Felfedezésre került egy eddig rejtve maradt babiloni írásos emlék, amely gazdag részletekkel szolgál a város mindennapi életéről és kultúrájáról.
Egyedülálló felfedezés történt: egy dicsőítő himnusz bukkant fel, amely körülbelül 1000 évvel időszámításunk előtt keletkezett. A müncheni Ludwig Maximilian Egyetem (LMU) professzora, aki a kutatás élén áll, a híres Babilon városát ünnepli e különleges műben. A tudós a mesterséges intelligencia erejét vette igénybe, hogy újabb harminc, a himnuszhoz kapcsolódó kéziratra bukkant, így gazdagítva a tudományos közösséget e lenyűgöző felfedezéssel – számolt be róla az egyetem.
A Bagdadi Egyetem keretein belül zajló együttműködés során Enrique Jiménez, az LMU Asszirológiai Intézetének ókori közel-keleti irodalom professzora, rábukkant egy lenyűgöző szövegre. Ez a mű Babilon városát ragyogó részletességgel ábrázolja, betekintést nyújtva a város lakóinak, férfiaknak és nőknek, mindennapi életébe, valamint a városi közösség dinamikájába és együttélésébe.
Babilon városa körülbelül időszámításunk előtt 2000 táján emelkedett ki Mezopotámia földjén. Valaha a világ legnagyobb metropoliszának számított, ahol olyan kulturális és irodalmi remekművek születtek, amelyek ma is a globális örökség szerves részét képezik. Az egykori babiloni írások ékírásos formában kerültek rögzítésre agyagtáblákra, amelyek sajnos csak töredékesen maradtak ránk. A bagdadi intézménnyel való együttműködés célja, hogy a Sippar-könyvtárból származó több száz ékírásos tábla titkait megfejtse és megőrizze az utókor számára. A helyi mítoszok szerint Noé éppen itt rejtette el ezeket a táblákat az özönvíz elől, mielőtt elindult volna a híres bárkájával.
Az Electronic Babylonian Library Platform keretében Enrique Jiménez digitalizálja az eddig világszerte felfedezett összes ékírásos szövegfragmentumot, és AI segítségével megfejti az egymáshoz tartozó fragmentumokat. "A platformunk segítségével sikerült azonosítanunk harminc további kéziratot, amelyek az újra felfedezett himnuszhoz tartoznak - ez a folyamat korábban évtizedekbe telt volna" - mondja Jiménez. Ezeknek a kiegészítő szövegeknek köszönhetően a tudósok teljesen meg tudták fejteni a agyagtáblán található szöveget, amelynek egyes részei hiányoztak.
A több példány létezése arra utal, hogy a szöveg széles körben elterjedt a korabeli társadalomban. "A diákok gyakran másolták a himnuszt. Érdekes, hogy egy ilyen népszerű és közismert szöveg eddig ismeretlen maradt számunkra" - nyilatkozik a kutató.
A dicsőítő ének valószínűleg az első évezred hajnalán keletkezett, és összesen 250 sorból épül fel. Egy babiloni költő tollából származik, aki városa szépségét kívánta megörökíteni: részletesen beszél a város impozáns épületeiről, valamint arról, hogyan hozza el az Eufrátesz vize a tavasz színeit és a zöldellő mezők pompáját. "Ez különösen figyelemre méltó, hiszen a fennmaradt mezopotámiai irodalom ritkán foglalkozik természeti jelenségekkel" - emeli ki Enrique Jiménez.
A babiloni nőkről, különösen papnői szerepükről és a hozzájuk tartozó feladatokról szóló információk valóban meglepték a szakértőket. Korábban nem álltak rendelkezésre ilyen mélységű írásos források, így ez a felfedezés új fényt derít a babiloni társadalom női szerepeire és vallási életére.
