"Az írás a létezés szövetének szálait fűzi össze, és az élet folyamatos mozgásában nincs helye megállásnak" - így fogalmazott a legtermékenyebb magyar szerző, akit a szakmai körök egyáltalán nem méltányoltak írói rangjára.
A múlt héten eltávozott Nemere István, aki saját magával vívott versenyt, számos álnevet választott, hogy kifejezhesse kreativitását. Bár úgy érezte, hogy szívesen megszabadulna közel ötven alteregójától, a legfontosabb írói erényét, az akaraterőt mindig is a legnagyobb értéknek tekintette. Hiába döntött meg számos mennyiségi és eladási rekordot, a szakma sosem fogadta el őt teljes mértékben.
"Volt, hogy mondtak egy könyvcímet és én szégyenszemre azt feleltem: ilyet nem írtam, aztán kiderült, hogy mégis" - mesélte két éve az akkor még "csak" 772 könyves Nemere István, aki saját bevallása szerint talán száz címet tudott volna kapásból felsorolni terjedelmes életművéből. A múlt héten, nem sokkal 80. születésnapja után elhunyt írónak végül legalább 800 kötete jelent meg, amivel kétségkívül minden idők legtermékenyebb magyar szerzőjének számít.
Más kérdés, hogy globális szinten ez a mennyiség még a dobogóra sem elegendő. A romantikus regények mestere, Corín Tellado, aki spanyol földön alkotott, állítólag több mint négyezer könyvet írt meg halála előtt 2009-ben. Emellett a Szcientológia Egyház 1986-ban elhunyt alapítója, L. Ron Hubbard, valamint a jelenleg 78 éves brazil író, Ryoki Inoue is büszkélkedhet ezer feletti művekkel.
Ezt a tempót csak rendkívüli akaraterővel és elképesztő munkabírással lehet fenntartani. Nemere híres volt a gyorsaságáról, a szorgalmáról, és arról, hogy precízen betartotta az időbeosztását: hajnaltól kora délutánig naponta legalább kilenc órát dolgozott, az év minden napján. Persze, havonta 3-4 napot azért szentelt a könyvei értékesítésére és író-olvasó találkozók lebonyolítására is.
"Az időt úgy kezelem, mint ahogy az asztalos a fával bánik. A tehetséges asztalos minden egyes darabot megőriz, függetlenül attól, hogy mekkora, mert tudja, hogy egyszer még hasznát veszi egy ilyen méretűnek."
- Ezt a gondolatot fogalmazta meg a szeptemberben debütáló, Nemere István által készített „Addig írok, amíg élek” című portréfilmben.
A nyugodt alkotómunkához meg is teremtette a körülményeket: megrögzött vidékiként sosem lakott a fővárosban, a világ zajától távol, a természet közelében, kisvárosokban, tanyán élt.
