A Csík Zenekar nem csupán az óévet, hanem Janikát is különleges módon köszöntötte el - Mandiner.
Míg a nyári hónapokban a Budapest Parkban a Generációk ünneplése állt a középpontban, őszre már világossá vált, hogy december végén nem csupán az óév búcsúztatására készülünk, hanem az alapító, Csík János, közismert nevén Janika ünneplésére és búcsúztatására is. A Csík Zenekar egy mérföldkőhöz érkezett, ahogyan azt egy korábbi interjúnkban is említettük: Szabó Attila és az ifjú Gál Tibor veszik át a stafétát, így ez az alkalom különösen jelentős, hiszen a zenekar utoljára ezen az eseményen lép fel az aktuális felállásban. Az este emelt fővel, megható és emberi pillanatokkal gazdagodott, miközben a múlt emlékei és a jövő ígéretei egyaránt jelen voltak a zenészek tekintetében.
Berecz András, az énekes és mesemondó, valamint Csík János barátsága olyan régi és szilárd, mint a legmasszívabb alapok. A rendezvényen Berecz igazi konferansziéként lépett fel, varázslatos hangulatot teremtve a közönség számára. Kellemes történetekkel és szellemes anekdotákkal szórakoztatta a nézőket, miközben többször is lehetőséget adott a zenekarnak, hogy pihenjen. Hiszen mindenkinek jól jöhet egy kis szünet, különösen, amikor a Csík Zenekar egyetlen este alatt kétszer, összesen öt órán át varázsolta el a közönséget teltházas előadásaival az Erkel Színházban. De ha a dupla koncert még nem lett volna elég izgalmas,
Ha valakinek a Generációk-koncerten a modern, populáris slágerek áthangszerelt verziói túlságosan is soknak bizonyultak, itt most igazán otthon érezhette magát. A markáns népzenei előadás mellett ráadásul egy premier is meglepte a közönséget: egy kortárs, a mai világ kihívásaira reflektáló népdal hangzott el. De nem csupán zene volt a műsoron; a hallgatók egy különleges versmondásban is részesültek, hiszen Őze Áron, a Jászai Mari-díjas színész lépett a színpadra, hogy a Nemzeti Filharmonikusok Kamarazenekara kíséretével varázslatos előadást nyújtson. Ez a látványosság már önmagában is maradandó élményt kínált.
Nem véletlenül emeltem ki, hogy a zene mellett bőséggel jutott könnyekből és mosolyokból is. Berecz András szórakoztató, viccekkel teli előadása és a közönséghez intézett kedves, biztató szavai valóban mosolyt csaltak az arcokra, ám Janika búcsúztatása már inkább a szívfájdalom könnyeit hozta elő a jelenlévők szeméből. Még csak nem is sejtettük, hogy a nap második nagy meglepetése éppen az LGT-blokk elején vár ránk. Mert noha másfél órán át Presser Gábor nem tette be a lábát a színpadra,
Nem vagyok igazán nagy Presser-rajongó, így a rövid LGT-s részletet is könnyedén kihagytam volna, de a közönség egyértelműen örömmel fogadta ezeket a dalokat. Így hát a saját ízlésem vagy esetleges ízlésbeli furcsaságaim ezúttal háttérbe szorultak. Külön öröm volt viszont látni, hogy Pici és Janika új, közös száma igazán gyönyörűre sikerült, ami miatt már megérte a pop-rock zenész jelenléte. A duett valóban könnyfakasztó, és csodás pillanatokat hozott el, akárcsak később Csík János tortával való köszöntése a búcsúzás szomorú előestéjén.
