Első alkalommal ültettek sertéstüdőt emberi szervezetbe: a donorszerv 9 napig funkcionált. - Házipatika
Kínai kutatók kísérleti keretek között genetikailag módosított sertéstüdőt ültettek be egy agyhalott férfi testébe.
A szervhiány globális probléma. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslései szerint a szervátültetésre szoruló betegek csupán alig egytizede jut hozzá az egészsége és élete megőrzéséhez szükséges donorszervhez. Nem véletlen, hogy napjainkban egyre nagyobb figyelem övezi a xenotranszplantációt, azaz a más állatfajoktól származó donorszervek felhasználásának lehetőségét az emberi szervezetben, amely megoldást kínálhatna a szervhiányra. Az elmúlt években sertésvesét, -szívet és -májat is ültettek már be emberbe. Legújabban pedig egy kínai kutatócsoport arról számolt be a Nature Medicine című folyóiratban, hogy sertéstüdő-transzplantációt hajtottak végre emberen - írja a The Guardian.
A kutatás során egy 39 éves agyhalott férfi esetében hajtották végre a beavatkozást, akinek alapvető létfunkcióit mesterséges eszközökkel biztosították. A donorszervet a beültetés előtt hat különböző módosítással látták el, hogy minimalizálják a kilökődés kockázatát. A szerv végül 216 órán keresztül, azaz kilenc napon át működött a férfi testében, és ez idő alatt semmilyen hiperakut szervkilökődés vagy fertőzés nem mutatkozott. Ennek ellenére, a fogadó szervezet immunrendszere, az immunválaszt elnyomó kezelés ellenére, fokozatosan antitesteket kezdett termelni a sertéstüdő ellen, ami néhány nap elteltével súlyos szöveti károsodáshoz vezetett.
Dr. Justin Chan, a New York-i Egyetem tüdőtranszplantációs sebésze, aki nem vett részt a kísérleti eljárásban, a The Guardiannek nyilatkozva kifejtette, hogy a tanulmány egy ígéretes lépés a tüdőtranszplantációk terén, azonban a meglévő eredmények alapján még nem lehet végső következtetéseket levonni. Hangsúlyozta, hogy a beültetett tüdő önálló működésre nem lett volna képes, ha a páciens még életben lett volna. Andrew Fisher, a Newcastle-i Egyetem professzora pedig arra figyelmeztetett, hogy a kínai kutatók csupán egy tüdőfélét ültettek be a betegbe, miközben a páciens saját tüdejének másik felét megőrizték. Ez a megközelítés csökkentheti a donorszerv immunológiai eredetű károsodásának kockázatát, ami a kutatás jelentőségét is befolyásolhatja.
A két szakember hangsúlyozta továbbá, hogy a tüdőátültetés különösen nehéz kihívás, ha xenotranszplantációról van szó. Tekintve ugyanis, hogy minden egyes lélegzetvétellel a külső környezet szennyeződései is bejuthatnak a szervezetbe, az immunrendszernek különösen aktívan kell őrködnie a tüdőben. Szervátültetés esetén viszont éppen az immunrendszer jelenti az egyik legnagyobb kockázatot, aktiválódva ugyanis a donorszerv ellen fordulhat, meggátolva annak beépülését és működését. Magyarán a tüdőbeültetés más szervekhez képest is különösen rizikós, főleg sertésszervet használva. Még ha a mostani kutatás hozott is tehát hasznos eredményeket, hosszú út vezet még addig, hogy a klinikai ellátásban is alkalmazni lehessen ezt a megközelítést.
