A gyermekeket támogatnunk szükséges az igazságosságért vívott küzdelmükben!
Keddtől kezdődően a szabadkai Egészségügyi Iskola is blokád alá került, ahogyan azt a tanulók plénuma határozta el. Az iskola előtt rendezett demonstráción a Svetozar Marković Gimnázium diákjai is jelen voltak, hogy kifejezzék szolidaritásukat és támogatásukat a helyi diákok iránt.
A gimnazisták szívből gratuláltak az Egészségügyi Középiskola diákjainak, akik bátor döntést hoztak, amikor a plénumon az iskola blokádja mellett álltak ki.
"Gratulálunk tanáraitoknak is, akik ebben támogattak benneteket, nekik is köszönettel tartozunk. Az igazságért, a jogokért és a szükséges dolgokért folytatott harc rendkívül nehéz. Mindannyian nyomásoknak vagyunk kitéve, belülről és kívülről egyaránt, de szerencsére egyikünk sincs egyedül. Mi, középiskolások, egyetemisták, polgárok egy közösség vagyunk, amely egy jobb holnapot szeretne kiharcolni. Ezért jöttünk, hogy támogassunk titeket" - mondta az egybegyűlteknek a gimnázium egyik tanulója.
"A küzdelem nem könnyű, de a jövőnk és az igazság védelme érdekében folytatnunk kell" - osztotta meg véleményét egy másik diák.
Az Egészségügyi Középiskola tanulói bíznak abban, hogy kezdeményezésük egyre több pedagógust inspirál arra, hogy támogassa őket.
"Határtalan hálával tartozunk mindazoknak, akik már léptek egyet előre. Örömmel jelentjük be, hogy kitartásunkat nem törhetik meg a ránk nehezedő nyomások; elhatároztuk, hogy mozgalmunkat továbbra is folytatjuk. Nem állunk meg!" - fogalmazott az egészségügyi iskola diákja.
A résztvevők 15 perces néma csenddel adóztak az újvidéki tragédia áldozatainak emlékére.
A sajtó képviselői előtt az Egészségügyi Középiskola diákja kifejtette, hogy a blokád mellett való döntésüket szolidaritás motiválta, és meggyőződésük szerint ez a helyes lépés.
„Nem azért vagyunk itt, mert nem szeretnénk tanulni, ahogyan azt egyesek tévesen feltételezik – ez rendkívül fontos, hogy hangsúlyozzuk. Számos lényeges okból állunk ki most. Meg kell értenünk, hogy mindannyiunknak harcolnia kell az igazságért, és a törvény előtt mindannyian egyenlőek vagyunk; senki sem élvezhet különleges bánásmódot. Mától kezdődően blokád alatt állunk, és reméljük, hogy a következő napokban egyre több diák és tanár csatlakozik hozzánk. Sokan még mindig haboznak, mert belső nyomás nehezedik rájuk. Kérjük, hogy minden iskola csatlakozzon a blokádhoz!” – osztotta meg érzéseit a diáklány.
Gordana Bašić három évtizede tanít az Egészségügyi Középiskolában.
"Egészségügyi dolgozók képzésével foglalkozom, hivatalosan tanár vagyok, de egészségügyi dolgozónak tekintem magamat. Az iskolában a valós helyzet az, hogy reggel a diákok közül senki sem jelent meg a tanításon. Folyamatosan ellentmondásos információkat kapunk, egyféle tájékoztatást kapunk az iskolától és mást a diákjainktól. Egy olyan helyzetben vagyunk mindannyian, hogy nem is tudjuk, hogyan cselekedjünk. Mi ezeket a gyerekeket nemcsak az egészségügyi szakmára vonatkozó tantárgyakra tanítjuk, hanem támogatnunk kell őket az igazságosságért folytatott harcukban is. Tudnunk kell, mi az erkölcs, és tudnunk kell, hogyan viselkedjünk egy ilyen helyzetben. A kollektíva egy része harminc perces törvényes sztrájkkal tiltakozik, de néhány napja az iskolacsengő a harminc és a negyvenöt perces órákat is jelzi. Iskolánk nagyon specifikus, mivel itt nagyszámú külmunkatárs dolgozik - az itt tanító orvosok, gyógyszerészek más egészségügyi intézményekben vannak munkaviszonyban. Nem tudom, hogy ők hogyan tudnak majd holnaptól órákat tartani, ha rövidített órák lesznek majd, ők pedig például délután kettőig a munkahelyükön vannak. Diákjaink közül csak néhány vett részt a tanításon, és mindössze néhány tanóra lett megtartva. Nagy többségük az átriumban volt" - mondta a tanárnő, és felhívta a figyelmet, hogy a diákok biztonságáról az iskolának kellene gondoskodnia, és szülőként, valamint tanárként egyaránt azt a kérdést tette fel, hogy biztonságban van-e mindenki és jól működik-e a tanítás.
"Amennyiben a diákok nem jelennek meg az órákon, sajnos nem tudunk tanítani. Jelenleg hivatalosan is sztrájkban vagyunk, és harminc perces órákat tartunk, de többen jeleztük, hogy ilyen körülmények között nem lehetséges a tanítás lebonyolítása. Kértük a szülők támogatását is" - nyilatkozta a tanárnő, miközben egy külsős kolléga levelét is felolvasta a jelenlévőknek.
Dr. Miković Izabella arról tájékoztatta az Egészségügyi Középiskolában dolgozó kollégáit, hogy felmond.
"Nem értem, hogyan jutottunk el oda, hogy a diákok az ellenségeinkké váltak. Őkértük kellene dolgoznunk, nem pedig ellenük. A kérdés nem csupán az órák megtartásáról és azok időtartamáról szól. A saját jogaim védelméről van szó; arról, hogy nem engedhetem meg másoknak, hogy helyettem döntsenek. Nem kívánom továbbra is ennek a színháznak a szereplője lenni – elnézést a kifejezésért –, ahol a tudás és az iskolázottság háttérbe szorul. Nem találom a helyem ebben a helyzetben, és nem szeretnék többé a darabban szerepelni. Ha a diákok nem úgy teljesítenek, ahogyan kellene, az azért van, mert mi nem tanítottuk meg nekik a szükséges ismereteket; az elmúlt években csak a tanterv és a jelentések voltak fontosak, nem pedig a felkészülés és a tanulás. Az elmúlt két iskolaévben a szerb és horvát tagozatokból generációnként mindössze három diák iratkozott az orvosi karra. A magyar osztályokban nem tanítok, így velük kapcsolatban nem rendelkezem információval. Erről senki sem beszél: egyre kevesebb diákunk végzi el a gyakornoki képzést, és kerül a helyi egészségügyi intézményekhez. Nem tudjuk megszerettetni velük ezt a hivatást. Érdemes megjegyezni, hogy a néhány lelkes szakembert is a Vöröskereszt nevelte ki, és nem az Egészségügyi Középiskola. Minket pedig meg akarnak osztani: vannak, akik harminc, és vannak, akik negyvenöt perces órákat tartanának. Olyanokra, akik lehajtott fejjel tűrik, hogy az iskola diákjait és tanárait hiénáknak és csöveseknek nevezik, és akik a másik oldalra kerülnek. Tíz éve, amikor elkezdtem az iskolában dolgozni, az volt a célom, hogy ösztönözzem és inspiráljam a tanulókat. Ma viszont azt várják tőlem, hogy fordítsak hátat nekik. A lelkiismeretem ezt nem engedi meg." - üzente Miković Izabella doktornő.
Az Egészségügyi Középiskola diákjait segítő gimnazisták iskolájuk kapuját elhagyva, egy pillanatra megálltak a Városi Könyvtár előtt. Ezt követően a Radić Fivérek utcáján, majd a Harcosok Sorakozója lakótelepen át folytatták útjukat.
