Bugár Béla rámutatott, hogy Fico iránya jelentős mértékben megváltozott, holott a merényletet követően kihasználhatta volna a jóistentől kapott esélyt, hogy más utat válasszon.

Teljesen őszintén mondom, hogy ha most zajlanának a választások, képtelen lennék dönteni, kit támogassak - minderről és számos más fontos témáról is szó esett Bugár Béla múlt heti galántai jótékonysági rendezvényén, ahol a Híd, illetve korábban az MKP elnökeként ismert politikus bemutatta legújabb könyvét.

Egy expolitikus, aki három évtizedet töltött a "nagypolitika" világában, most egy különleges kötetben, "Magyarként a szlovák politika sűrűjében" osztja meg saját tapasztalatait és meglátásait. A könyvben az ő szemszögéből követhetjük végig a rendszerváltástól egészen a magyar képviselet eltűnéséig terjedő időszakot. Bugár, a szerző, úgy véli, hogy az utóbbi időszakban sok félrevezető információ került napvilágra, ezért fontosnak tartja, hogy helyreállítsa a valóságot. Célja, hogy a közönség ne csupán egyoldalú nézőpontokkal találkozzon, hanem szélesebb spektrumot kapjon a politikai eseményekről és azok hátteréről.

A könyvbemutatón Bugár kitartott a korábbi véleménye mellett, miszerint a legkönnyebb kormányzás a 2016-ban Robert Fico vezetésével megalakult koalícióval zajlott, mert ami a kisebbségi témákat illeti, ami a kormányprogramban szerepelt, az teljesült. Még akkor is, ha mondjuk a kisebbik politikai partner, az SNS időnként morgott, mondjuk a településeket jelző táblák betűmérete miatt. Emiatt is történt az, hogy Bugár erre vette a fáradságot, és lemérte a felirat nagyságát, hogy megnyugtassa Andrej Dankót, a Bős települést jelző betűk nem nagyobbak a szlovák verzió karaktereinél.

Ám korábban, még a Dzurinda-kabinetekben sem ment minden simán, és akkor, még MKP-sként tanulgatták a magyar képviselők a kormányzás csínját-bínját. Mikuláš Dzurinda első kormányába Bugár emberei "fiatal taknyosokként" kerültek be, és mindjárt a legelső ülésen blokkolniuk kellett a parlament munkáját, mert a kormányfő nem volt hajlandó teljesíteni egy ígéretet a kisebbségi kultúrára szánt összeggel kapcsolatban. És az akkori viszonyokra jellemzően Dzurinda kapásból az ellenzéki Ján Slotától kért segítséget, hogy a képviselőivel helyettesítse a magyar honatyákat, cserében az SNS-es embereket nem penderíti ki az addig megőrzött pozíciójukból. Arról nem is beszélve, hogy másfél év kormányzás után az akkori miniszterelnök bejelentette, hogy kisebbségi témákkal kapcsolatban már elfogyott a politikai akarat. Ilyet Ficótól "soha nem hallottam, ha tetszik ez az újságíróknak, ha nem".

Visszautalva a 90-es évek második felére, amikor megalakult az MKP, Bugár Béla felidézett egy érdekes anekdotát Duray Miklóssal kapcsolatban. A két politikus között feszültségek adódtak, mivel Duray "nem tartotta be a megállapodásokat". Amikor 1998-ban sikerült összefogni a három magyar elődpártot, Csáky Pál és Bugár Béla indultak az elnöki posztért. Duray állítólag ekkor azt nyilatkozta, hogy Csákyra nem szavaz, mert úgy véli, ő mindenkit átver, míg "Bugár elég naiv ahhoz, hogy irányítható legyen". "Így lettem pártelnök" – mesélte Bugár. Mindezek ellenére a parlament korábbi alelnöke hangsúlyozta, hogy a közös kisebbségi ügyekben mindig sikerült együttműködniük.

Az ember a politikában meg kell, hogy edződjön, vallja Bugár, aki szerint azért, mert valakinek más a véleménye, nem kell utálni. De az, ami most folyik ebben az országban, az katasztrófához fog vezetni. Felelevenítette, hogy annak idején ők is tiltakoztak az akkori miniszterelnök ellen, Kováč köztársasági elnök mellett, meg föl is szólalt párszor a főtéren, de soha nem kiabálta senki azt, hogy Mečiar takarodjon a börtönbe. Úgy véli, az elmúlt 30 év alatt annyira bedurvult a politika, hogy ez már normális lett, egész addig, míg meg nem lőtték Ficót. A szakadék a két tábor választói között is akkora, hogy nem tudni, hogyan lehet ezt orvosolni, mert egyik fél sem igyekszik pozitív lépést tenni. Bár Ficónak volt egy óriási lehetősége. Azt követően, hogy a merénylet után felépült a miniszterelnök, elmondhatta volna, a jóistentől kapott még egy lehetőséget, és bár mindannyian hozzájárultunk ehhez a helyzethez, ami az országban uralkodik, de most már próbáljuk másképpen. Bugár szerint a kormányfő ennek pont a fordítottját csinálta. Bár azt hozzátette, hogy ha őt lőtték volna meg, akkor nem tudja, ő hogyan kezelné ezt a traumát.

A hazai magyarság helyzetét tekintve, sokan úgy vélik, hogy a megosztottság nem fog gyorsan megszűnni, és a "árulózás" sem csökken majd. Az emberek fejében mélyen gyökerezik az a gondolat, hogy "tizenkét évig arra nevelték őket, hogy mi vagyunk az árulók". Ezt a nézetet sokan elfogadják, mivel sajnos léteznek olyanok, akik előszeretettel terjesztenek gyűlöletet. Ugyanakkor nem szabad elkeseredni, hiszen Bugár az elmúlt három évtized során megedződött. Nem omlott össze, amikor a szlovák politikai élet nehéz időszakaiban, a mečiari korszak alatt, rengeteg támadást kapott. Akkor is "mi voltunk az árulók", és az MKP-s képviselőket azzal vádolták, hogy titkos információkat juttatnak el a magyar titkosszolgálathoz. Később, a Híd párt idején hasonló vádakkal illették őket. Bugár emlékszik arra, hogy Csáky is elismerte, hogy a legnagyobb hibát abban követték el, hogy 2010-ben nem arról beszéltek, mit szeretnének elérni MKP-ként a választási kampány során, hanem a Híd pártot kritizálták. Ezt a lépést hatalmas tévedésnek tartja, mert ha másképp cselekedtek volna, talán ők is bejuthattak volna a parlamentbe, ami esetleg csökkentette volna a gyűlöletet, hiszen együtt kellett volna működniük a törvényhozásban. Bugár úgy véli, hogy ebből tanulni érdemes. Azt is tudja, hogy a Magyar Szövetség új elnöke, Gubík László megpróbálta megakadályozni az árulózást, de attól tart, hogy azok, akik ebben a légkörben nőttek fel, nem biztos, hogy le tudják tenni ezt a gyakorlatot.

Az expártelnök sokat szerepel a sajtóban, ahol gyakran rákérdeztek arra, hogy például a Fico miért olyan, amilyen. Ilyenkor "mindig elmondom, hogy gyerekek, azért azt meg kellene nézni, hogy hogyan jutott ő idáig". Nem az történt, hogy egyszer csak fölébredt, és ilyen lett, hanem az elmúlt tizenvalahány évben a média mindent rákent, "Lebo Fico"-zott, "bármit csinált, mindig kapott". Aztán volt az a három év - 2020-tól kezdve -, amikor vadásztak rá, és egy szavazaton múlott, hogy nem adták ki a büntetőjogi eljárásra, majd pedig meglőtték. Ebből a szempontból érthető az, véli Bugár, hogy ő esetleg ennyit változott. Csak "az a baj, hogy rossz irányba, de ezzel neki fog kelleni elszámolnia".

A média mindig a saját nézőpontjából igyekszik értelmezni az eseményeket, és ezt jól példázza az elmúlt napok történéseinek tükrében. Vegyük például azt az esetet, amikor a kitüntetett matematikus diák nem volt hajlandó kezet fogni az államfővel. Emellett figyelemre méltó, hogy Fico a parlament rendkívüli ülését zárttá nyilvánította, mivel a képviselők bizalmas információt kaptak a titkosszolgálattól. A liberális média álláspontja szerint ez a diák példamutató, hiszen merte vállalni a véleményét. Ugyanakkor, ahogy a véleményformálók egyesek szerint, a megosztott társadalomban ez csak fokozza a feszültséget. Talán a diák jól gondolja, hogy kiáll a nézetei mellett, de ha matematikai tudása alapján képes logikai összefüggéseket látni, akkor a fizika törvényeit is figyelembe kellene vennie, miszerint minden akciónak van egy reakciója. Hasonlóképpen fogalmazható meg a titkosszolgálat titkos jelentésével kapcsolatos helyzet is, amely a kormányellenes szervezkedésekre vonatkozik.

"Én azt mondom, hogy ha ez igaz, amit a Fico mond, akkor egyetlen dolguk, lehetőségük van: rendőrségre adni" és kivizsgálni a szervezkedőket. Abban a pillanatban, ha behívnak valakit kihallgatásra, az viszi magával az ügyvédjét. Onnantól kezdve meg kikerül minden. Tehát akkor kiderül az, hogy kinek van igaza. Ha viszont ők nem fogják a rendőri szerveket és a vizsgálótiszteket ebbe bekapcsolni, akkor náluk marad a Fekete Péter. De szerinte előre megmondani, hogy biztosan Fico konspirál, ez butaság, bár még ez is lehetséges. Az viszont "egy másik dolog, hogy hülyén csinálta". Úgy, ahogy a kormányfő hülyén kezelte a moszkvai útját is, "mert ha én elmegyek a Putyinhoz,...a gáz miatt..., akkor tájékoztatom az európai uniós vezetőket", illetve, "ha van benne egy kis igazságérzet, akkor elmondhatta volna azt" is, hogy az ukránok azért nem nyitják meg a csapot, mert az oroszok a szerződés meghosszabbításához azt követelték, hogy az ukránok ismerjék el, a Krím az oroszoké.

A sajtós helyzet kapcsán kitért arra, hogy a média politizál és erre elmondta a saját példáját, amikor 2018-ban, éppen a Kuciak-gyilkosság után nem sokkal a feleségével a házassági évfordulójukon Maldív-szigetekre utaztak nyaralni, amit fél évvel korábban fizettek be. Ehhez képest a sajtó azt állította, hogy "azért mentem Maldívra, ...hogy Kočnerral ott találkozunk". Hiába mutatta az újságíróknak, hogy mikor fizette ki az utat. Ezért aztán, "ahol lehet, belerúgok a DenníkN-be. Ennyit megengedhetek most magamnak, és ezt mindig meg fogom csinálni". Mert ha "politizálni akarnak, lépjenek be a politikába, viseljék a felelősséget". De a "médiának ez kellett, a cirkusz".

Ettől még Bugár tisztában van azzal, hogy a média a demokráciában nagyon fontos szerepet tölt be, mert ellenőriz. "És azért higgyék el, a politikust azért ellenőrizni kell. Ez a tapasztalatom, tudom, ha az emberre nem figyelnek oda, akkor azért képes butaságokat csinálni. Ezért szokták azt mondani, hogy a demokráciának a láncos kutyája a média". Csakhogy szerinte a DenníkN, az Aktuality és a Sme a láncot lerázta magáról, és mást szolgál.

De Bugárt nem az érdekli, hogy kik adtak pénzt az egyes sajtóorgánumok működésére, hanem az a lényeges, hogy az kiket dicsőít. És akkor így folytatta: "a PS-ről beszélek", amelyik párttal "egyetlen egy problémám van", mégpedig az, hogy ha valamit kritizál, akkor a másik oldalon meg kell mondania, hogy mit kellene tenni. "Nézzék meg, a kritikán kívül egyetlen egy javaslatot nem tesznek, az én problémám az, hogy ők, idézőjelben, egyetlen egy dolgot tűztek ki célul, ha lehet, kinyírni a Fico-kormányt".

A könyvbemutatón felmerült a kérdés, van-e megoldás a szlovákiai magyar helyzetre, azaz, hogy mit kellene tenni ahhoz, hogy újra 7-8 százalékos erő legyünk? Bugár azt ajánlja, "kezdjük talán onnan, ...hogy a szlovákiai magyar választót ma már szlovák pártok is megszólítják. Ha megnézzük például a Progresszív Szlovákiát, ott Spišiak képviselő 60 ezer karikát vitt el, 60 ezer szavazatot kapott...Ravasz Ábel (SaS) 3 ezer szavazatot vitt el. Végig tudom így mondani azt, hogy hány ezer szavazatunk veszett el, tehát ... 7-8 százalékról beszélni teljesen fölösleges. Nekünk az 5-6 között kellene megpróbálni az első időszakban". Csakhogy, tette hozzá az expártelnök, ehhez történt még egy dolog. Eddig ment az árulózás azokkal kapcsolatban, akik együttműködtek Ficóval és az SNS-szel. Ez szerinte azért probléma, mert legutóbb, az államfőválasztáskor "hirtelenjében a Szövetség, Forróékkal az élen átcsaptak a kormányoldalra, és a legkeményebb választóik egy része ezért ment el". Így aztán a jelenlegi pártelnök meg néhány embere nagyon nehéz helyzetben van, ha azt akarja, hogy az elkövetkező időszakban össze lehessen boronálni a szlovákiai magyarokat. Ahhoz ugyanis végig kell járni a régióinkat. Mindenhol meg kell találni egy-egy embert, aki hajlandó feláldozni a hétvégéjét, hogy megbékélést hirdessen, "mindegy, hogy ki volt hidas, ki volt MKP-s", és így lehet megpróbálni bejuttatni a magyar pártot a parlamentbe. Mert ha ott nem lesz magyar, mások nem tudják a magyar kérdéseket kezelni, mert nem tudnak magyar fejjel gondolkozni.

Azt meg tudatosítja Bugár, hogy ő megosztó személyiség. Vannak, akik utálják őt, és vannak, akik azt mondják, még szükség van rá. A véleményét viszont bárkivel megosztja, "legyen az akár a Gubík". "2020-ban kaptunk egy rendes pofont, 2 százalékot", és az "emberek azt mondták, hogy nem kelletek, pedig akkor intéztük a legtöbbet".

Jelenleg, ha választásokra kerülne sor, nem tudná, kire adja a voksát. Fico és a Smer jelentős mértékben átalakult, és úgy érzi, hogy "ez már nem az a csapat, akikkel korábban együtt dolgoztunk". A Hlas Šutaj Eštok irányítása alatt pedig egyértelműen hanyatlás jeleit mutatja. Az SNS-t és a Republikát pedig annyira irrelevánsnak tartja, hogy említést sem érdemelnek. A másik oldalon a SaS-szel kapcsolatban csak annyit mondott a tapasztalt politikai veterán, hogy ha valóban választania kellene ezt a pártot, inkább mindkét kezét levágatná. A PS-t illetően az a fő problémája, hogy nem világos számára, milyen terveik vannak a jövőre nézve. Matovičról annyira negatívan vélekedik, hogy inkább a halált választaná, mert ha csak a szemébe néz, azonnal észleli, "hogy ő a rosszindulat megtestesülése", hiszen "ilyen alkatú". A KDH sem nyeri el a tetszését, mivel új arcok kerültek a kereszténydemokrata pártba. Ugyanakkor, ha a Magyar Szövetség képes lenne megújulni és az általa megfogalmazott módon működni, akkor talán adna neki egy esélyt. Ha viszont ez nem történik meg, úgy valószínűleg először fogja megtörténni, hogy "úgy dobom a szavazólapot, hogy rajta senki sem lesz bejelölve".