A hímzett kárpit, amely Hódító Vilmos dicsőségét ünnepli, lenyűgöző műalkotás, tele részletekkel és történelmi utalásokkal. Ez a szövet nem csupán dekoráció, hanem egy időutazás a múltba, ahol a hősies cselekedetek és a dicsőséges győzelmek elevenednek me
A hímzett falikárpit, amely Hódító Vilmos nagyságát és diadalait ünnepli, lenyűgöző művészi alkotás. Minden öltése egy történetet mesél el, megörökítve a középkori hősies pillanatokat és a hódítások fényét. Ez a kárpit nem csupán díszítőelem, hanem egy időutazás a múltba, ahol a színek és formák életre keltik Vilmos legendás életét.
A dán, angol és norvég trónok egyesítője, II. (Nagy) Knut halála után, 1035-ben Angliában felfordulásokkal teli korszak vette kezdetét. E zűrzavaros időszak végén III. (Hitvalló) Eduárd lépett a trónra, uralkodása 1042-től 1066-ig tartott.
Az utolsó szentté avatott uralkodó életének középpontjában az imádság és a Westminster-apátság építésének szentelése állt. Bár házasságban élt, úgy döntött, hogy szüzességi fogadalmat tesz, ezzel is hangsúlyozva elköteleződését a lelki élet iránt.
A gyenge akaratú király helyett ezért feleségének, Wessexi Edgythnek az apja, Godwin, Wessex grófja kormányzott. Edwardnak jó oka volt a félelemre, ugyanis testvérét, Alfrédot Godwin vakíttatta meg, mikor az a Knut halálát követő években az angol trónra tört, és a trónkövetelő a beavatkozást nem élte túl.
Godwin azonban hirtelen távozott az élők sorából. Egy a normann időszakból ránk maradt krónika szerint ennek oka az volt, hogy egy fényűző lakoma közepette, Eduárd király társaságában, kihívó módon eltört egy kenyeret, majd így szólt a királyhoz: ha hűtlenség terhelné, a kenyér fojtsa meg őt.
Így történt, hogy Godwin végül megfulladt, miután elfogyasztotta a kenyeret, és fiai léptek a helyére, átvevődött a hatalom, így ők irányították Eduárd helyett.
Hamarosan összekülönböztek, és a legidősebb fiú, Harold néhány hónappal Eduárd halála előtt száműzte öccsét, Tostigot, aki próbálkozott az ügyének megnyerni II. Vilmost, Normandia hercegét, és III. Malcolm skót királyt is, de végül III. Harald norvég királyhoz fordult segítségért.
Hitvalló Eduárd 1066. január 5-én távozott az élők sorából. Halála után több jelölt is megpróbálta elnyerni a trónt, de a legvalószínűbb választás Harold, Godwin legidősebb fia volt. Bár Eduárd csupán a sógora volt, halálos ágyán mégis őt nevezte meg következő királyának.
Tostig és III. Harald nem haboztak: 300 hajóval és nyolcezer harcossal partra szálltak Anglia földjén, és gyorsan birtokba vették York városát. Az újonnan megválasztott angol király, Harold azonban nem tétlenkedett, és 1066. szeptember 25-én Stamford Bridge-nél súlyos csapást mért a norvég seregre, megverve őket a csatában. A küzdelem végén Tostig és III. Harald, a norvég király, a csatatéren vesztették életüket.
