A pákász különleges figyelemmel követte a fészeklakó madarak életét, és a tollazatukért készülődő fiókákat választotta ki, akiket magához vett, mielőtt azok repülésre készen álltak volna. A fészket elhagyó madarak esetében viszont a pákász ügyesen megfigyelte a fészkeket, és közvetlenül a kikelés előtti tojásokat gyűjtötte be, hiszen a pár napos kismadarak elfogása már igazi mesterségbeli tudást igényelt. A pákász által nevelt kicsik gyakran gazdagították a pákásztanya madárvilágát, hiszen ott éltek tőkés récék, nyári ludak, szárcsák, vízityúk, bíbicek és néha még darvak is.

És a madarakat nemcsak a húsukért és a tojásukért tartotta. A vízi csibék a szúnyogokat és a kullancsokat gyérítették a tanya körül, míg a darvak kitűnő házőrzők voltak. És az sem mellékes, hogy a gyerekek is játszhattak a madarakkal, így már kiskortól erősödött bennük a természet ismerete és szeretete.

A pákász mélyen belemerült az őt körülvevő növények titkaiba. Kiválóan tudta, mely növényi részek ehetők, és melyek rejtenek mérgező veszélyt. Ismerte az évszakok és napszakok ritmusát, amelyekhez igazodva szakszerűen gyűjtötte be a terméseket. A víz és a vízpart gazdag növényvilága lehetővé tette, hogy étrendje színes és változatos legyen. De nem csupán a növényekre korlátozódott tudása; a gombák világában is otthonosan mozgott, és mesterien válogatta ki az ehető fajtákat.

A pákászok kedvelt eledele volt a sulyom is, aminek a termését ma már nem gyűjtheti bárki, mivel természetvédelmi oltalom alatt áll. Bár a Tisza-tavon még napjainkban is nagy mennyiségben van jelen, Európában már ritka, veszélyeztetett növénynek számít. Ahhoz hogy fennmaradjon eme értékes természeti kincsünk, fontos, hogy csak engedély birtokában és hozzáértő kezek szüreteljenek a sulyommezőkön.

A pallók alatt itt is látszik a víz, azonban ha a Tisza vízállása magasabb, akkor akár a pallók is víz alá kerülhetnek. Ezért is hasznos a gumicsizma.

Az elágazásnál egy bájos kis madármegfigyelő torony áll, amely hívogatóan várja a felfedezőket. Akinek kedve támad, bátran mászhat fel a tetejére, és talán a szerencse is az ő oldalán áll, lehetőséget kapva, hogy megpillanthat néhány pákász madarat a természet csodálatos világából.

A panoráma, amit itt felfedezhetünk, sajnos nem éri el a Gémek-tornya kilátó magával ragadó szépségét, amelyet a tanösvény elején élvezhettünk.

A pákász sem a lápi élőhelyek, sem pedig a nádrengetegben eltévedt idegenek számára nem jelentett veszélyt. Mivel minden fűszálat ismert, könnyedén útba igazította a kétségbeesetten bolyongókat. Segítségét a számára hasznos ruhadarabbal, egy kis dohánnyal, esetleg gabonával hálálták meg.

Az útbaigazítás mellett néhány jótanáccsal is ellátták a kóborlókat, melyek közül néhány számunkra is hasznos lehet. Túrázás közben figyeljük mindig az élőlények viselkedését. Ha a pókok szorgosan szövögetik hálójukat és a madarak magasan repülnek, nyugodtak lehetünk, mert szép időnk lesz. Ha viszont a pókok elvonulnak és a madarak alacsonyan szállnak, érdemes védett helyet keresni az eső elől. De viharban soha ne egy magas fát válasszunk menedéknek!

Napos időben vagy éjszaka a pákász könnyen betájolta magát a nap és a csillagok segítségével. De mit lehet tenni nappal, borús időben. A tanösvény egyik táblájánál mi is kipróbálhatjuk az iránytű készítését. Keresni kell egy száraz falevelet és óvatosan ráhelyezni a vízre. A tábla oszlopán lévő dobozból vehetünk kölcsön egy fémtűt, amit ha a ruhánkhoz dörzsölünk, majd ráhelyezzük a falevélre, be fog állni Észak-Dél irányba. (Persze ezt akár otthon is kipróbálhatjuk.)

És hamarosan véget is ér a pákász kaland, véget érnek a sáros megpróbáltatásaink. Az út másik végén szintén van egy bot-tartó, ahova letehetjük a kölcsönvett botokat.

Amikor megérkezünk a víz partjára, egy csónakot fedezhetünk fel, amelyet a kötél segítségével könnyedén áthúzhatunk a saját oldalunkra.

Ezután egy termetes és izmos fiatalember segíthet nekünk átjutni a másik partra. Persze csak akkor, ha van nálunk valami, amit fel tudunk mutatni. Ha pedig nincs, hát akkor nekünk kell sorra kerülnünk.

Amennyiben sikerrel elértük a pákász tanösvény végpontját, két izgalmas lehetőség vár ránk. Választhatjuk, hogy visszatérünk az erdei ösvényen a cipőinkért a kiindulási pontra, vagy pedig megmaradunk a csizmáinkban, és folytatjuk felfedezőutunkat a tanösvény mentén. Innen már csak egy karnyújtásnyira vagyunk a végcéltól, és visszafelé úgyis ezen az úton kell majd haladnunk.

Akár cipőben, akár csizmában, érdemes továbbmenni még a Tiszavirág-tanösvényen, ahol további érdekességeket találunk a kérészekről.

A magyar nyelv színes kifejezéskincse között gyakran felbukkan a "tiszavirág életű" kifejezés, amely arra utal, hogy valami rendkívül rövid ideig tart. Az imágók élete valóban csupán néhány órás nászrepülésből és násztáncból áll. Azonban ezt a pillanatnyi szépséget megelőzi egy hosszú, közel három évig tartó lárvaélet, amely a víz alatt, a meder oldalán és fenekén, a márgás aljzatban zajlik. Ez a rejtett, de annál gazdagabb időszak adja meg a keretet a röpke, de gyönyörű pillanatoknak.

A folyóvíz sodrása által elragadott és a meder aljára süllyedt petékből négy hét elteltével életre kelő lárvák apró üregeket vájnak a folyómeder agyagos falába. Ezek a lakhelyek összegyűlve telepeket alkotnak. A lárva állapotuk három éven át tart, ez idő alatt pedig akár húsz alkalommal is vedlenek, miközben folyamatosan fejlődnek és alkalmazkodnak környezetükhöz.

A kérésztelepeken felnövő lárvák életritmusuk szerint rendeződnek el. A víz mélyebb rétegeiben a fiatal, mindössze egy éves lárvák találhatók, míg a vízfelszínhez közel a legidősebb, három éves egyedek élvezik az életüket, türelmesen várva, hogy végre a vízfelszínre emelkedhessenek.

A lárvák táplálkozási szokásai még mindig rejtélyekkel teli területnek számítanak. A legtöbb tudományos elmélet azt sugallja, hogy ezek a kis élőlények a vizet átszűrik, miközben a benne lévő szerves anyagokat hasznosítják táplálkozásuk során.

Érkezésünkkel a következő pihenőhelyre, a Göbére, egy izgalmas új szakasz vette kezdetét. A Göbe vízterület a Tisza egykori árterében található, és az évről évre megjelenő árvizek formálta meder csodás eredménye. Az itt fellelhető élővilág jelentősen eltér a Tisza-tó gazdag ökoszisztémájától, mivel a Göbe vízutánpótlása csak időszakosan, kizárólag az árvizek idején történik. Ennek következtében a Göbe vize mély barna színben tündököl, gazdag humuszban, ugyanakkor oxigénben szegény, mocsári jellegű, ami különös és egyedi élőhelyet teremt a benne élő organizmusok számára.

A nagy tábláról pedig megismerhetjük az itt élő madarakat és növényzetet.

A pihenőnél egy izgalmas utazásra invitálunk, ahol felfedezhetjük a kubikosok különleges világát, akik a földmunkák mesterei voltak. Ezek a vándormunkások az ármentesítési, folyószabályozási, valamint út- és vasútépítési feladatokat látták el, és először az 1850-es években említették őket e néven. A kubikosok munkájához erős fizikumra volt szükség, hiszen a feladatok rendkívül megterhelőek voltak. Paraszti származásuk révén a hagyományos szerszámokat – mint az ásót, csákányt, kapát és talicskát – folyamatosan fejlesztették, hogy a munkavégzés hatékonyabbá váljon. A kitermelt földért cserébe járó bérüket a munkahelyük közelében felállított rőzsekunyhóban töltötték, ahol mindennapjaikat élték. Itt lehetőségünk van megismerkedni ezekkel a régi eszközökkel és bepillantani a kubikosok mindennapi életébe.

Íme, elérkeztünk a mesebeli tanösvény legelbűvölőbb állomásához, a Göbe-tó varázslatos vízi birodalmához. Ez a terület igazi madárparadicsom, ahol számos kis énekesmadár talál otthonra, miközben a tó partján vegyes gémtelepek sorakoznak, köztük a bájos bakcsók, a szürke gémek és a kecses kiskócsagok. A kárókatonák, ezek a lenyűgöző vízimadarak, szintén egyre nagyobb területeket hódítanak meg, és ideális fészkelőhelyet találnak itt. A természet érintetlen zugai között a fekete gólya és a lenyűgöző rétisas is fészkel, így ez a hely a madárles szerelmeseinek igazi kincsesbányája. A nádasok és gyékényesek rejtett világában pedig a récék, ludak, vöcskök és szárcsák élnek, míg a nádi énekesmadarak mellett a barna réti héja és a barna kánya is otthonra lel. Itt, a természet csodáival övezve minden látogató felfedezheti a vízi világ e varázslatos sokszínűségét.

A part mentén sorakozó csónakok várják az érdeklődőket, akik felfedezheti a víz varázslatos világát. Mindenki számára nyitott a lehetőség, hogy evezőre kapjon, és elkalauzolja magát rejtett, festői helyekre. Emellett, egy kis türelemmel és csenddel a madarak titkos életét is megfigyelhetjük, ahogy szárnyalnak az égen.

Tiszavirágzáskor a vízfelszínen először a hímek jelennek meg. Vedlenek, majd szubimágóként repülnek a partra, ahol újabb vedlés után öltik fel a nászrepüléshez a legszebb külsejüket és válnak imágóvá. Pompás díszruhában kezdik kutató repülésüket a farok részükre támaszkodva, mintegy vízfelszínen úszva. A nőstény rovarok később jutnak a felszínre, majd levetve lárva bőrüket egyből imágóvá alakulnak és megkezdik repülésüket.

Az út folytatódik tovább, egy hosszú hídon átkelve mehetünk még egy darabig a hatalmas fák és nád között.

A kérészek életciklusa a párkeresés izgalmas szakaszával kezdődik. Az éjszaka sötétjében a vízfelszín felett repkedő rovarok látványos tánca zajlik, ahol a hímek harciassága és kitartása a nőstényekért való versengésben nem kis fizikális küzdelmet igényel. A férfi kérészek elszántan igyekeznek minél közelebb kerülni a nőstényekhez, sőt, ahol csak lehet, próbálják megakadályozni azok szabad repülését. A nászrepülés varázslatos szertartása jellemzően a naplemente utáni órákban, 18 és 21 óra között zajlik, amikor a vízfelszín felett vibráló élet és a sötétség titkai egyaránt felfedik magukat.

A párválasztást és a megtermékenyítést követően a hímek egy része a vízfelszínen lazítva fokozatosan eltávozik a nászrepülés színhelyéről. Ezzel szemben a nőstények rendkívüli sebességgel, a folyás irányával ellentétesen szelik a levegőt, hogy megtalálják a tojásrakásra legmegfelelőbb folyószakaszt. Kutatások szerint a nőstények hajlamosak ugyanazon partszakaszon elhelyezni petéiket, ahol 3 éven át fejlődtek. A vízfelszínen megpihenve átlagosan 7000 petét helyeznek el, biztosítva ezzel utódaik jövőjét.

A tojásrakás pillanata nemcsak a szülők életének végét jelenti, hanem egy új ciklus kezdetét is, amely évmilliók óta folytatódik, mint egy végtelen körforgás, amely mindig újra és újra kezdődik.

A sétaösvény zsákutcába vezet, így a végén kénytelenek vagyunk visszafordulni.

A csónakok mellett van a Tiszavirág madármegfigyelő torony, ahol ismét próbára tehetjük a tériszonyunkat. Persze egyáltalán nem magas, nem gond felmenni.

Mindenképpen érdemes felkapaszkodni, hiszen lenyűgöző panoráma tárul elénk a Göbe-tóra. Ráadásul a TISZA-TÓ felirattal ellátott helyszínen remek szelfiket készíthetünk, amelyek mögött a Göbe-tó gyönyörű látványa adja a háttér varázsát.

A kérészek életciklusa egy lenyűgöző természetrajz, amely a harmadik évük júniusában vetíti elő a leglátványosabb eseményt. Ekkor, az utolsó vedlésük során, a lárvák a víz felszínén lévő tárgyakra vagy növényekre másznak fel, hogy ott kibújjanak a kifejlett, szárnyas rovarokká – az imágókká. A levedlett lárvabőr aztán szelíden visszahull a vízbe, mintha csak egy halkan sóhajtó emlék lenne. Ezt követően a párosodás és a peték lerakása zajlik, azonban a hímek és nőstények sorsa itt véget ér: az utolsó aktus után mindketten elpusztulnak, ezzel beborítva a folyó vizét. A folyamat során, különösen egy-egy napszakban, hatalmas mennyiségű állat fejlődik ki, ami a víz felszínét sűrűn ellepi: lárvaruhák és elhalt kérészek sokasága úszik, mintha a víz felett apró fehér virágok szóródnának. Ezért is mondják, hogy a Tisza "virágzik", megjelenítve a természet csodálatos körforgását.

És van itt még valami: Tiszavirág hercegnő. A sok megpróbáltatás, vagyis próbatétel után végre megtaláltuk őt is.

Ezek után már csak vissza kell ballagni a hosszú, zöld alagúton keresztül a kikötőhöz. Ami befelé hosszúnak tűnik, az kifelé már rövid lesz, hiszen csaknem egyenesen kell visszasétálni.

Az erdő varázslatos hely, tele színek kavalkádjával, édes illatokkal és felfedezésre váró csodákkal.

A tanösvény felfedezéséhez legalább 2,5-3 órát érdemes rászánni, de ha szeretnénk megállni a táblák olvasgatására, piknikezni egy jót, vagy akár csónakázni is, akkor simán eltölthetünk itt egy fél napot. Érdemes tehát időt szánni a természet élvezetére!

Egyedül a szúnyogok jelenthetik számunkra a kihívást, de a szúnyogriasztó használatával könnyedén védekezhetünk ellenük.

Amikor visszaérünk a kikötőhöz, fontos, hogy egy jól látható helyre álljunk, és integetve jelezzünk a túlpartnak, hogy szeretnénk elindulni. A Tisza ezen a szakaszon körülbelül 140 méter széles, így biztosak lehetünk benne, hogy észre fognak venni minket.

És már érkezik is a motorcsónak. Mi pedig már alig vártuk, hogy kimentsen minket a milliónyi szúnyog elől.

A sétaút egész évben nyitva áll a látogatók előtt. A reggeli nyitás pontos időpontját sajnos nem tudtam megállapítani, de annyit biztosan tudhatunk, hogy este 7-ig mindenképpen vissza kell érni a hajókikötőhöz. Az árakkal kapcsolatos információkat már a bejegyzés elején megosztottam, de itt is megemlítem a legfontosabb részletet: egy sima felnőtt jegy ára 1300 Ft.

Itt az utolsó pillanat, sietve távozz, aki nem hisz, az nézzen utána!

Ha Tiszafüreden vagy a Tisza-tónál kalandoztok, ne hagyjátok ki ezt a lenyűgöző és varázslatos tanösvényt! Itt rengeteg izgalmas információt találhattok a táblákon, és számos különleges növénnyel, valamint állattal ismerkedhettek meg. A Pákász-tanösvény igazi kihívást jelent a természet szerelmeseinek. Ráadásul a végén egy csónakázás során csodás élményekben lehet részetek! A Tiszavirág Ártéri Sétaút és Tanösvény pedig egyedülálló élményt kínál egész Magyarországon, mindenképp érdemes felfedezni!

Ha szeretnétek naprakészen követni a legfrissebb bejegyzéseinket, ne felejtsétek el lájkolni a Kiránduló facebook oldalát sem!