Dr. Patócs Ilona: Mindig is lenyűgöztek a kihallgatások és a nyomozói stratégiák varázslatos világa.

Dr. Patócs Ilona, Magyarország első női bűnügyi nyomozója, aki később sikeres sztárügyvédként is ismertté vált, legújabb könyvével, "A nyomozó" címmel, Békéscsabán tartott izgalmas előadást. A szerzővel az Aktuális című műsorunkban ültünk le, hogy beszélgessünk pályafutásáról, a megoldott és megoldatlan bűnügyekről, valamint arról a mély szeretetről, amely a szakmája iránti elkötelezettségét hajtja.

- Ma egy igazán lebilincselő könyvről beszélgetünk, amelynek címe A nyomozó, és amely egyben az ön írói pályafutásának első állomása is. Nem titok, hogy az olvasók izgalmas bepillantást nyerhetnek az ön nyomozói tevékenységébe, amely számos meglepetést tartogat.

Természetesen, itt van egy egyedibb megfogalmazás: - Így van, 1981-től 1991-ig a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság kötelékében dolgoztam. Úgy hiszem, én voltam az első nő, aki a bűnügyi szakterületen lehetőséget kapott arra, hogy nyomozóként, majd vizsgálóként tevékenykedjem. Ez a kötet azokat a tíz évet öleli fel, amelyek során a bűnügyekkel foglalkoztam, és amelyben a kollégáim munkáját is bemutatom, de emellett az én szubjektív élményeimre is fókuszálok. Nőként érkeztem egy hagyományosan férfiak által dominált környezetbe, és ráadásul tíz évvel fiatalabb voltam, mint az addigi legfiatalabb munkatárs. Ezért különösen nehéz helyzetben kezdtem el a pályafutásomat.

A nyomozó és a vizsgáló szerepe között több lényegi eltérés is fellelhető. A nyomozó általában bűncselekmények felderítésével foglalkozik, vagyis az ő feladata, hogy nyomokat gyűjtsön, tanúkat hallgasson meg, és a tényeket összegyűjtve rekonstruálja az eseményeket. Munkája során gyakran érintkezik a rendőrséggel vagy más hatóságokkal. Ezzel szemben a vizsgáló inkább a folyamatok, rendszerek vagy esetleg termékek alapos elemzésére és értékelésére specializálódik. Ők különböző területeken, mint például a pénzügyi, egészségügyi vagy műszaki szektorban dolgozhatnak, és céljuk a hibák, hiányosságok feltárása, valamint a megfelelőség ellenőrzése. Összességében tehát a nyomozó a bűncselekmények világában mozog, míg a vizsgáló szakmai területeken végzi el az elemző, értékelő munkáját.

Először is, ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor nem nyomozóként, hanem inkább vizsgálóbiztosként tevékenykedtem. A kiadóm megjegyezte, hogy a köznyelvben a "vizsgálóról" sokan nem tudják, hogy az pontosan mit is jelent – lehet, hogy nőgyógyászra vagy valami hasonlóra gondolnak. A bűnügyi osztály a rendőrségen két fő ágra oszlik: az egyik oldalon vannak a bűnüldözők, a nyomozók, akik az ismeretlen tettesek után nyomoznak. Miután felfedték a bűncselekményt, az ügy átkerül a vizsgálati részleghez, ahol a gyanúsítottakat kihallgatják, a tanúkat felkutatják, és minden szükséges információt összegyűjtenek, hogy az ügyészség elé terjeszthessék az ügyet. Én a vizsgálati szakaszban dolgoztam, és nem tudom eléggé hangsúlyozni, mennyire szerettem a kihallgatások izgalmát, a taktikázást és mindent, ami ezzel járt. Ez a munka valóban a szenvedélyemmé vált.

Valóban, a filmek világában gyakran találkozhatunk olyan módszerekkel, amelyek a valós életben is fellelhetők. A rendezők és forgatókönyvírók sokszor inspirálódnak a valós eseményekből és társadalmi jelenségekből, így a vásznon látottak nem ritkán tükrözik a mindennapi élet kihívásait és megoldásait. A kérdés tehát jogos: vajon mennyire hitelesek ezek a filmes ábrázolások? Mennyire képesek megragadni a valóság komplexitását, vagy esetleg túlzó, dramatikus formában mutatják be ezeket a helyzeteket? A válasz sokszor a nézők szemszögéből függ, akik saját tapasztalataik alapján értelmezik a látottakat.

Természetesen! Íme egy egyedibb változat: A jó krimik világában fellelhetjük a valóság elemeit, amelyeket mi is felhasználunk. Ugyanakkor léteznek olyan fiktív elemek is, amelyek kizárólag a szerző kreativitásának gyümölcsei, és joguk van hozzá, hogy mit alkotnak.

- A téma kapcsán a közelmúltban talán csak Dezső András oknyomozó újságíró kötetei juthatnak az ember eszébe, ön viszont a saját bőrén tapasztalta meg mindezt. Volt-e előképe annak, hogy ezt a pályát válassza?

Mindig is lázadó szellem voltam, és a családom biztosan nem örült volna, ha rendőr leszek. Különösen nem, ha lányként választom ezt az utat. Ugyanakkor gyerekkoromtól fogva szenvedélyesen olvastam, és a krimik különösen megragadták a figyelmemet. Imádtam azokat a történeteket, amelyekben váratlan fordulatokkal találkozhattam, ahol a nagyszerű nyomozó nyomozza le az ismeretlen bűnöst. Ez a szenvedély mindig is az álmaim között szerepelt.

- Végül is, sikerült-e a családnak áttörni ezt a gátat?

Sajnos édesapám 1983-ban távozott az élők sorából, és ő mindig is határozottan ellenezte a pályámat. Én 1981-ben kezdtem el a bűnügyi munkát, és addigra a karrierem még nem volt annyira sikeres, hogy ő büszke lehessen rám. Édesanyám viszont sztoikus nyugalommal fogadta, hogy a lányának olyan irányt választott, amely eltér attól, amit ő helyénvalónak tartott egy nő számára. Ezt a feszültséget nem igazán sikerült feloldanom.

A kemény ellenállás ellenére végül mégis rátalált a megoldásaira.

- Volt ellenszél, de ez engem mindig csak inspirált. Ezt az ellenszelet sikerült aztán annyira leküzdeni, hogy végül igazán megtaláltam a rendőrök között a helyem. Igaz, hogy a legelső napomon 15 férfi fogadott egy szűk helyiségben. Itták a kávéjukat, szívták a cigit. Az egyik megszólalt, hogy na végre van itt egy nő, lesz, aki elmossa a bögrét. Én pedig azt válaszoltam, hogy úgy látom férfi se sokkal több van, a bögréjét meg mindenki mossa el magának, és úgy vágtam be az ajtót, hogy csak pergett a vakolat. Körülbelül ez volt az a hangnem, amibe végül is elfogadták, hogy nem nőként, hanem kollégaként kell kezelni, és ezután teljesen jól be tudtam illeszkedni.

- Úttörőnek tartja magát ezen a területen?

- Ma már rengeteg nő van a bűnügyi vonalon. Viszont ha jobban megnézi, bűnügyi parancsnokot nem nagyon talál nőként. Tehát most már úgy elfogadta a rendőri társadalom, hogy a nők is alkalmasak kihallgatni, és a többi. De parancsnoknak nem olyan túl sokat talál.

Milyen ívet formál meg a kötet lapjain?

Egy olyan üggyel indítanék, amely annak idején hatalmas vihart kavart Békés megyében. Ez a hírhedt sátánista emberölési eset volt, amelynek irányítását már parancsnokként vállaltam magamra. Én végeztem a helyszíni szemlét, én irányítottam a nyomozást. Ezt követően visszautazunk az időben 1981-be, amikor még csetlő-botló kezdő bűnügyes voltam, és a kollégák tréfáinak gyakori céltáblája. A történet végpontja pedig 1991, amikor parancsnoki posztot kaptam ezen a szakterületen. Ez nem csupán egy női karrier íve, hanem a végigvizsgált és megoldott ügyek gazdag gyűjteménye is, amelyben több mint hatvan bűnügy szerepel.