A naivság vámszedője

Udvaros Dorottya a manipuláció mesterfogásainak virtuóza, a képmutatás művészetének elbűvölő szakértője, aki a Madame Tartuffe című előadásban ragyogóan kelti életre a címszerepet a Pesti Színház színpadán.

Behízelgő, ha azt gondolja célravezetőnek, de ellentmondást nem tűrően parancsoló, ha azt. Széles mosolyú és haragvóan villámló tekintetű. Jókora érzelmi skálán játszik, s bár önkéntelenül is ki-kibukik belőle az őszinteség, sőt csipetnyi naivitás, de azért ő mások naivitására, hiszékenységére épít. Megorrontja, ki mire fogékony, mit akarna hallani, és azt mondja. Parádés emberismerő. Az orruknál fogva vezeti az embereket. A mosolygó gyilkos típus. Aki fenemód vonzónak tud mutatkozni, és ezért hatványozottan veszélyes, mert mire igazán kimutatja a foga fehérjét, addigra már sokat árt. Haszonleső fenevad a jóság, ebben az esetben a gyógyító álarcában, miközben valójában nem az.

A társulat improvizációira építve Kincses Réka rendező újraértelmezte Molière klasszikusát, a mai kor igényeihez és hangzásához igazítva. A darab alakjai megőrizték eredeti nevüket, ám új környezetbe kerültek, és akár a nemük is átalakult. Ez a megközelítés napjainkban egyre elterjedtebb; például a Katona József Színházban ifj. Vidnyánszky Attila "némacsend" címmel játszatja a Hamlet paródiáját, amely nem véletlenül emlékeztet a Színház- és Filmművészeti Egyetem Ódry Színpadának időnként feléledő, máskor pedig elhagyott díszleteire. Természetesen a Madame Tartuffe esetében is fellelhetők a szándékos áthallások, amelyek új dimenziókat adnak a klasszikus szöveghez.

A történet szerint egy berlini természetgyógyász iskolában összetalálkozik két magyar, Barbara Tartuffe, aki ugye Molière esetében férfi, illetve Orgon, aki amúgy szintén az, de itt Petrik Andrea alakítja. Ő az, akit behülyít tévtanaival, álszentségével, jól kieszelt hazugságáradatával Tartuffe, az egész családja kisemmizésére törekedve. Amikor először meglátjuk, Barbara tolószékben ül, kiszolgáltatott helyzetben. Gyógyulni jött, az öngyógyítást is tanulva. Ám amikor ráérez arra, hogy Orgon könnyen sebezhető, labilis személyiség, aki az orránál fogva vezethető, annyira "rácuppan", olyan mohón be akarja hálózni, hogy a tolószékből is kipattanva hinti az igét. Groteszkbe átcsapó jelenet. Megelőlegezi a produkció stílusát, ami teli van abszurditással, ahogy a valóság is. Tulajdonképpen az abszurd vált realitássá. Ezt meglehetősen jól leképezi a kissé csapongó, mozaikos előadás, ami szemléletesen érzékelteti a kiszámíthatatlanságot, a fejetlenséget, a káoszt, a fokozódó félelmet, ahogy a Tartuffe-típusú galádok fenyegetően eluralják a világot.

Eszembe jut Udvaros bravúros alakítása a Nexxt című, Tasnádi István által írt, Schilling Árpád által rendezett darabban, a Bárkában, amiben tévés műsorvezetőt adott, és amit bizonyos mértékig a mostani szerep előzményének sejtek. Ez a profi, elaljasodott manipulátor a valóságshow-t odáig vitte el, annyira meghajszolta a szereplőket a minél nagyobb nézettség érdekében, hogy élő adásban gyilkosság történjen. Ő is mosolygó gyilkos volt. A kamerába belenézve igazságról, erkölcsről, etikáról papoló; vizet prédikáló, de bort ivó. A média, és ezzel együtt a saját hatalmától és karizmájától megrészegedő.

Tartuffe is karizmatikus, mind Molière művében, mind modern kori változatában. Ettől lehet a hiszékenység vámszedője. A Katonában, több mint öt évvel ezelőtt, Bocsárdi László kiváló rendezésében Máté Gábor Orgonja annyira megszédült Keresztes Tamás Tartuffe-jétől, hogy karjait kitárva, repdesve érkezett a deszkákra. Petrik Andrea Orgonja, ha nem is repdes ennyire, de a sarlatán hívőjévé, követőjévé válik. Sikerül behálózni, megtéveszteni, függővé tenni, felkészíteni az áldozat szerepre. Elhomályosítani a szemét, hogy a hazugságot igazságnak lássa.

Tartuffe a közönséget is megpróbálja manipulálni. Szembefordulva velünk, olyan utasításokat osztogat, mintha hipnotikus hatása lenne ránk, és igyekszik teljesen magával ragadni figyelmünket.

Ráveszi a közönség tagjait, hogy hunyják be a szemüket, koncentráljanak, szálljanak magukba. Én nem szálltam kellőképpen, és végig lestem a nézőtéren. Csaknem mindenki végrehajtotta a manipulátor utasítását. Persze felfoghatjuk ezt úgy is, hogy színházban vagyunk, és együtt játszunk a nagy színésznővel. De akkor ugyanilyen alapon játszhatnánk azt is, hogy mi bizony egyáltalán nem működünk együtt, mert számunkra igencsak kilóg a lóláb. Szeretném, ha ez legalább néhányszor megtörténne. Nem felejtem el, amikor Bozsik Yvette rendezésében a Kabaré című musicalben, a Centrál Színházban az ébredező fasiszták kórusba szerveződve toborzódalukkal megénekeltették szinte az egész nézőteret. A közönség zöme, mert felszólították őket, kötelességtudóan velük fújta a lidérces nótát. Hátborzongató volt.

Az Udvaros karaktere meglepően hátborzongató oldalát mutatja meg, tükrözve, hogy ez a torz figura milyen manipuláló képességekkel bír. Pernelle asszony, aki az eredeti műben Orgon édesanyja, a történet végére egy új színt hoz a színpadra, hiszen a korábban hiszékeny figura most Kőszegi Ákos ügyesen megformált karaktereként tűnik fel, miután a sajnálatosan megbetegedett Hegedűs D. Géza helyét vette át. Az újdonsült apaként ő is rejteget titkokat, amik zsarolásra adnak lehetőséget, egészen odáig, hogy végül agyvérzést kap, és mozgásképtelenül, szavak nélkül tér vissza a családi méhkashoz. A klasszikus műben két gyermeke volt, most azonban egyetlen fia van, aki váratlanul bejelenti, hogy nőnek érzi magát, ami jelentős feszültséget okoz a családban. A második felvonásban Liber Ágoston nőként tér vissza, kifestve, új identitással. Valér, akit eddig Orgon lányának udvarlójaként ismertünk, Kövesi Zsombor által Tartuffe agresszív segítőjévé alakul át. Az előadásban Ertl Zsombor Philipként, Majsai-Nyilas Tünde Ursulaként, Horváth Szabolcs Elmiraként, Bölkény Balázs Cléante-ként, és Balázsovits Edit Dorine-ként teljesíti be szerepét, miközben a színészek láthatóan élvezik a játékot. A rendező, Kincses Réka, ügyesen felszabadította az alkotók kreativitását, míg Gergye Krisztián lenyűgöző mozgásformákat alkotott a színészek számára. Enyedi Éva dramaturgként pedig igyekezett összefogni a kissé kaotikus szöveget, hogy az mégis egységesen működjön. Csiki Csaba fő díszleteként egy hosszú díványt választott, plüssállatokkal díszítve, ami azt sugallja, hogy ebben a családban senki sem képes igazán felnőni. Cs. Kiss Zsuzsanna jelmezei is gyermekded elemekkel gazdagítják a látványt, tovább fokozva a darab szürreális hangulatát.

Amikor úgy tűnik, hogy végre sikerült legyőzni Tartuffe hatalmát, Orgon váratlanul bejelenti, hogy megvalósítja azt a grandiózus gyógykomplexumot, amelyet a sarlatán a család pénzén álmodott meg. Ekkor mindannyian felénk fordulnak, és egyesült erővel próbálnak meggyőzni minket, akárcsak Tartuffe, ezzel rávilágítva, hogy az általa képviselt eszmék félelmetes gyorsasággal terjednek a világban.