A közoktatás aranykorának megteremtője | Demokrata Az oktatás történetének egyik legfényesebb időszakát az a személy formálta, aki forradalmi újításokkal és elkötelezett munkával tette lehetővé, hogy a tanulás mindenki számára elérhetővé váljon. E szöveg

"A magyar haza megőrzésének kulcsa ma már nem a fegyverekben, hanem a kultúrában rejlik, amely képes újra nagyszerűvé tenni országunkat."

- vallotta gróf Klebelsberg Kunó, a Horthy-korszak kiemelkedő oktatáspolitikai alakja. Abban a nehéz időszakban, amikor Trianon következtében a nemzet területének jelentős részét elveszítette, és ipara, valamint erőforrásai is megfogyatkoztak, ő világosan látta, hogy a jövőnk biztosítéka nem a fegyverekben, hanem az oktatásban rejlik.

Klebelsberg Kunó 1875. november 13-án látta meg a napvilágot Arad vármegyében, a kis Magyarpécskán. Apja, gróf Klebelsberg Jakab, a császári hadsereg tisztje volt, míg édesanyja, Farkas Aranka, egy dunántúli köznemesi család tagja. Miután apja elhunyt, a fiatal Kunó Székesfehérváron, a ciszterci gimnázium falai között kezdte meg nevelését.

Fiatal korában máris feltűnt benne a kitartás, ami végigkísérte élete minden szakaszát.

Tanulmányait a főváros mellett München, Berlin és Párizs neves intézményeiben folytatta, és 1898-ban elnyerte a politikai tudományok doktori fokozatát. Fiatalon csatlakozott a Bánffy-kormányhoz, ahol osztályvezetői posztot töltött be a miniszterelnökségen. Már ekkor is kiemelkedett rendkívüli adminisztratív képességeivel és elkötelezett munkamoráljával. Klebelsberg nem a hangos politikai retorika híve volt, hanem a hivatali reformok szószólója: mindig átgondoltan tervezett, és a jövő építésére összpontosított.

A XX. század hajnalán Tisza István figyelme ráirányult. Az ő pártfogásával 1914-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkári posztjára lépett, majd két évvel később képviselőházi mandátumot is nyert. Ekkor már aktív résztvevője volt a tanonciskolák reformjának előkészítésében.

A világháború, valamint az őszirózsás forradalom utáni időszakban a politikai pályája hirtelen szünetelt. A Tanácsköztársaság idején bujdosásra kényszerült, de nem adta fel a politikai ambícióit. Később a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának egyik alapító tagjává vált. 1921-ben belügyminiszterként tevékenykedett a Bethlen-kormányban, majd 1922-ben, amikor az Egységes Párt győzelmet aratott a választásokon, megkapta élete legnagyobb kihívását: a vallás- és közoktatásügyi miniszteri posztot, amelyben a társadalom jövőjének formálásáért felelt.

Klebelsberg minisztersége (1922-1931) a magyar oktatás- és kultúrpolitika aranykora volt. Az ország trianoni megcsonkítása után ő fogalmazta meg az új nemzeti programot:

A neonacionalizmus eszméje a modern társadalmakban újraéledt, és sokak számára izgalmas, de egyben megosztó jelenség. Ez a mozgalom a nemzeti identitás hangsúlyozására, a kultúra és a hagyományok megőrzésére, valamint a globális hatásokkal szembeni védelemre épít. A neonacionalizmus gyakran a helyi közösségek erősítését, a gazdasági önrendelkezést és a politikai függetlenséget hirdeti. Ez az eszme azonban nem mentes a kritikáktól sem. Sokan figyelmeztetnek arra, hogy a neonacionalizmus könnyen fajgyűlölethez, kirekesztéshez és intoleranciához vezethet, hiszen a "mi" és "ők" közötti határok egyre élesebbé válhatnak. A neonacionalista mozgalmak gyakran támaszkodnak a múlt dicső pillanataira, miközben figyelmen kívül hagyják a globális együttműködés és a sokszínűség előnyeit. A neonacionalizmus tehát egy komplex és sokrétű jelenség, amely mélyen érinti a politikai diskurzust és a társadalmi kapcsolatok alakulását. Különösen fontos, hogy a társadalom tagjai nyitottak maradjanak a párbeszédre, és kritikusan szemléljék a nacionalista ideológiák hatásait a közösségeikre és a világra.

Úgy vélte, a Habsburgokkal folytatott közjogi küzdelmet most a bolsevizmus és az internacionalizmus elleni szellemi harcnak kell felváltania. Az akkor még lehetetlennek tűnő katonai megoldás helyett a "kultúrfölény" jelszavát hirdette meg.

A minisztérium költségvetése ennek fényében alakult ki.

elérte az állami kiadások tíz százalékát

- elképesztő arány ez egy háború utáni, szegény országban. Klebelsberg ennek révén olyan iskolahálózatot épített, amely a mai napig meghatározza Magyarország arculatát. Csak 1926 és 1929 között több mint ötezer új tantermet és kétezer tanítói lakást építtetett, főként az Alföld elmaradott térségeiben. 1555 népkönyvtár, 1500 iskolai könyvtár és ötszáz óvoda is ekkor jött létre.

Reformjai jelentős változásokat hoztak a középfokú oktatás terén: megalapította a reálgimnáziumokat, szélesítette a polgári iskolák körét, és a tankötelezettséget 16 éves korra emelte. Külön figyelmet szentelt a leánynevelés ügyének, ami a korabeli társadalomban szokatlan és haladó gondolatnak számított.

Klebelsberg programjának másik pillére a népművelés mellett a közegészségügy volt. Hitt abban, hogy a műveltség csak egészséges társadalomban gyökeresedhet meg. Szívügyének tekintette a gyermekhalandóság visszaszorítását, a falusi orvosi hálózat bővítését, a tehetséges parasztgyerekek felkutatását. Ekkor jött létre a magyar sportpolitika is: ő alapította a Nemzeti Sportuszodát a Margitszigeten, és a sportot a nemzeti erőforrás részének tekintette.

1931-ben, amikor Bethlen István lemondott, Klebelsberg Kunó is távozott a kormányzati pozíciójából. Egy évvel később, 1932 októberében, szívroham következtében hunyt el. Az ő életműve azonban messze túlmutatott személyes eltávozásán. Az általa létrehozott iskolák, könyvtárak, egyetemek, kollégiumok és kutatóintézetek mind a mai napig a magyar szellemi élet alapköveit képezik, és továbbra is formálják a jövő generációinak tudományos és kulturális fejlődését.