Bódis Kriszta írásában folyamatosan megjelenik a palást alól kibukkanó pata motívuma, ami a rejtett, de mégis erőteljes elemeket szimbolizálja. Az alkotásban a látszólagos felszín mögötti valóságra utal, amely mindig ott lappang, készen arra, hogy felfedj
A Fidesz szándékosan rombolja le a magyar állam alapjait, beleértve az oktatási rendszert és a gyermekvédelmet is, mivel számára az irányítható, ígéretek és fenyegetések által manipulálható tömegek létfontosságúak. Bódis Kriszta író és dokumentumfilmes, a Tisza Párt társadalompolitikai tanácsadója szerint azonban a Tisza ébredése új reményt hozott. Az interjú során kifejti, hogy ha lehetősége lenne, szívesen vállalna felelősséget a társadalompolitikáért egy jövőbeli Tisza-kormányban. A gyermekvédelem helyzetét kritikusan értékeli, hangsúlyozva, hogy teljes mértékben elhanyagolt, és sajnos úgy tűnik, hogy vadászterületté vált.
Ön most hivatalosan micsoda a Tiszának? Politikai képviselője, szakmai tanácsadója vagy éppen az önkéntes segítője?
Társadalompolitikai szakértőként tevékenykedem a Tisza ügyében. A szakértők többsége önkéntes alapon járul hozzá a folyó védelméhez és fejlesztéséhez, sokan pedig névtelenül végzik munkájukat.
Magyar Péter felkért, hogy legyek a Tisza társadalompolitikai szakértője. Ezzel együtt továbbra is író, pszichológus, dokumentumfilmes vagyok, a Van Helyed Alapítvány oktatási rendszerének kiépítőjeként, vezetőjeként is több mindennel foglalkozom.
Határozzuk meg a társadalompolitikát!
Vegyük alapul, hogy a rendszerváltás óta Magyarországon nem létezik olyan társadalompolitika, amely a pártpolitikai kereteken túlmutatva, a kormányokon átívelően formálódna. Ferge Zsuzsa találóan megjegyezte: "szolgáltatás helyett jogalkotás, szolgáltatás-szervezés helyett jogalkalmazás van." Jelenleg, az Orbán-kormány érdektelensége miatt a társadalompolitika gyakorlatilag eltűnt, noha már korábban sem volt egy koherens és átfogó rendszer, amely minden állampolgár számára egyenlő hozzáférést biztosított volna a közjavakhoz. A társadalompolitika különböző területei, mint például az oktatás, szociális ügyek, gyermekvédelem, lakhatás, munkaerőpiac, esélyegyenlőség, egészségügy, valamint a kultúra és sport, szerves egységet alkotnak. E tényezők figyelembevételével kellene az államigazgatás intézményi struktúráit és ellátórendszereit összehangolni. Az Orbán-kormány legnagyobb gyengesége épp a társadalompolitika területén mutatkozik meg, hiszen itt folyamatosan napvilágra kerülnek a hiányosságok. Ha a Fidesz hirtelen megpróbálna társadalompolitikát kialakítani, kénytelen lenne szembesülni azzal, hogy a szükséges tudás és tapasztalat hiányzik a feladataikhoz.
A szakemberek elbocsátása, az állami intézmények leépítése és a szakmai irányítás háttérbe szorítása olyan helyzetet teremtett, ahol a kutyaszorítóba került tanárok, szociális munkások, ápolók és orvosok politikai utasítások végrehajtására kényszerülnek. Ez a jelenség nem csupán a munkájukat nehezíti meg, hanem a társadalom egészére is komoly következményekkel jár.
Az Orbán-kormány számára a társadalompolitika nem más, mint egy hatalmi játszma, amely távol áll a közösségi értékek és a társadalmi jólét szolgálatától. Ha alaposan megvizsgáljuk a társadalompolitikai döntések irányítását, azt tapasztaljuk, hogy ezek két fő területre koncentrálódnak: a Belügyminisztériumra és a propagandaminisztériumra. Ez a megközelítés arra utal, hogy számukra a társadalompolitikai ügyek nem szakmai kérdések, hanem csupán ideológiai fegyverek, melyek célja a szavazatok megszerzése.
Jelenleg a belügyminiszter, Pintér Sándor irányítása alatt áll a társadalompolitika, azonban az Emberi Erőforrások Minisztériuma is jelentős központosító törekvéseket mutat. Milyen irányt venne a rendszer egy Tisza-kormány alatt?
Ha az Orbán-kormányok valóban a társadalompolitikai területek összehangolására törekedtek volna, és ezt egy holisztikus megközelítéssel kívánták volna megvalósítani, akkor minden bizonnyal üdvözöltem volna a lépéseiket. Ám a valóság egészen más: a központosított irányítás dominál, és a helyzet nem mutatja a koordináció jeleit. Balog Zoltán kezdetben az ágazatok közötti együttműködés fontosságát hangsúlyozta. Ahogy Orbán Viktor is megfogalmazta: nem a szavakat, hanem a tetteket kell figyelni.
A szakterületen semmiféle aktív lépés nem történt, ennek következtében a családok, a gyermekek és a hétköznapi emberek nem önálló értékként bukkannak fel, hanem csupán politikai manipulációs tárgyakként.
A társadalompolitika értékrendszere három fő forrásból táplálkozik: az elfogadás, a cselekvő szeretet és a gyengébbek támogatása az európai kultúrális örökségből ered. A felvilágosodás eszméi, mint a szabadság, egyenlőség és testvériség, alapvető pillérei ennek az értékrendnek, míg a polgári demokrácia magával hozza az igazságosság, jólét és létbiztonság eszményét. A társadalompolitikák eltérhetnek abban, hogy a különböző forrásokból származó értékek közül a kormányzat melyiknek ad prioritást, így nem beszélhetünk egyetlen, szigorúan meghatározott politikai vagy pártideológiáról. Ezzel szemben a jelenlegi Orbán-kormány legszembetűnőbb jele az emberi alapértékek leértékelése, ami a társadalompolitika torzulásához vezetett. E folyamatra utalhatunk a propagandaminisztérium és a Belügyminisztérium szerepére is, valamint Orbán Viktor kötcsei beszédére, amelyben a kampányígéreteit tárta a nyilvánosság elé, mintegy vásárolva az állampolgárok támogatását, miközben világosan jelezte, hogy aki nem fogadja el a rendszert, az komoly következményekkel nézhet szembe.
Az elemzők véleménye alapján a fenyegető üzenet valójában inkább a saját táborának készült.
Úgy gondolom, hogy a közönségen kívül szinte mindenki meglepődött, hogy Orbán még csak nem is próbálta palástolni az ígérgetés és fenyegetés keverékét; úgy tűnik, hogy az emberek már hozzászoktak ehhez a stílushoz. Valójában ezek az ígérgetések csupán kampányidőszakban alkalmazott propaganda stratégiák.
Önök sem nagyon tudnak mást csinálni a következő hónapokban, mint megígérni az embereknek dolgokat. Ha azt mondja, hogy a Tisza hoz egy igazságosabb és észszerűbb társadalompolitikát, azt is lehet politikai propagandának, kampányígéretnek címkézni.
Fontos kiemelni egy lényeges eltérést: míg a Fidesz mögött 15 év kormányzás áll, amelyet a negatív mérleg, hazugságok, züllés, korrupció és káosz jellemez, addig a Tisza tiszta lappal kezdheti meg útját. Olyan hétköznapi emberek, akik sok-sok változást szeretnének, szakértők, önkéntes aktivisták, roma honfitársaink, fiatalok, idősek, fogyatékossággal élők, nők és férfiak, a társadalom különböző csoportjaiból érkező magyar állampolgárok összefognak, hogy szervezetten, nagy elánnal és a komfortzónájukat messze túllépve magukhoz ragadják a politikai irányítást, vagyis a saját sorsuk alakítását. A Fidesznek 15 éve volt arra, hogy a bőséges EU-s források segítségével, egy konjunktúrában, kétharmados többséggel jelentős és előremutató lépéseket tegyen minden területen. Ehelyett a hatalomvágyuk és a korrupció miatt kizárólag saját magukat gyarapították, míg az állam működése megbicsaklott. Ennek következményeként számos társadalmi réteg lecsúszott, és a már korábban is szegénységi küszöb alatt élő romák szegregációja még inkább fokozódott, ami a legnagyobb kisebbség helyzetét tovább nehezíti.
A gyermekvédelem gyakran nemcsak hogy nem nyújt védelmet, hanem sajnos sok esetben éppen ellenkező hatást fejt ki, és a gyerekek bántalmazásának színhelyévé válik. A nyugdíjasok megélhetési helyzete rendkívül aggasztó, és a támogatási rendszerekben is tapasztalható hátrányos megkülönböztetés, különösen a nőkkel és családokkal szemben. Ezen túlmenően, a társadalom tagjait egymásnak ugrasztják, miközben politikai parancsuralom alatt működnek az állami és egyházi intézmények. Az oktatás, az egészségügy és a szociális ellátórendszerek színvonala drámai módon csökkent, ami miatt számos szakember hagyja el a pályát, helyüket pedig alulképzett, irányítható csoportok foglalják el.
Nézzük meg, hol állunk a 21. századi kompetenciák terén! A digitális ismeretek és az alapvető készségek nem csupán a hátrányos helyzetűek körében maradnak el a nemzetközi elvárásoktól. Nem túlzás azt állítani, hogy a kormányzat részéről van valamilyen tudatos hozzáállás e kérdéshez. A politikai propaganda és a dezinformáció akkor tud igazán hatékonyan terjedni, ha az emberek tudatlanságban és lényeges információk hiányában élnek.
