A 90. születésnapját ünneplő Vazul Györgyöt barátai és családtagjai köszöntötték otthonában, ahol meghitt és szívélyes légkör fogadta a jubilálót. Az ünnepi alkalomra sok szeretettel készült torta és emlékek idézése tette emlékezetessé a jubilálók napját.
Az önkormányzat nevében Nemcsik Mátyás köszöntötte a kecskeméti otthonában 90. születésnapját ünneplő Vazul György egykori vegyészt. A képviselő örömmel adta át a polgármester szívélyes üdvözletét és a miniszterelnök gratulációját, amelyek emléklap formájában érkeztek. Emellett egy különleges könyvet is átadott, amely a felújított Városházáról szól. Gyuri bácsi, aki sokféle tapasztalatot gyűjtött az élete során, de mindig megőrizte magyarságához fűződő hűségét, felesége, fia és egyik unokája körében fogadta a köszöntést, amely igazán megható és emlékezetes pillanat volt.
Csak hallása nem a régi, határozott hangjának ereje betölti a klasszikus polgári ház nagyszobáját. A 90. születésnapját ünneplő Vazul György szálfaegyenes tartása jelleméről is árulkodik. A vegyészet különböző ágaival foglalkozott, vegyészmérnök feleségével 57 éves házasok, hat gyermeket neveltek fel - három fiú, három lány - akikre büszkén tekintenek. "Nagyon sokat kellett dolgozni, hogy hat gyereket útbaigazítsunk - és mindegyik egyetemet végzett." Közülük többen tanítanak. A gyerekekkel, a 18 unokával sajnos nem tudnak gyakran találkozni, mert Argentinától Brazílián át, Kanadába és Ausztráliába, Kínába, a világ számos tájára szétszéledtek: "Benépesítjük a világot!" - mondja nevetve Gyuri bácsi. A nagycsalád már vasárnap ünnepelt, mintegy 40-en jöttek össze.
Vazul György szakmai pályafutása rendkívül sokszínű és izgalmas. Kezdetben a fényérzékeny anyagokkal foglalkozott, majd a festékek világában is otthonra lelt. Kőbányai gyógyszerárugyárban vegyész szakmunkásként dolgozott, ahol részt vett az első magyar antibiotikum, az izonicin kifejlesztésében. Ezen kívül építészmérnökök számára fényérzékeny papírlemezeket készített, amelyek a tervezési folyamatokban játszottak kulcsszerepet. Munkájáról szívesen és szemléletesen mesél, mindig örömmel osztja meg tapasztalatait és a részleteket, amelyek körülveszik a kreatív és tudományos tevékenységeit.
Az önkormányzat képviseletében Nemcsik Mátyás köszöntötte az ünnepeltet, és átadta a polgármester szívből jövő üdvözletét, valamint a miniszterelnök gratulációját, mindezt egy-egy emléklap kíséretében. Ezen kívül egy különleges könyvet is nyújtott át, amely a felújított Városházát mutatja be, és a legjobb egészséget kívánta az ünnepeltnek.
"Elég jó a genetikám, üknagymamám 98 évesen halt meg. Emlékszem, hogy megvendégelt minket, akkor megmondta, hogy másnap meg fog halni - és így is lett. " - idézi fel Gyuri bácsi.
Vazul György, aki Tokaj-hegyalja szülötte, később Budapestre költözött, majd 45 évig Kecskeméten élt. Élete során bejárta a Nyugatot, időt töltött Angliában és az Egyesült Államokban is. Sorsának nem voltak könnyű pillanatai, különösen 1956 után, amikor fájdalmas búcsút kellett vennie szülőhazájától. „Olyan világot éltünk ’56-ban, hogy kénytelen voltam az öcsémet elvinni, egy fiatal, forrófejű gyereket…” – emlékszik vissza elérzékenyülve. A családja a külföldi életet választotta, és „A határon nagyon sokat sírtam” – teszi hozzá nosztalgikusan. Jelenleg fia, Zsolt az egyetlen, aki Magyarországon él, és felesége igyekszik mindent megtenni, hogy Gyuri bácsi a jelenben találja meg boldogságát. Azonban a múlt, a saját identitásának felfedezése és az élet ünneplése számára mindig is fontos marad.
Erika néni vidám mosollyal meséli, hogy "olyan bálban találkoztunk, ahol én nem is voltam jelen." Valójában egy ismerőse beszélgetett a későbbi férjével egy elegáns bálon, ahol Erika neve is szóba került. Ezt követően csaknem két évig leveleztek, mielőtt végre személyesen is találkoztak. Az első találkozásuk után fél évvel, 1968-ban összeházasodtak, és Chicagóban kezdték el közös életüket. Az életük nem volt mindig egyszerű; Gyuri bácsi több mint egy évtizedet töltött vegyészként a városban, de a szívük mindig visszahúzta őket Magyarországra. Végül 1980-ban újra átlépték a magyar határt. Két fiúk és két lányuk az Egyesült Államokban születtek, és Erika néni így foglalja össze az élményeiket: "Szép volt, jó volt, elég volt."
A magyarságtörténet alapos megértése és a magyarság iránti elköteleződés Gyuri bácsi, a 90 éves bölcs, számára nélkülözhetetlen létszükséglet, amely minden napját áthatja. Lelkesen osztja meg tudását a magyar nép Istentől kapott küldetéséről, a csodaszarvas-legendáról, valamint nyelvünkről, amelyet ő "isteni nyelvnek" nevez. Büszkén hangoztatja: "Örömmel élek ebben a csodálatos magyarságban." Kiemeli, hogy számára az Isten szeretete a legfontosabb, és van egy Magyarok Istene, aki mindig vigyáz ránk. Gyuri bácsi szívében különleges helyet foglalnak el legkisebb ikerunokái, akikkel gyakran találkozik, és akikkel - mint elmondja - "babanyelven" beszélgetnek. "A Biblia tanítása szerint a lélek a lélekhez szól, így hát mondja-mondja-mondja, és imádkozik Istenhez a saját nyelvén" - meséli mosolyogva az unokáiról. Érdekes megemlítenie, hogy anyai ági nagymamája háromszor is ikreket hozott a világra, ami még inkább gazdagítja a családi hagyományokat.
A fiataloknak is szól a mondanivaló, amely így fogalmazható meg:
"Tanuljanak meg szépen magyarul! Az igazi magyar erkölcsöt tartsák meg, s legyenek büszkék, hogy ők magyarok! A magyarok szent Istenét soha ne hagyják el! A gyerekeket, családokat szeressék! A történelmünket nagyon tanulják és szívleljék meg! Legyenek büszkék arra, hogy magyarok, de ne alázzanak meg soha egyetlen más nemzetséget sem!"
