"Csak azért érzem magam kissé melankolikusan, mert az idő szinte kicsúszik a kezeim közül, és már hatvan év telt el."

Pénteken különleges eseményre készül Martinek János, a kétszeres olimpiai bajnok öttusázó, aki hatvan évvel ezelőtt jött a világra. Ő az egyik ritka kiválóság, aki képes volt arra, hogy ugyanazon az olimpián mind egyéni, mind csapatversenyben a legmagasabb dobogóra álljon. Ráadásul nemcsak a sportág klasszikus, ötnapos formájában, hanem az egynapos verzióban is az élvonalban végzett. Ünnepe tehát nem csupán a személyes mérföldkő, hanem a sportág történetének is egy fontos pillanata.

"Nem izgatnak a születésnapjaim, sőt, egyáltalán nem érdekelnek. A hatvanadik születésnapom miatt csupán annyira vagyok melankolikus, hogy kénytelen vagyok szembesülni azzal, mennyire gyorsan repül az idő. Bennem még mindig az az érzés él, mintha csak nemrégiben lettem volna olimpiai bajnok, pedig már harminchét év eltelt!" – válaszolta Martinek János az MTI-nek, hozzátéve, hogy egyáltalán nem érzi magát hatvanévesnek.

A megszólalása alapján úgy tűnik, hogy a születésnapok során szinte mindig úton volt. Sportolóként gyakran akadt olyan alkalom, amikor a versenyek vagy edzőtáborok közepette ünnepelte meg ezt a különleges napot.

A családdal tartunk egy kisebb ünnepséget, és lesz bográcsozás a szomszédokkal, meg valami köszöntés a barátokkal is, úgyhogy csak apróbb összejövetelekre számítok. A meglepetéspartikat egyébként sem szeretem, most sem vágyom ilyenre

- fűzte hozzá.

Martinek 1965. május 23-án látta meg a napvilágot Budapest varázslatos városában. Nyolcéves korában a Budapesti Spartacus színeiben kezdett el tornázni, azonban 1975-ben, egy úszó tanfolyam során egy különleges tehetségre figyelt fel rá Malaczkó István. Ezt követően a fiatal sportoló a Csepel csapatához került, ahol újabb lehetőségeket kapott a fejlődésre.

Az ifjabb Benedek Ferenc vezetésével, Balczó András nyomdokain haladva kezdte meg pályafutását a háromtusa világában, majd 1982-ben a Budapesti Honvédhoz igazolt. Az öttusa sportágban első komoly eredményét 1984-ben érte el, amikor a bukaresti junior világbajnokságon a második helyezett csapatban szerepelt. Az együttes egy évvel később Kijevben ismételten ezüstérmet szerzett, míg Martinek ugyanebben az esztendőben a magyar felnőtt bajnokságban a második pozíciót zárta.

A későbbi évek során itthon összesen kilenc aranyérmet, kilenc ezüstöt és hat bronzot szerzett. Egyéni versenyben 1987-ben hódította el a bajnoki címet, míg 1991-ben, 1993-ban és 1996-ban a dobogó harmadik fokára állhatott. A többi érmet a hagyományos csapatversenyek és váltók során nyerte el.

Török Ferenc szövetségi kapitány 1987-ben döntött úgy, hogy Fábián Lászlót és Mizsér Attilát is beválasztja abba a csapatba, amely a franciaországi Moulins-ban egy igazán figyelemre méltó teljesítménnyel hódította el a világbajnoki címet.

Az első szám, a lovaglás után több mint 600 pont hátrányba kerültek, de az utolsó, 19. helyről mégis a dobogó legfelső fokáig jutottak, abban az évben őket választották meg idehaza az év csapatának.

Martinek számára a lovaglás volt a legnagyobb kihívás, amelyet csak a legendás Tóth Béla bácsi és Ajtony Ákos támogatásával tudott legyőzni. E két mester segítségével nemcsak a félelmét tudta leküzdeni, hanem a lovaglás fortélyait is elsajátította. Vívótudását jól tükrözi, hogy a BSE csapatával 1990-ben bronzérmet nyert, majd három év múlva aranyérmet szerzett párbajtőrvívásban az országos bajnokság keretein belül.

Pályafutása csúcspontját az 1988-as szöuli olimpián élte át, ahol nemcsak egyéni versenyben diadalmaskodott, hanem csapatával együtt is hozzájárult a húsz év szünet után megszerzett, és sajnos az utolsó olimpiai aranyéremhez. Ezt követően a csapatversenyt eltávolították a programból, így ez a győzelem különösen emlékezetessé vált.

Martinek egy kisebb sérülés miatt kis híján kimaradt a csapatból, de egy különválogató után ő utazhatott a dél-koreai fővárosba. A csapat négy szám után 24 pont hátránnyal állt az olaszok mögött, de Mizsér fantasztikus futásának köszönhetően több mint háromszáz pont előnnyel végeztek az első helyen. A lovaglásban Martinek, jóllehet egy lesántult lovat sorsoltak neki, kiválóan szerepelt, három szám után az élen állt és a lövészetben is sikerült maga mögött tartania olasz vetélytársát. Az utolsó számnak, a futásnak másodikként, tíz másodperc hátrányból vághatott neki, féltávnál már az élen futott és 70 méter előnnyel ért be a célba.

A következő évben Budapesten, hazai közönség előtt, csapatban világbajnoki címet szerzett. 1994-ben bronzérmet hozott haza a világbajnokságról. Az Európa-bajnokságokon 1991-ben váltóban aranyérmet nyert, míg 1987-ben és 1997-ben a csapatversenyek során ezüstérmet szerzett. 1993-ban pedig diadalt aratott a világkupán.

Az 1992-es barcelonai olimpia szomorú eseményei közé tartozik, hogy vírusos tüdőgyulladás miatt kénytelen volt távol maradni a versenytől. Négy évvel később, az atlantai játékokon viszont már a csúcsformáját hozta, és a nap egyetlen, de annál intenzívebb versengése után bronzérmet vehetett át. Ezzel ő lett az első sportoló, aki mind a hagyományos ötnapos, mind az egynapos programban sikerült dobogóra állnia, ezzel maradandó nyomot hagyva a sporttörténelemben.

A 2000-es sydneyi olimpiára is készült, de visszatérő sérülései miatt az év elején bejelentette visszavonulását. Még aktív sportolói pályafutása során a Testnevelési Főiskolán öttusaszakedző, 1994-ben a Pécsi Tudományegyetem természettudományi karán testnevelés tanári diplomát szerzett, később a közoktatás vezetői szakot is elvégezte.

Aktív sportpályafutása befejezése után őrnagyi rangban szolgált a Magyar Honvédségnél. 2003 decemberében súlyos balesetet szenvedett, kizuhant egy szicíliai szálloda harmadik emeletéről, de csodával határos módon az életmentő műtétet követően teljesen felépült.

2005-ben kezdte meg pályafutását sportszervezőként a Zuglói Sportközpont és Pedagógiai Szakszolgálatnál. Két évvel később, 2007-től megbízott helyettesként látott el feladatokat, majd 2009-től 2013-ig az intézmény igazgatói posztját töltötte be. Ezen időszak alatt, 2008 és 2012 között, a Magyar Diáksport Szövetség alelnökeként is aktívan részt vett a fiatal sportolók támogatásában. 2013-tól a Magyar Öttusa Szövetség alelnökeként és megbízott főtitkáraként folytatta munkáját. 2017 és 2024 között a felnőtt férfi és junior férfi versenyzők szövetségi kapitányaként irányította a csapatokat, 2023-tól pedig egy évig a női öttusaválogatott szakmai munkáját is felügyelte ezen a rangos pozíción.

"Öttusázó pályafutásomat 1987-től, a csapatvilágbajnoki sikertől számítom, és 1997-ben a székesfehérvári Európa-bajnokságon köszöntem el az aktív versenyzéstől. A sporttól nem szakadtam el, mert versenybíróként tevékenykedtem hazai és nemzetközi öttusaversenyeken, majd a katonaságnál és a diáksportban is dolgoztam. 2013-ban sportigazgatóként visszakerültem a gyökerekhez, az öttusához, majd főtitkárként tevékenykedtem. 2017 februárjától junior és felnőtt férfikapitányként, majd 2023 márciusától a felnőtt női és férfiválogatott szövetségi kapitányaként jártam a versenyeket" - foglalta össze.

Kapitányként elért sikereink közül különösen büszke vagyok Kasza Robi világbajnoki ezüstérmére, amelyet rögtön az első évben nyert el. Emellett említést érdemel Marosi Ádám teljesítménye is, aki 2021-ben, 36 évesen már másodszor hódította el az egyéni világbajnoki címet, és nem mellesleg olimpiai hatodik helyezést is elért. Az utolsó évem a sportág történetében kiemelkedőnek bizonyult: a világbajnokság során összesen hat egyéni érmet szereztünk, melyből négyet mi hoztunk el, ráadásul mind a férfi, mind a női csapat győzelmet aratott.

Miután szerződése 2024 decemberében lejárt, és nem pályázott újra a posztra. Rövid pihenő után azonban megint visszatért az összetett sportághoz, volt egyesületében, a Bp. Honvédban az öttusaszakosztály tanácsadójaként dolgozik, így közelről láthatja az alaposan megváltozott, lovaglás nélküli sportágat.

"Nem lehet párhuzamot vonni a két öttusa között. A lovaglás során egy másik élőlény, a ló közreműködésével értél el valamilyen teljesítményt, míg az akadálypályán kizárólag a saját fizikai képességeidre támaszkodhatsz. A gyerekek lelkesedése töretlen, míg nekünk, idősebbeknek el kell fogadnunk, hogy a változás elkerülhetetlen, ha ez volt a feltétele annak, hogy az öttusa továbbra is helyet kapjon az olimpiai programban" - emelte ki.

Arra a kérdésre, hogy belevágna-e az akadálypálya teljesítésébe, így reagált:

"Ha tizenöt-húsz évvel fiatalabb lennék, és harminc kilóval könnyebb, biztosan belevágnék. Úgy érzem, a tornászmúltam segítene ebben, hiszen gyerekként rengeteget gyakoroltunk nyújtásokat és gyűrűs feladatokat, ugráltunk a szivacsgödörbe, fára másztunk, és sok időt töltöttünk a játszótéren, lógva a különböző játékokon."

Teljesítményének elismeréseként 1988-ban a Magyar Népköztársaság Csillagrendjével tüntették ki, majd 1996-ban a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet is megkapta. Három alkalommal, 1987, 1988 és 1989 folyamán, az év legjobb magyar sportcsapatának tagjaként ismerték el, és háromszor választották meg az év férfi öttusázójának is (1988, 1994, 1996). 2004-ben a Magyar Sportcsillagok Falán büszkén elhelyezhette kézlenyomatát. Legutóbb, 2022-ben a Nemzetközi Öttusa Szövetség szavazásán az év edzőjének választották, míg 2024-ben a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki a polgári tagozaton.