A szenátus álláspontja szerint "kicsi a valószínűsége", hogy külföldi támadás állna az amerikai diplomaták rejtélyes betegségének hátterében.

Egy frissen nyilvánosságra került amerikai szenátusi jelentés rámutat arra, hogy a CIA nem megfelelően kezelte a Havanna-szindrómában szenvedő alkalmazottak ügyeit. A dokumentum szerint azok a munkavállalók, akik a betegség tüneteivel fordultak a hatóságokhoz, gyakran találkoztak késlekedésekkel vagy akár ellátásuk megtagadásával, továbbá nehézségeik adódtak az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés során.

Egy újonnan nyilvánosságra hozott amerikai szenátusi jelentés megállapította, hogy a CIA a Havanna-szindrómaként ismert rejtélyes egészségügyi incidensek kezelése hibás volt, és következetlen orvosi ellátás, késedelmes kártérítés és kommunikációs hibák jellemezték, de az eseteknél a külföldi szereplők felelőssége "nagyon valószínűtlen".

A The Guardian megemlékezik róla, hogy a szindróma számos esetéről számoltak be, főként külföldre kiküldött amerikai tisztviselők körében. Az Egyesült Államokban már 8 éve kutatják jelenség okait és felmerült az az elmélet, hogy egy ellenséges hatalom által használt, eddig ismeretlen, valamilyen irányított energiát használó fegyver áldozatai voltak a megmagyarázhatatlan tünetek miatt orvosi segítségre szoruló diplomaták.

A jelentés arra a következtetésre jutott, hogy a betegségek hátterében valószínűleg nem áll külföldi beavatkozás, azonban figyelmeztet arra, hogy a kutatási hiányosságok miatt rengeteg megválaszolatlan kérdés merül fel. Ezen kívül azt is megemlíti, hogy "Amerika ellenségei valószínűleg olyan irányított energiával működő technológiákat fejlesztenek, amelyek hiteles magyarázatot adhatnak a jelentett tünetek egy részére".

A szenátus hírszerzési bizottságának pénteken nyilvánosságra hozott 18 oldalas jelentése rámutat, hogy közel 100 olyan személy, aki a CIA-hoz köthető, tapasztalta meg az úgynevezett "rendellenes egészségügyi eseményeket" (AHI). Ezen egyének a bejelentésüket követően gyakran olyan problémákkal szembesültek, mint a késlekedő, megtagadott vagy előzetesen meghatározott feltételekhez kötött egészségügyi ellátás.

A jelentés különösen azt bírálta, hogy az ügynökség több mint egy évvel azelőtt, hogy hivatalosan megállapította, hogy valószínűleg nem külföldi hatalmak voltak felelősek, eltolódott az érintett személyzet támogatásától.

Sok Havanna-szindrómában érintett személy jelentős lelki traumát élt át a CIA által velük való bánásmód következtében.

A jelentésben szereplő megállapítások szerint az egészségügyi szolgáltatók tapasztalatai rávilágítanak arra, hogy a betegek rossz bánásmódja nem csupán az érzelmi állapotukat rontja, hanem a gyógyulási folyamatukat is hátráltatja. Az orvosok és ápolók megfigyelték, hogy a betegekben megnövekedett stresszérzet alakul ki, amelyet az okoz, hogy nem kapják meg a szükséges bizalmat és megerősítést az egészségügyi személyzettől.

A jelentés hangsúlyozza, hogy a CIA munkatársai a többi kormányzati ügynökséghez viszonyítva alacsonyabb arányban kapták meg a kártérítéseiket. A CIA alkalmazottainak kérelmeinek mindössze 21 százalékát hagyták jóvá, míg más ügynökségeknél ez az arány 67 százalék. Ennek alapján a jelentés arra a következtetésre jutott, hogy a CIA sokkal agresszívebben támadja meg a követeléseket, mint a többi minisztérium, és gyakran elzárkózik az alapvető tények megerősítésétől a bejelentett eseményekkel kapcsolatban.

Bár világszerte már több mint 1500 esetet regisztráltak, amelyek a Havanna-szindrómához kapcsolódnak, a háttérben meghúzódó okok még mindig nem világosak.