Gyökössy Endre-breviárium: Egyedülálló gondolatok és bölcsességek gyűjteménye, amely a mély lelki tapasztalatokat és az élet értelméről szóló elmélkedéseket ötvözi. A breviárium nem csupán egy könyv, hanem egy útmutató is, amely segít felfedezni a belső v
Gyökössy Endre 1956-ban, a forradalom viharos időszakában indította el a "Reformáció" című folyóiratot, amely az akkori társadalmi változásokra reflektált. A Kádár-korszak alatt szószékről tudta csak kifejezni véleményét és hitét, mivel a hivatalos fórumok zárva álltak előtte. 1980-ig volt az Újpest-Újvárosi Református Egyház lelkipásztora, ahol hűségesen szolgálta közösségét. Munkásságának köszönhetően számos könyvet írt, többek között a "Magunkról magunknak", az "Együtt a szeretetben" és a "Nem jó az embernek egyedül" című műveket, amelyek sokak számára nyújtottak útmutatást és támogatást lelki kihívásaik során. Gyökössy Endre így nemcsak szavával, hanem írásaival is segítette az embereket a nehéz időkben.
A középkor emberei talán a fénynél is alázatosabbak voltak, hiszen homokóráik állandóan emlékeztették őket az idő múlására, ahogy a finom homokszemek egyre csak hullottak. Ma viszont a modern órák mutatói körbe-körbe járnak, és néha megtévesztenek minket, mintha az idő végtelen lenne, pedig valójában csak illúziót teremtünk.
Örömmel tölt el az, aki felismeri, hogy mások véleménye is értékes lehet, hiszen ezáltal béke és harmónia veszi körül.
Ne mondj, cselekedj se többet, se kevesebbet, mint kell. Nem később és nem előbb, mint amikor kell.
Legyen a türelmed végtelen, mint a csillagos ég, amikor gyermeked mellett állsz. Ne feledd, ő is megtanulja, hogyan tűrje el a világot, éppúgy, ahogy te is őt.
A gyermek hibáit elsősorban magadban keresd, mert majd' mindig bűntársak vagyunk, hiszen tőlünk örököl, lát, hall és les el mindent.
Egyszer, miközben Albert Schweitzer életéről olvastam, világossá vált számomra a szentimentalizmus nélküli szeretet igazi esszenciája: itt vagyok, hogy segítsek!
A tized nem csupán anyagi javakra vonatkozik; a szeretet és a kedvesség is megérdemli, hogy megosszuk. Ha mindent csak önmagamnak tartok meg, azzal csak zsugori és önző viselkedést tanúsítok. A jó érzéseket, a támogatást és a figyelmet is érdemes továbbadni, hiszen ezek az értékek gazdagítják az életünket és másokét is. Az adakozás nemcsak a pénzről szól; a lélek tizede is fontos, és ezt mindannyian meg kell osztanunk egymással!
A szeretet sokféle formát ölthet, de engem leginkább a Jézus-féle szeretet varázsolt el – ez a friss, új fogalom és életstílus. Mi az, amit Jézus hozott ebbe a véres világba, amit senki más, sem Buddha, sem Mohamed, sem más? Mi az a valóban újdonság? Az Agapé. Az a szeretet, amely azt mondja: "szeretlek, még akkor is, ha te nem szeretsz viszont." Az a szeretet, amely nem ismer határokat: "nem tudlak nem szeretni." Ez a Jézus-féle szeretet, amelyben Isten szíve dobog.
Amikor a saját civilizációja, a felhőkarcolók magassága, a műanyagok mindennapjai, a rakéták szédítő sebessége és az áltudományok csillogása után az ember végre kijózanodik (mert el fog jönni ez a pillanat), újra felfedezi, hogy minden, amit valaha keresett, a szeretet szívében rejlik: az Agapé! Az Isten végtelen szeretete, amely minden dolog középpontjában ott áll.
Akik szívből szeretik Istent, azok számára minden tapasztalat, még a fájdalom és a nehézség is, a javukat szolgálja. Ezek az élmények finomítják és lágyítják az elkérgesedett emberi lelket, felszínre hozva a szeretet olyan mélységeit és erejét, amelyek nélküle elképzelhetetlenek.
Az biztos, hogy a világnak gyakorlati, hitüket valóban megélő keresztényekre van szüksége.
"Viseljétek el egymást a szeretet fényében" – ez az én alapvető mottóm. Létezésem és szolgálatom zeneiségének esszenciája ez az ige. Ugyanis a Szeretet és a Szenvedés itt összefonódik. Minél mélyebb a szeretetem valaki iránt, annál intenzívebbé válik a szenvedésem is. Szeretet nem létezhet szenvedés nélkül, és csak az képes igazán szenvedni, aki valóban szeret.
Hónapok óta minden reggel egy különleges imádságot mondok: "Uram, segíts, hogy ma még inkább tudjam szeretni embertársaimat, mint ahogyan tegnap tettem!"
Senkit és semmit nem érthetünk meg igazán, ha a szeretet hiányzik az életünkből. Az igaz kapcsolat csak akkor bontakozik ki, ha a szívünk mélyén valóban kötődünk valakihez. A valódi ismeret határai a szeretetünk terjedelmében rejlenek.
Természetesen! Kérlek, oszd meg velem a szöveget, amit szeretnél egyedivé tenni, és szívesen segítek!
Nincs senki, akire Isten üzenetet ne bízott volna! Ne mentegesd magad, hogy nem vagy méltó! Ha egyszer Isten rád bízott valamit, menet közben meg is tisztít.
Boldogok azok, akik képesek felfedezni egy diófa mélyén a bölcsőt, az asztalt és a koporsót; akik meglátják, hogy mindháromban a diófa esszenciája rejlik. Ők nem csupán nézik a világot, hanem valóban látják is annak mélységeit és összefonódásait.
Egészséges önbecsülés nélkül nem becsülhetjük a másik embert sem. Kellő önismeret nélkül senki sem ismerheti meg a másik embert.
A pozitív érzelmek jobban gyógyítanak, mint bármilyen csodacseppek. Bebizonyosodott, hogy a betegségek mögött szellemi erő is van: gyűlölet, harag, keserűség. Betegek, mert hiányzik belőlük a derű és a szeretet gyógyító ereje.
Örömben élnek azok, akik értékelik a mosoly varázsát, és háttérbe szorítják a fintorokat, mert az ő életük tele lesz ragyogó pillanatokkal.
Boldogok azok, akik mentségeket nem keresve képesek igazán ellazulni és mélyen aludni, hiszen ők mosollyal az arcukon ébrednek, és örömmel vágnak neki a nap új kihívásainak.
Ha eddig kutattál az öröm után, mostantól merj kérni! Kérd a Szentlelket, és ne felejtsd el, hogy néha várakozni is szükséges. Ez a várakozás a nehézség forrása. Manapság mindannyian azonnali megoldásokat várunk, de néha a legszebb dolgok időt igényelnek.
Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.
Örömteli azok sorsa, akik alaposan mérlegelik lépéseiket, mielőtt cselekvésre szánják magukat, és akik imádkoznak, mielőtt elmerülnének a gondolatok tengerében. Ők kevesebb csalódással néznek szembe, hiszen tudják, hogy a megfontolt döntések és a lelki ráhangolódás segíti őket az élet kihívásaiban.
Egyedül jöttünk a világra, és egyedül távozunk. És a két nagy egyedüllét között hányszor és hányszor kell egyedül maradnunk.
Az Atya gyengéden ölel minket tenyerében. Amikor elérkezik az idő, a halál egy híd, amely átkonvertál minket a másik tenyerébe - ennyi az egész.
A halál hozzátartozik az élethez. De azt is tudom, hogy nem pont, hanem kettőspont.
A félelem a kreativitás gátja, amely megköti az ember képzeletét és lehetőségeit. Mind a konkrét, mind a metaforikus értelemben korlátozza a látókörünket, elhomályosítva a jövőbeli lehetőségeinket.
A félelem elnyomja lelkünk mélyén rejlő igazságot és szeretetet.
Boldogok azok, akik nemcsak cselekedni képesek, hanem valóban élni is tudnak, hiszen a csendjükben megjelenik a harmónia, és titkok birtokosává válnak.
Az embernek megváltozik az élete, ha megváltoznak a gondolatai. Ha más töltést kap a gondolat, akkor más irányt vesz az akarat, a cselekvés, hiszen cselekedeteink: láthatóvá vált gondolataink. Ha pedig más irányt vesz a cselekedet, más irányt vesz az élet is - és így másképpen alakul és alakít.
Aki valóra szeretné váltani az álmait, annak a célra kell fókuszálnia, nem pedig az őt hátráltató nehézségekre.
Természetesen! Kérlek, oszd meg velem a szöveget, amit szeretnél egyedivé tenni, és szívesen segítek!
Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat, és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.
A házasság valódi kihívása akkor kezdődik, amikor a házastársak között a beszélgetések száma drasztikusan csökken. Ha csupán a legfontosabb, legszükségesebb témákra szorítkoznak, az idővel eltávolíthatja őket egymástól. A mélyebb, őszinte párbeszédek hiánya fokozatosan feszültséget és távolságot szülhet, így a kapcsolat könnyen megrekedhet a felszínes kommunikáción.
Vannak olyan emberek, akik úgy döntenek, hogy elfojtják az érzéseiket. Ezzel együtt azonban az érzelmi világuk is megdermed. Az ilyen egyének gyakran azt hiszik, hogy jók, mert csendben maradnak otthon. De valójában a család számára ennél kíméletlenebb agressziót nehezen lehet elképzelni: amikor valaki hetekig duzzog, és egy árva szót sem szól. Mi más lenne ez, ha nem a legkárosabb fajtájú agresszió?
Az a házasság, ahol még mindig élénk viták zajlanak, sokkal egészségesebb, mint az a kapcsolat, amelyben a szavak elhallgattak, vagy ahol csak mesterkélt udvariassággal kommunikálnak egymással.
A kis meglepetések varázslatos ízeket, színeket, dallamokat és szárnyakat adnak a szeretet élményéhez. Nincs is unalmasabb, mint a megszokás és a monotonitás, amikor a barátságban vagy a házasságban minden egyformán ismétlődik. Az élet színesebbé válik, ha időnként kilépünk a komfortzónánkból, és új impulzusokat hozunk a kapcsolatainkba.
A derű és a nevetés az a titkos fűszer, ami életet lehel a néha megfáradt házasságba. Olyan, mint egy villámhárító, ami eloszlatja a feszültséget. Ráadásul, még az idő múlását is kicsit lelassítja, hiszen a vidámság fiatalon tart!
Az ember nem tud élni jó szó, elismerés nélkül.
Örömmel tölti el azokat, akik képesek csendben maradni, amikor mások megszakítják őket vagy fájdalmat okoznak, és mégis békésen reagálnak, hiszen ők Jézus tanításait követik.
Minden embernek fontos, hogy legyenek mellette támogató kezek, azonban ugyanilyen lényeges, hogy ő maga is képes legyen másokat segíteni.
