Hamarosan Európa egyik legizgalmasabb látnivalójává válnak a II. világháborús óvóhelyek, amelyek titokzatos történeteket és emlékeket őriznek a múltból.

London mélyén számtalan történet rejtőzik, amelyek csak arra várnak, hogy felfedezzék őket. A Chancery Lane egy látszólag jelentéktelen kék ajtaja mögött egy olyan titok lapul, amely évtizedek óta az Egyesült Királyság államigazgatásának legféltettebb titkai közé tartozik. A második világháború idején megszületett, majd a hidegháború alatt kommunikációs központként funkcionáló London Tunnels alagútrendszer most egy új, izgalmas átalakulás küszöbén áll. Ha a tervezett fejlesztések megvalósulnak, ez a korábban rejtett földalatti világ a brit főváros legérdekesebb turisztikai célpontjává válhat, és újraélesztheti a múlt titkait a látogatók előtt.

A második világháború idején az Egyesült Királyság kormánya számos védelmi struktúrát alakított ki a német légitámadások ellen. A Chancery Lane alatt kiterjedt alagútrendszert építettek 1940 és 1942 között. Azonban mire a háromszázhatvanöt méter hosszú és öt méter széles járatok befejeződtek, a német erők stratégiát váltottak, és kelet felé irányították a támadásaikat, így ezek az alagutak sosem teljesítették eredeti óvóhely funkciójukat.

Később az alagút az Egyesült Királyság egyik legszigorúbban védett titkos műveleti bázisává vált. Itt dolgozott Ian Fleming is, aki a brit különleges hadműveletekért felelt. A James Bond-regények szerzője 1944-ben a brit haditengerészet összekötő tisztjeként teljesített szolgálatot az épület falai között –

Itt gyökerezik a híres Q Branch, Bond technológiai részlegének ihletforrása is.

1949-ben a Kingsway Telephone Exchange néven elhíresült titkos telefonközpont működött, amely különleges szerepet játszott a hidegháború időszakában. Itt található a forródrót, amely összekötötte az Egyesült Államok és a Szovjetunió vezetőit, például a kubai rakétaválság kritikus pillanataiban. Ez a kommunikációs csatorna kulcsszerepet töltött be a feszültségek csökkentésében és a béke megőrzésében a két nagyhatalom között.

A 1980-as években az alagutak szerepe jelentősen átalakult: nem csupán kommunikációs központokká váltak, hanem a brit kormányzati dolgozók titkos, földalatti szórakozóhelyeivé is. Itt található a világ legmélyebb, hivatalos engedéllyel működő bárja, amely különleges atmoszférájával és egyedi kínálatával varázsolta el a látogatókat. A vendégek snookerasztalok mellett élvezhették a trópusi akvárium csodáit, ami igazán különleges élményt nyújtott a mindennapok rohanásában.

A londoni alagútrendszer, a London Tunnels elnevezésű fejlesztési projekt keretein belül, most egy új korszakot kezd.

A következő években ötvenhat milliárd forintnak megfelelő összegből alakítják át.

Az alagútrendszer egyes szakaszai eltérő funkciót kapnak. Az egyikben második világháborús London és a hidegháború korszaka elevenedik majd meg, egy másikban pedig modern művészeti galéria várja majd az érdeklődőket digitális vetítésekkel és interaktív művészeti installációkkal. De ismét megnyitja ott a kapuit a világ legmélyebben fekvő bárja is.

A tervek alapján a monumentális projekt idén kezdetét veszi, és várhatóan 2028 első felében már a nagyközönség is felfedezheti majd a kapuit.