Esztergomban elnémították portálunk két szerzőjét, Kéri Lászlót és Petschnig Mária Zitát.
Rettegés és botrány a bazilika árnyékában – ez a figyelemfelkeltő cím szerepel a Talpra Magyarok! - TISZA Közössége Facebook csoportjának legújabb posztjában. Az írás arról számol be, hogy Esztergomban Kéri László politológus és Petschnig Mária Zita közgazdász előadását leállították, miközben a jelenlegi magyar gazdasági és társadalmi helyzetről szerettek volna beszélni. A rendezvény helyszínéül szolgáló kollégium igazgatója, váratlanul és váratlanul, megakadályozta a folytatást, ezzel újabb kérdéseket vetve fel a szólásszabadság és a nyílt diskurzus határait illetően.
A Tisza Sziget által szervezett ingyenes programra a kollégium emeleti terme adott otthont, amely teljesen megtelt lelkes résztvevőkkel. A rendezvény különleges meglepetése Bálint András volt, a Kossuth- és Jászai Mari-díjas művész, aki megosztotta gondolatait a hazai színházi élet kihívásairól. Szólt József Attila szellemének fontosságáról is, kifejezve, hogy ő sem így képzelte el a dolgok állását. Az esemény hangulata szívmelengető volt, és a közönség számára felejthetetlen élményt nyújtott. - áll a Facebook-posztban.
Még legalább másfél-két órányi tartalom várakozott az esemény hátralévő részében, amikor - és itt szó szerint idézzük a közleményt - "valami furcsa dolog történt, ami visszarepített minket a rákosista ötvenes évek sötét időszakaiba. Az egyik szervező, akinek arca sápadtan ragyogott a pódium alatt, hirtelen felállt, és az elképedt közönség és a megdöbbent előadók szeme láttára bejelentette, hogy a terem bejáratához megérkezett a kollégium igazgatója. Ő azt állította, hogy 'valakitől' telefon érkezett, aki figyelmeztette, miszerint itt egy politikai esemény zajlik... Majd, szinte könyörgő hangnemben, hozzátette, hogy ő nem kívánja kockáztatni az állását..."
A drámaírók világában ritkán tapasztalható olyan erőteljes hatás, mint amit ez a váratlan bejelentés kiváltott – áll a bejegyzés szerzőjének megfogalmazásában. Kéri László egy kis iróniával kérte fel Bálint Andrást, hogy talán zárásként osztana meg egy "politikamentes" verset. Ekkor Radnóti Miklós Majális című költeményét idézte meg a művész, aki először egyedül mondta el, majd a közönség soraiból is felhangzott a vers, ahogy mindenki együtt ismételte a sorokat. "Radnóti látnoki gondolatai hátborzongatóan visszhangzottak a teremben", és a hallgatóság szívében egy különös érzés fogalmazódott meg, mintha a múlt súlya és a jelen kihívásai egyesültek volna ebben a pillanatban.
